A szabadságot ki lehet vívni, és addig marad meg, amíg képesek vagyunk együtt gondolkodni – hangoztatta a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója csütörtökön, az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűz 61. évfordulóján a városban.
Szakály Sándor a Gyásztéren, az egykori határőrlaktanya közelében felállított emlékműnél kifejtette: amíg képesek vagyunk együtt gondolkodni arról, hogy szükséges egy független, önálló, demokratikus polgári Magyarország, „ahol az érték a mérték, ahol a keresztényi hagyományok és eszmék nem vésznek kárba, és ahol mindig képes összegyűlni a közösség emlékezni eleire”, addig marad meg a szabadság.
Ha egyesek képesek voltak életüket feláldozni valamiért, akkor „bennünket szél, hó, eső nem szabad, hogy visszatartson az emlékezéstől”, legyenek ők 1956 áldozatai, a két világháború hősi halottai, vagy azok, akiket a nemzet történelméből 1945 után csaknem fél évszázadon keresztül „ki akartak radírozni” – mondta a főigazgató.
Szakály Sándor hangsúlyozta: az áldozatokra sokáig nem lehetett emlékezni. „Nem kevés dolgot hallgattak el történelmünkben és írtak át más történelemmé”, ma pedig „sokan megkapjuk azt a vádat”, hogy átírjuk a múltat. „Igen, mert a múltat meghamisították” – mondta, hozzáfűzve: ha egy nemzet nem tartja meg múltját, hagyja, hogy kitöröljék nagyjait és hőseit, akkor az a nemzet elvész.
Meglátása szerint azoknak, akik elkövették a bűnöket, oda kellett volna állniuk a meggyilkoltak családtagjai, vagy egy közösség elé, és azt mondani, hogy „több volt, mint vétek, amit tettem, bűn volt, oldozzanak föl alóla”.
A történész hozzátette: a „gonosz” 1945 után jelent meg, és próbálta egy szabadságát mindig megvívni és megtartani akaró nemzetet rabigába hajtani. Sikerült bizonyos értelemben, de 1956-ban egy egész nép mondta, hogy elég volt. Véleménye szerint az emberekben egy közös, „irigylésre méltó” gondolat volt, hogy „ruszkik, haza!”.
Azok, akik Mosonmagyaróváron is felvonultak, el akarták tüntetni azt a jelképet, amely Magyarország szégyene volt 1945 után, a vörös csillagot – mondta. Hozzátette: a fájdalom Mosonmagyaróvár egészének a fájdalma, remélhetőleg még hosszú évtizedeken keresztül az lesz, mert – mondta Szakály Sándor – bízik abban, hogy nem felejtik el az áldozatokat és a megtorlás áldozatait sem.
A megemlékezés zárásaként a résztvevők az emlékezés koszorúit helyezték el a Gyásztéren álló Golgota-szobornál.
Mosonmagyaróváron az évfordulóra emlékezve csütörtök délután koszorút helyeztek el a Karolina Kórház és Rendelőintézet épületén lévő emléktáblánál, a Vár épülete előtt, a Bolyai János Általános Iskola, Informatikai és Közgazdasági Szakközépiskola épületénél, valamint a városháza épületén lévő emléktáblánál.
Hatvanegy évvel ezelőtt a határőrlaktanyánál több mint százan vesztették életüket, amikor a laktanyából a fegyvertelen tüntetők közé lőttek.
A mosonmagyaróvári képviselő-testület október 26-át 1999-ben nyilvánította városi gyásznappá.
Forrás: magyaridok.hu
