„A mi forradalmunk Pesten, március 15-én nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe: ezrek meg ezrek csoportosultak össze Isten ege alá, ezrek meg ezrek emelték égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskü szavait“ – idézte Arany János szavait Jégh Izabella Pozsonyban, a Csemadok országos rendezvényén, a március 15-ei megemlékezésen.
A pozsonyi Medikus-kertben emlékeznek évek óta a pozsonyi és környékbeli magyarok az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra. A megemlékezést a Csemadok Országos Tanácsa, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya, a Liszt Intézet, Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Csemadok Ifjúsági Tagozata szervezte. A rendezvényre a Csemadok Szenci Alapszervezete buszt indított, így a Szenci járás magyarjai is itt ünnepeltek.
Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának köszöntője után Németh Imre énekelt, majd elhangzott az ünnepi beszéd.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott sajnos megbetegedett, így beszédét Kalmár Ferenc miniszteri biztos olvasta fel. A beszédben Szili Katalin megtisztelőnek érezte a felkérést.
Kiemelte: „Azon a helyen, amely a pozsonyi magyarok tradicionális március 15-i ünnepi helyszíne, melynek, mint tudjuk, többször kellett helyet változtatnia, de Önök akkor is e szobor előtt gyülekeztek március 15-én, amikor a Nemzeti Színház előtt, az egykori Kossuth téren állt, akkor is, amikor Pozsonyligetfalun a Janko Kráľ parkba kellett érte menni és most itt a Medikusok kertjében, az Óvárosban is szintén itt vannak.
Erre mondja a modern történettudomány, hogy ez a szobor bizony az emlékezet helye, mert úgy hordozza a múltat a pozsonyi szobrászzseni, Radnai Béla alkotása, hogy az valamennyi korszakban meg tud újulni.
Itt van benne a 19. századi pozsonyi reformországgyűlések emléke, a március 15-i forradalom és a későbbi szabadságharc, de ugyanígy itt van benne a boldog békeidők magyar művészeti csúcsteljesítménye és a 20. század minden politikai, társadalmi, kulturális időszakának esszenciája.
Itt van benne az államszocializmus időszaka, amikor a Csemadok újraszervezte a kisebbségi magyarságot és annak művelődését és vitte át „fogában tartva” a magyar kultúrát a “túlsó partra”, a bársonyos forradalomtól kezdve egészen napjainkig.
Itt van benne a szlovákiai magyar ifjúsági klubmozgalom minden évtizede, a pozsonyi magyar egyetemisták szerepvállalása, a rendszerváltó nemzedék magyar önazonosságának megélése. Köszönet érte! Mind a Csemadoknak, mind az egykor volt klubtagoknak, mind pedig a pozsonyiaknak, hogy küzdöttek a szoborért, hogy küzdöttek önmagukért, küzdöttek a magyarságukért akkor is, amikor ehhez bátorság és kurázsi kellett. És teszik ezt ma is azzal, hogy anyanyelvüket használják, a magyar kultúrát és hagyományt ápolják. Tisztelet és köszönet illeti érte mindannyiukat.“
A beszéd felolvasása után Kalmár Ferenc kifejtette:
az elmúlt 12 év magyar nemzetpolitikája arra törekedett, hogy a magyarságot az otthoni boldogulásban segítse.
A magyar kormány a felvidéki magyarságot is támogatja, több intézmény újult meg, több szervezet rendezvényeihez és működéséhez járul hozzá. Ennek folytatásáról fognak dönteni a választók április elején.
A beszéd után ismét Németh Imre énekelt, majd a megyei és helyi önkormányzatok képviselői, a civil szervezetek vezetői és a politikai pártok képviselői megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát. A koszorúzás után Metzner Dóra előadta Taksonyi József Márczius 15. című versét.
Az ünnepség a Szózat eléneklésével indult és a nemzeti imánk eléneklésével ért véget. Az érdeklődők a koszorúzási ünnepség után megtekinthették a pozsonyi Liszt Intézetben a Feleségek felesége című monodrámát, a Dvorák&Patka Színház előadásában, Patka Heléna szereplésével.
A monodráma Szendrey Júlia életét dolgozza fel Petőfi Sándorral való megismerkedésüktől egészen addig, amíg kényszerűségből el nem ígéri a kezét egy másik férfinak. A közönség megismerhette egy nő boldogságát, amelyből sajnos nem sok adatott neki és kétségeit, vívódásait is.
További felvételek a megemlékezésről ITT tekinthetőek meg.
