„Szeretetből mindig van tartalék” – A Jónak lenni jó! adománygyűjtéshez a Bocskai Rádió is csatlakozott

Kárpátaljáért mozdult meg az ország és a magyar diaszpóra idén decemberben. Advent utolsó vasárnapján pedig ünnepi díszbe öltözött az MTVA hármas stúdiója a Jónak lenni jó! karitatív kampány zárónapján. A magyar közmédia által 14. alkalommal – a háborús rendkívüli különkiadással együtt 15. – megszervezett grandiózus adománygyűjtés ezúttal a kárpátaljai KEGYES Alapítvány munkáját támogatta, amely elfelejtett, kórházban hagyott, beteg és árva gyermekek gondozásával foglalkozik. A kampány idei üzenetéről és jelentőségéről Siklósi Beatrix projektvezető, valamint Sipos József tiszakeresztúri református lelkipásztor, a KEGYES Alapítvány elnöke beszélt. A Bocskai Rádió kapcsolódása pedig abban rejlik, hogy a clevelandi magyar média is csatlakozott a jó ügyhöz egy 1000 dolláros felajánlással.

December 21-én vasárnap, a kampány zárónapján a műsorfolyam alatt folyamatosan érkeztek a kisebb-nagyobb adományok, a telefonvonalak szinte állandóan égtek, melyek végéről sokszor igencsak megható történeteket hallhattak a közmédia munkatársai.

A Bocskai Rádió évek óta elkötelezett támogatója a Jónak lenni jó! jótékonysági akciónak. Molnár Zsolt főszerkesztő fontosnak tartja, hogy a diaszpóra magyarsága – különösen a karácsonyi időben – szimbolikusan is „összeérjen” az anyaországgal és a Kárpát-medence közösségeivel. A kampány minden évben olyan közösségeket és célcsoportokat támogat, akik méltók a kiemelt figyelemre és a segítségre, történeteik pedig a tengerentúlon élők szívét is megérintik, segítő szándékra indítva őket. A clevelandi magyarok hangja advent idején – immár hagyományosan – saját működésére gyűjtött, és a befolyt összeg tizedét juttatta el Budapestre, a közmédiába.

Itt érdemes megemlíteni: a Bocskai Rádió különös érzékenységgel fordul a kárpátaljai magyar közösségek felé. Az elmúlt években nem egyszer volt közvetítője annak, hogy a diaszpórában élő magyarok összefogjanak, és anyagi támogatást küldjenek a háború árnyékában élő családoknak. A rádió közreműködésével például a szülőfalumba, az Ungvár közeli Szürtére összesen már több mint tízezer dollárnyi adomány érkezett, mely a katolikus és református egyházközösségek legidősebb, legrászorultabb tagjai között lett szétosztva. Ha jobban belegondolunk, egészen megrendítő az a segítő szándék, amely olyan emberekből fakad, akik soha nem jártak ezen a vidéken, mégis mély együttérzéssel fordulnak távoli nemzettestvéreik felé.

Reklám

A kis kitérő után térjünk vissza a Jónak lenni jó! közösségi összefogásához és a legkiszolgáltatottabbakhoz – azokhoz a gyermekekhez, akiket gyakran „elfelejtettnek” is neveznek. Sipos József elmondta a Bocskai Rádió hallgatóinak, hogy a kilenc éve működő KEGYES Alapítvány eddig mintegy négyszáz gyermek sorsán segített: olyan kicsiken, akiket szüleik magukra hagytak a kórházban. „Ez egy több évtizedes probléma. Mi bemegyünk, ellátjuk a gyerekeket mindennel, ami szükséges az ápolásukhoz, és közben vigyázunk rájuk, mentesítve a nővéreket” – fogalmazott az alapítvány vezetője.

A KEGYES története egy egyszerű adventi adományozással indult. „Egy tiszaújlaki vállalkozó Mikulás-napi gyűjtéséből nőtt ki minden. Egy kórházi adományátadáskor készítettem egy amatőr felvételt a kórházban árván maradt gyerekekről, ami felkerült az internetre – és ez indított el egy lavinát.” A KEGYES mára nemcsak a kórházban hagyott gyermekek ellátását vállalja, hanem humanitárius segítséget is nyújt az ott élőknek – különösen a háború idején.

A 2022-ben kitört háború sok mindent megváltoztatott, a szolgálat alapjaiban alakult át, és egy lelkipásztornak, így Sipos Józsefnek a tevékenysége bőven túlmutat azóta az igehirdetésen és lelki gondozáson. „A KEGYES-ben a gyerekek létszáma csökkent, viszont a gyülekezetben megnőtt az egyedül hagyott idősek gondozása. Ingyenkonyhát indítottunk, új projektek születtek. Nem egy tipikus advent volt” – osztotta meg be Sipos tiszteletes úr. Példaértékű, hogy a látszólag egyre nehezedő teher ellenére az elköteleződése, a KEGYES Alapítvány tevékenysége töretlen maradt. A legfőbb céljuk az adománnyal, hogy létrehozzanak egy menedékházat Kárpátalján, amely olyan anyák számára nyújtana lakhatási opciót, akik egzisztenciális okok miatt kényszerülnek jelenleg elhagyni gyermeküket, de akár olyan családok felé is nyitna ez az otthon, akik sérült, beteg gyermeket nevelnek, és időnként szükségük lenne külső segítségre, megerősítésre vagy szakszerű ápolásra, felügyeletre. „Szeretnénk Kárpátalján maradni, az ottani ügyeket jobbá tenni. Ha lesz alternatíva, az anyák talán nem hagyják a kórházban a gyereket.”

A Jónak lenni jó! kezdeményezés mögött az a tapasztalat is áll, hogy a jó szándék mindig tovább erősíthető. A szervezők évről évre képesek új tartalékokat és energiákat mozgósítani magukban, és olyan embereket is megszólítani, akik korábban talán nem vettek részt jótékony akciókban. Így válik lehetővé, hogy a kampány minden esztendőben széles körű összefogással segítse a kiválasztott alapítványokat és közösségeket. A projekt vezetője, Siklósi Beatrix meghatottan tekintett vissza az elmúlt másfél évtizedre: „Amikor elindultunk 14–15 évvel ezelőtt, nem gondoltam volna, hogy ilyen magaslatokba tudunk emelkedni. Néha azt érzem, lehet ezt még fokozni? És az évek újra meg újra bebizonyítják, hogy igen.” Kárpátaljai látogatása során különösen mély élmények érték – a KEGYES székhelyén, a munkácsi gyermekkórházban, és a két gyermekotthonban is, melyek szintén részesülnek az adományokból: az ungvári járási Nagydobronyban és Ráton.

Az adományozók történetei is azt támasztották alá, hogy kis összegek, nagy szívek mozgatják a kampányt. A projektvezető kiemelte: a legmeghatóbb felajánlások gyakran a legkisebbek voltak. „Amikor valaki néhány száz vagy néhány ezer forintot küld, és azt mondja: a Jóisten áldja meg a kárpátaljai gyerekeket – ilyenkor a kollégáim is érzik, hogy ez a legnagyobb ajándék.”

A kampány zárásaként Sipos József külön üzent a tengerentúli támogatóknak: „Nagyon köszönöm a diaszpórában élő magyaroknak – és nem magyaroknak is. Biztos vannak barátok, akik nem értik a magyar nyelvet, de a szeretet nyelvét értik. Áldott, békés ünnepet kívánok, és azt, hogy százszorosan kapják vissza mindazt, amit adtak.”

Az idei Jónak lenni jó! gyűjtésre december 21-ig végül több mint 440 millió forint adomány érkezett. „A határokon átívelő, világsztárokat is adakozásra hívó, nagymúltú karitatív akciójának köszönhetően egy olyan menedékotthon jöhet létre, amely árva és félárva gyermekeknek, valamint rászoruló családoknak nyújthat újrakezdési lehetőséget.” – írja a Médiaklikk.hu

A számok mögött azonban mindenekelőtt emberi történetek, összefogás és hit állt. Hit abban, hogy szeretetből mindig van tartalék. A Jónak lenni jó! idei eredménye egyértelműen jelzi, hogy a magyar társadalom számára határon innen és túl is kiemelt ügy a bajba jutott gyermekek sorsa.

Kárpátaljai magyarként számomra ez a tudósítás sokkal több volt egyszerű munkánál: hazavezetett. A kampányt szervező televíziónál dolgozom, jól ismerem az alapítványt és a támogatott gyermekotthonok életét is. Az interjúkat a Bocskai Rádió munkatársaként készítettem – és a felsoroltak okán lelkileg különösen közel éreztem magam mindahhoz, amiről beszélgettünk.

Dorgay Zsófia