Az első gyertya – tompítja a fájdalmunk,
A második lobbanás – legyőzi a félelmünk,
A harmadik láng – átmelegít reménységgel,
A megváltó alázatosan indulni készül a Földre.
Közénk. Értünk.
A negyedik fénytitok – teremt, átalakít,
Megsemmisít és felemel,
S észrevétlenül megszületik bennünk is a csoda,
…és itt már nincs rénszarvas,
Nincs égősor, nincs árcédula
…és egyébként is teljesen lényegtelen,
Hogy mindezekről mi hogyan oktalankodunk,
Krisztus e világba jön.
Kezdet. Vég.
Újra. Megint.
Még mindig.
Csoda.
Az okosnak hitt telefonjainkat nyugodtan kikapcsolhatjuk.
Forrás: www.poet.hu

























