Emlékszel még az augusztusi égbolt

Tüzeire? – a cirpelő mezőn

Álltunk s szemednek mélyén elveszőn

Csillant egy csillag-testvér fény… be szép volt.

S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,

– Szelíd, ezüst kar – s átölelni jön,

Emelni lágyan, véle lengni fönn,

Hol égi súlyt az éther könnyedén hord…

S a sóhajunk, a fájó, földi sóhaj

Szivünkből úgy szállt, mint finom homok

Szitál alá a tűnő ballonokról,

S ajkad lezártam egy oly hosszu csókkal,

Hogy addig mennybe értünk s angyalok

Kacagtak ránk az égi balkonokról…

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.