Új lendület a New York-i Magyar Házban – Bemutatjuk Polyák Ilona Beatrice intézményvezetőt

Polyák Ilona Beatrice nyolc hónapja vezeti a New York-i Magyar Házat, de kapcsolata az intézménnyel jóval mélyebbre nyúlik. Gyermekkora óta a helyi magyar közösség tagja: itt nőtt fel, ide járt magyar óvodába, cserkészkedett, közösségi eseményeken szerepelt, sőt, a ház közelében is lakik, így valóban hazajött, amikor átvette az igazgatói szerepet. A házhoz fűződő kötődése igazi családi örökség, identitásának egyik alapköve – minderről Antal-Ferencz Ildikó újságírónak mesélt.

Ilona Beatrice – nevének különös története jól tükrözi az amerikai magyar lét kettősségét. Édesanyja szerette volna, ha lánya is Ilona lesz, akárcsak ő és az édesanyja, ugyanakkor az amerikai közeghez illeszkedő nevet is választott: így lett a teljes név Ilona Beatrice, amiből a Bea becenév maradt meg a mindennapokban. A szülők döntésében benne volt az alkalmazkodás szándéka: a hetvenes-nyolcvanas évek Amerikájában az idegenül csengő nevek kevésbé voltak elfogadottak, különösen azok számára, akik beilleszkedni próbáltak egy új világba.

Beatrice második generációs amerikai magyarként született New Yorkban. Nagyszülei 1956 után hagyták el Magyarországot. Nagyapja, vitéz Juhász Béla, a második világháború után hat év hadifogságot töltött a Szovjetunióban. Szabadulása után Békés megyében, Vésztőn telepedett le, ott alapított családot, majd 1957-ben politikai okok miatt menekülni kényszerült az országból. Belgiumon keresztül jutott el az Egyesült Államokba, ahol új családot alapított. Az édesanyja 18 éves koráig Magyarországon élt, majd az érettségi után követte édesapját Amerikába, és légiutas-kísérőként helyezkedett el. Az édesapa Székesfehérvárról származik, szintén a hetvenes években érkezett az Egyesült Államokba. Beatrice két magyar emigráns gyermekeként New Yorkban született.

A magyar közösségi élet szinte vele párhuzamosan növekedett, nőtt fel. Kétéves korától járt magyar óvodába, majd a Szent István Magyar Iskolába, amelynek akkor még nem volt saját épülete – különféle templomok és közösségi terek adtak otthont az oktatásnak. A cserkészet korán meghatározó élménnyé vált számára: már hatévesen, 1986 nyarán részt vett első ottalvós táborában, ami városi kislányként egészen új világot nyitott ki számára. A néptánc is része volt az életének, gyakran és szívesen szerepelt színpadon.

Reklám

A Magyar Ház igazgatói pozíciójára nem hívták, nem fejvadász cég kereste meg – a döntés belülről fakadt. Évek óta érzékelte, hogy a háznak szüksége lenne egyfajta gondoskodóbb, vizuálisan és programszinten is korszerűbb jelenlétre.

Beatrice egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a Magyar Ház nyisson azok felé is, akik már nem beszélnek tökéletesen magyarul, de mégis részesei szeretnének lenni a magyar kulturális életnek. Úgy tapasztalta, ezek az emberek sokszor szorongva vagy kívülállóként vesznek részt a rendezvényeken, holott ők is a magyar közösség tagjai. Számukra különösen fontos, hogy kétnyelvű vagy angol nyelvű programokkal is elérhetőek legyenek.

A Magyar Ház vezetője úgy véli, a megújulás nem csupán esztétikai vagy nyelvi kérdés, hanem a hosszú távú fennmaradásról is szól. Hozzátette azt is, hogy egy nonprofit intézményt nem lehet megszokásból vezetni – szükség van vízióra, stratégiára, szenvedélyre és közösségi összefogásra. Polyák Ilona Beatrice tehát nemcsak személyes kötődését, helyismeretét fektette ebbe a munkába, hanem azt a felismerést is, hogy az amerikai magyar közösség csak akkor tud megmaradni, újra és újra megerősödni, ha képes alkalmazkodni a változó körülményekhez – úgy, hogy közben a lényegből semmit nem veszít el.

Dorgay Zsófia