Hogy minél erősebbek és szervezettebbek legyenek a magyar közösségek a világban, számos fiatal vágott bele tavaly szeptemberben a Kőrösi Csoma Sándor Programba. A Nemzetpolitikai Államtitkárság által alkalmasnak választott ösztöndíjasok különböző élethelyzetből indultak el, más-más motivációval és stratégiával álltak a kaland elébe. Viszont az elhivatottság és a küldetéstudat mindannyiukban megvolt. Lássuk, ők hogyan teszik mérlegre az elmúlt kilenc hónapot.
A Bocskai Rádió ösztöndíjasa, Erdélyi Áron befejezte munkáját Clevelandben. Bár odahaza, Budapesten is sok időt töltött rádióstúdióban, mégis más jellegű feladatokkal találkozott Amerikában. Örömmel tölti el, hogy lehetőséget kapott új ötletekkel színesíteni a vasárnapi adást, sőt, ezek sikeresnek is bizonyultak. A Dalok szárnyán rovatba becsatlakozott a helyi közösség: eleinte félve közelítettek a mikrofonhoz, de a kedvenc zenéik felkonferálása közben általában nosztalgikus hangulatba kerültek és feloldódtak. Azt is sikernek könyveli el a dabasi fiú, hogy az ő pimaszul fiatal lendületével és lelkesedésével kötetlenebb adások születhettek. A cserkész témákkal kapcsolatban néha az volt a benyomása, hogy beletörik a bicskája, de nagy segítséget kapott a közösségtől, amikor ilyen jellegű interjút készített. Áron úgy véli, hogy a rádió berkein kívül is sikerült hasznossá tenni magát: helyettesített a hétvégi magyar iskolában és gitárórákat is tartott a gyerekeknek. Az egyházak közül legtöbbet a baptista és református gyülekezetben fordult meg, de családias, testvéries társaságot ismert meg a Szent Imre Egyházközségben is. 21 évesen vágott neki a KCSP-nek, és olyan rendkívüli élettapasztalatra tett szert, amire máshol nem lett volna lehetőség. Bárki alkalmas lehet, alázat kell és szándék. Akinek fontos a magyarság, és az összetartozás van a fókuszban, az képes KCSP-s lenni! Áron nagy vágya, hogy a nyári szusszanást követőn egy újabb turnusra visszatérjen Clevelandbe!
Nem bántam meg a döntésem, örülök, hogy végigcsináltam – mondta Pásztor Orsolya, aki számára visszatekintve úgy tűnik, mintha csak pár pillanat lett volna a Clevelandben töltött kilenc hónap. Elsősorban a Cserkész Barátok Körének munkatársa volt, ezen kívül a Külföldi Magyar Cserkészszövetség vezetőképző vezető tisztjének, Pigniczky Esztinek a munkáját segítette. Amikor a legkedvesebb élményéről kérdeztük, a központi cserkészbálra emlékezett vissza, New Jersey-ből: Szép, nagyívű, méltóságteljes rendezvény volt, jó zenével és jó társasággal. Ösztöndíjasként volt alkalma a komfortzónáján kívül eső feladatokkal is megbirkózni: a hétvégi magyar iskolában a 4-6 éves korosztály foglalkozásait vezette úgy, hogy korábban sosem próbálta ki magát pedagógusként. Ám mentora, Pigniczky Eszti bátorítására rájött, nem kell másat tennie, mint a cserkészetben már évek óta gyakorolt képességeit és tapasztalatát elővennie! Orsolya alkalomadtán szívesen visszatérne Clevelandbe, kíváncsiságát elsősorban a regösök novemberi nagyszereplése izgatja!
Bíró Gergő az Egyesült Magyar Egyletek fogadtatásában részesült. Erdélyi Áron és Máté Zsolt ösztöndíjasokkal együtt – Bóna Richárd atya jóvoltából – a Szent Imre-Templom szomszédságában vendégeskedett a szűk egy év alatt. A szállás lokációjából adódóan óhatatlanul „belekeveredett” a cserkész foglalkozásokba, de legizgalmasabb élményei között tartja számon azt is, amikor segített tetőt javítani a katolikus közösségnek. Felnőtteket oktatott magyarra és úgy érzi, nem eredménytelenül! Igyekezett a cserkész szülőkkel is megtalálni a közös hangot, erre kiváló lehetőségnek bizonyult a társasjáték-est, amit két alkalommal sikerült megvalósítania a kilenc hónap alatt. A játékmester az ösztöndíjas időszak leteltével hazautazott, hiszen a szakdolgozata megírása egyre sürgetőbb, de a játékokat emlékbe hagyta a clevelandi közösségnek. A programtól nem búcsúzik el teljesen, de most úgy tervezi, hogy a Kárpát-medence területén aktivizálja magát és a Petőfi Programot pályázza meg.
Máté Zsolt nem rendelkezett előzőleges ismeretekkel Clevelanddel kapcsolatban, csupán annyit tudott előre, hogy a fogadóintézménye az Első Magyar Református Egyház lesz. Most pedig úgy tekint vissza a mögötte álló hónapokra, hogy végig családias légkörben dolgozott, és a református közösség tagjai mindent megtettek annak érdekében, hogy számára a családja hosszú ideig való nélkülözését pótolják, gondoskodó szeretettel könnyebbé tegyék. Jóleső érzés volt Zsoltnak, hogy a közösség meghálálta a munkáját, és kellemesen élményként viszi magával a családoknál elköltött vacsorákat és beszélgetéseket. Rengeteg inspirációt és információt kapott Clevelandben a készülő disszertációjához, nagyon szívesen visszatérne még akár kutatni, akár a tanulóival egy osztálykirándulásra.
Walter Marietta Washington DC-től búcsúzott el június végén, ahol a Kossuth Foundation szárnyai alatt működött az ösztöndíjas időszakban. Szerteágazó és aktív időszakot tud maga mögött Marietta, aki már másodszor „szerel le”, mint KCSP-s. Ezúttal is nagyon szerette a programot, sok élmény és tapasztalat került a batyujába, viszont ismételten rájött: kilenc hónap nagyon sok, ha az ember távol van a szeretteitől. Hazatérve ismét belevág a reklámfilm-gyártásba, a nyár pedig megmutatja, hogy szeptembertől felveszi-e újra a KCSP-s szolgálatot. Október 23-i megemlékezés és emlékmű-avatás, filmvetítés, tavaszváró gyermekprogram, mesejóga, citerajáték, nemezelés, gasztronómiai fesztivál-szervezés, népzenei és néptáncos programok, csigatészta- és mézeskalács-díszítés – ezek csak kulcsszavak és apró képkockák Marietta sikeresen zárt kilenc hónapjának magyar eseményeiből, amelyekről egyenként lehetne akár cikket írni.
Szabó Janó a Florida államban található Venice ösztöndíjasa volt. Már korábban is járt az USA-ban, de most először ösztöndíjasként. Nem voltak előzetes várakozásaim, csak reméltem a legjobbat. Hatalmas szeretetet kaptam, az elmúlt időszakban végig ezt éreztem, hogy jó közösségbe kerültem. Janó úgy látja, legnépszerűbbnek azok az alkalmak bizonyultak, ahol a magyar gasztronómia állt a fókuszban. Reméli, hogy a kulturális rendezvények szervezésében szerzett tapasztalatát és a korábban külföldön szerzett ismereteit jól tudta kamatoztatni Floridában és hazautazása után is táplálkozik majd még ebből a közösség. Nem titkolt szándéka, hogy ismét pályázik, és szeptembertől ismét rábízhatják a nemzeti ünnepek, zenés-táncos programok, ételárusítások, játékestek megszervezését. Janó pozitív élményekkel, a mihamarabbi találkozás reményében utazott haza Magyarországra.
Buffalo kisszámú magyar közösség jelenleg, a második világháború és az 1956-os eseményeket követően volt igazán népes, de az elmúlt években sokan elmentek, és a covid is megtépázta a közösséget.
Utassy Ádám a D’Youville College-ban nemzetközi gazdaságtan szakon végzett, a diploma megszerzését követően pedig Buffalóba jelentkezett mesterképzésre. Ekkortájt hallott először a Kőrösi Csoma Sándor Programról. A külföldön eltöltött néhány év szélesítette a látókörét és volt lehetősége személyesen találkozni a diaszpórában élő magyarokkal, közelebbről megismerni mindennapi életüket. Ekkor dőlhetett el valamikor, hogy ő is meg fogja próbálni a pályázatot. Most a Buffalói Magyar Ház ösztöndíjasaként búcsúzott: Bárhol is voltam, meleg szívvel töltött el, hogy magyar nyelvet hallhattam és magyar közösségben voltam. Bárhová sodorna az élet a következő turnusban az USA-ban, boldog lennék. Ádám fő tevékenységi területe a rendezvényszervezés, közösségszervezés és a médiafelületek kezelése volt.
A Bocskai Rádió szerkesztősége nevében további sikereket kívánunk az ösztöndíjasoknak, őrizzék meg lelkesedésüket, térjenek még vissza!
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
