Kilátástalan, akarat és tartás nélküli játékkal, minősíthetetlen hozzáállással kaptunk ki a románoktól. Vereséget szenvedni lehet, szégyent hozni a címeres mezre nem. Vegyétek le, nem vagytok rá méltóak!
A magyar válogatott tegnap esti produkciója hű tükre volt az elmúlt harminc év hazai labdarúgásának nívójára, pontosabban inkább szakmai és szellemi nihiljére. Tizenegy céltalan szerencsétlen futkosása (sétálgatása), és egy tehetségtelen, önmosdató edző mosakodása kiválóan foglalja keretbe a magyar labdarúgás betegségét, vagy inkább halálát.
Félreértés ne essék, ki lehet kapni. Vereséget szenvedni lehet, szabad is, ez benne van. De joggal elvárható követelmény, hogy egy magyar futballista egy románok elleni, ráadásul sorsdöntő mérkőzésen meghaljon a pályán. Ha már játszani nem tud.
Nem bűn az, csak adottság. A tehetségtelenséget megszoktuk már, az arcpiritó fizetéseket is, a minősíthetetlen tilitoli “játékot”, az egymás tehetségtelenségét harminc-negyven éve békésen takargató “játékosokét”, “edzőkét” is.
De egy ilyen mérkőzésen pályára lépni úgy, hogy az öltözőben hagyják a szívüket és lelküket, az szégyen. Szégyen az elődökre, szégyen a szurkolókra, szégyen minden magyarra nézve.
Jól tudjuk, mennyi következménye lesz ennek a meccsnek. Semmi. Csányi Sándor és az MLSZ talán már szövegezi a közleményt a magyar szurkolók nem ájrópai viselkedéséről (miközben épp a Fifa-nak kéne levelezni a románok szégyenletes provokációja láttán), és arról, hogy “folytatni kell az Egervári Sándorral megkezdett szakmai munkát, hiszen az elmúlt három év sikerei is bizonyítják, hogy a magyar válogatott fejlődik”.
Hogyne. A magyar futball közeg ebből a szempontból kicsit közéletünk, politikánk kicsinyített mása. Nincsenek következmények és nincsenek elvárások.
Magatokra húztátok a címeres mezt, és megaláztátok azt. Megaláztátok a televízió előtt ülő nézőket, és a vonattal kiutazó szurkolóinkat. Menjetek, szálljatok fel a repülőre, üljetek a luxusautóba, vegyétek fel az átlagmagyar számára álomfizetést jelentő dellát, és ne nézzetek vissza.
Nincsenek szavak. Senkik vagytok, vegyétek le a mezt, és soha többé ne húzzátok magatokra!
alfahir.hu
Itt én, a személyes véleményemet szeretném még elmondani, ugyanis ismerve a román hatóságok undorító, aljas provokációit, nyugodt lelkiismerettel merem kijelenteni, hogy a magyar szurkolókat minden lépésüknél provokálták, az utazásuk során is és a mérkőzés egész ideje alatt is. Igaz az is, hogy sokan ittas állapotba voltak, cselekedetük pontosan annyira elítélendő, mint a románoké. De amit a román közönség elművelt a magyar himnusz alatt, az egy modern, civilizált Európában elfogadhatatlan. Végig fütyölt az 50 ezer ember és fújjogtak, öklüket rázták és mutogattak. Természetes reakció, hogy a román himnusznál a magyar szurkolók hátat fordítanak. Az is érdekes, hogy a magyar himnusz alatt mindvégig a magyar válogatottat filmezték, mint ahogy azt szokás, majd a román himnusz alatt a kamerák a magyar szurkolótábort mutatták, majd a román válogatottból is csak azokat akik énekelték a himnuszt. Felteszem a kérdést: Mit keresett ott, egy focimeccsen, 1918-ra utaló sok ezer tábla. 1918. Ezeket ki osztogatta és miért? És még nem is beszéltem a magyar zászlót szlovák zászlóra cserélő román tv közvetítési bakiról, amibe nem zárom ki a szándékosságot. De nem meglepő számomra, nem először történik ilyesmi és senki nem szól egy szót sem magyar részről. Miért nem nyújtanak, panaszt be a FIFA hoz és kérjék a román szövetség megbüntetését. Bezzeg a MLSZ egy héttel ezelőtt, 3 magyarországi klubcsapatot büntetett meg román és szlovák ellenes szurkolói bekiabálásokért. Ezek a hírek rögtön körbejárták a román sajtót, és ennek fényében már szinte előre borítékolhatóak voltak az események alakulásai. Nem vagyok sportelemző, sem újságíró, de tudnék még beszélni órákat a pénteki mérkőzésről, de nem akarok.
Cs.L.
