Több mint húszéves, de rendkívül tanulságos történet Verespatak kálváriája, a felelőtlen és kapzsi, beláthatatlan károkat okozó, de a kártérítés alól kibújó multicégről, és egy másikról, amely ott folytatta volna, ahol az előző abbahagyta. Szerencsére az UNESCO döntése értelmében Verespatak immáron a világörökség része, igaz, római kori emlékei, és nem a súlyos természetkárosítás miatt. Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetsége programvezetője, aki rendszeresen segített megértenünk a tiszai ciánszennyezés nyomán kialakult helyzetet, most portálunknak elmondta, az UNESCO nemcsak arról határozott, hogy Verespatak világörökségi besorolásra méltó, de egyúttal a veszélyeztetett világörökségi kategóriát is megkapta, amely arra is utal, hogy bármilyen további bányászati beruházás veszélybe sodorhatja a világörökségi helyszínt. A világ szeme tehát végre hivatalosan is Verespatak felé fordult.
Tavaly január végén ismét felcsillant a remény, hogy Verespatak ismételt UNESCO-jelölésével biztonságba kerül a Tisza azok után, hogy az Aurul bányavállalat felelőtlenségének köszönhetően 2000-ben százezer köbméter cianidos szennyvíz került a folyóba teljesen kipusztítva annak élővilágát. A súlyos szennyezés dacára a Gabriel Resources multinacionális cég folytatta volna a kitermelést, 2017-ben az akkori román kormány ugyanakkor bejelentette (majd egy másik kormány még ugyanabban az évben, feltehetően a multicég nyomására vissza is vonta), hogy elindítja Verespatak felvételét az UNESCO világörökségi listájára. Verespatak kálváriájára végül az UNESCO júliusi konferenciáján született döntés tett pontot, amellyel Verespatak elnyerte a világörökségi besorolást. A Pesti Srácok a sikerről Fidrich Róbertet, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) programvezetőjét kérdezte.
Mint ismert, több mint húsz évvel ezelőtt, 2000. január 30-án 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába, és óriási környezeti katasztrófát okozva elszennyezte folyóvizeinket. A ciánszennyezés hatására becslések szerint 1240 tonna hal pusztult el a Tiszán. Magyarország 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, de a ciánszennyezésért felelős ausztrál-román vegyesvállalat, az Aurul megúszta anélkül, hogy egyetlen fillér kártérítést kellett volna fizetnie.
A multicég vállalhatatlan kárigénye hátráltatta a folyamatot
Fidrich Róbert elöljáróban felidézte, rögös, bizonytalanságokkal teli út vezetett az UNESCO döntéséhez, hiszen 2017-ben az akkori szocialista kormány egyszer már visszatáncolt a folyamat elindításától, amely nagy tiltakozási hullámot váltott ki. Hozzátette, 2020 januárjában, a tiszai ciánszennyezés 20. évfordulóján is érkezett olyan jelzés a verespataki civilektől, hogy néhány dokumentumot az akkori román kormány még mindig visszatartott, így ismételten fölmerült annak lehetősége, hogy a világörökségi folyamat újraindítása megakad. Az utolsó pillanatban, az ekkor szerveződő ismételt tiltakozásokkal szinte párhuzamosan jelentette be a román kulturális miniszter, hogy leadták a szükséges dokumentumokat. A programvezető elmondta, idén, június végén egy kisebb kormányválság kapcsán ismét felmerült annak lehetősége, hogy a miniszterelnök a kormánypárti és Fehér megyei képviselőket maga mellé állítva beáldozza Verespatakot azzal, hogy visszavonja a jelölést, ez azonban már nem történt meg, és június végén az UNESCO illetékes bizottságának online ülésén végül megszavazták, hogy Verespatak a világörökség részévé váljon.
Verespatak mellett tervezett ciántechnológiás aranybánya ellen tüntetnek a parlament bukaresti épülete előtt; fotó: MTI/EPA/Robert Ghement
Fidrich Róbert megjegyezte, a folyamatot nagyban befolyásolta az a tény is, hogy a kanadai multicég, a Gabriel Resources egy New York-i székhelyű, a Világbankhoz is köthető vitarendező testülethez fordult négy évvel ezelőtt, 4,4 milliárd dollár kártérítést követelve a román államtól a kitermelés megszüntetése miatt elmaradt haszonért. A szakértő hozzátette, a román kormányból többen is érveltek amellett, hogy a világörökséggé nyilvánítás gyengítené a román állam pozícióját ebben a perben, bár ezt számtalan szakérő megcáfolta többek között abból kiindulva, hogy a nemzeti kulturális örökséggé nyilvánítás folyamata már jóval a pert megelőzően megkezdődött.
Külszíni bányászati kitermelés krátere az erdélyi Verespatakon; fotó: MTI
Római öröksége mentette meg Verespatakot
A programvezető kitért arra is, a világörökség Verespatak esetében kulturális örökségvédelmet jelent, azaz nem arról van szó, hogy a tönkretett természeti környezet miatt kapna természetvédelmi védettséget Verespatak. Mint kifejtette, alapvetően a verespataki hegyek mélyén több tíz kilométer hosszan elnyúló római kori, több mint kétezer éves aranybánya-tárnákhoz kapcsolódó emlékek azok, amelyek miatt a nemzetközi szakértők is szorgalmazták a világörökségi besorolást. Fidrich Róbert ugyanakkor kiemelte, az UNESCO nemcsak arról határozott, hogy Verespatak világörökségi besorolásra méltó, de egyúttal a veszélyeztetett világörökségi kategóriát is megkapta, amely arra is utal, hogy bármilyen további bányászati beruházás veszélybe sodorhatja a világörökségi helyszínt.
Munkás lép ki egy turisztikai célból megnyíló római kori bánya kapuján a romániai Verespatakon; fotó: MTI
Királynő a sakktáblán
A környezetvédők azt szokták emlegetni, hogy Verespatak a királynő a sakktáblán, azaz, ha elesik, akkor zöld utat kaphatnának más természetkárosító beruházások is – emelte ki az MTVSZ programvezetője. Fidrich Róbert szerint ezért is jelent kiemelkedő sikert a civilek, környezetvédők összefogása és kitartása, mert az eredményes fellépés arra is rámutat, a természetvédelem, a kulturális örökség védelme fontosabb, mint a pénz, amely a legtöbb esetben néhány ember zsebébe vándorol, míg közös örökségünk mindannyiunké, és az utánunk következő generációké. Fidrich Róbert ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, amíg egy ilyen történet mögött nagyon sok pénz van, addig feltehetően a kanadai cég sem adja fel, és tovább folytatja a Románia és az Egyesült Királyág között megkötött szabadkereskedelmi egyezmény által lehetővé tett pert (a Gabriel Resources Jersey szigetén, lényegében egy adóparadicsomban van bejegyezve, amely bizonyos szempontból Egyesült Királyság része). Hozzátette, a multicég tulajdonképpen a román adófizetőkből igyekszik pénzt kisajtolni a vélelmezett kára miatt, ezért is kell továbbra is ébernek maradnia a civileknek, még akkor is, ha most az ünneplés ideje van.
