A történelmi Erdély egy 300-480 méterrel a tengerszint felett levő fennsíkot, az úgynevezett Erdélyi-medencét foglalja magában a körülötte emelkedő hegyvonulatokkal. Területe 57 000 km². Határai: délen Havasalföldtől a Déli-Kárpátok, keleten Moldvától és Bukovinától a Keleti-Kárpátok választják el. Északon az Északkeleti-Kárpátok (Máramaros, Gutin-hegység, Szilágyság) határolták, nyugaton az Alfölddel, délnyugaton pedig a Bánsági-hegyvidékkel határos.

Az Erdélyi-medencét többek között a Maros és Szamos folyók szelik át, de innen ered az Olt folyó is. A történelmi Erdély fő bejárata nyugat felől a Király-hágó. Erdély az államalapítás óta a Magyar Királyság “autonóm” egysége volt. Az ország három részre szakadása idején független, török vazallus állam, majd a törökök kiűzése után hol Magyarország autonóm része, hol a Habsburg Birodalom Magyarországgal egyenjogú “tartománya” volt.

Először 1919-ben került Romániához és azóta folyamatosan annak része. 1940. augusztus 30-án egy részét (Észak-Erdély és Székelyföld) visszacsatolták Magyarországhoz, de ezt az 1947-es párizsi béke semmissé nyilvánította. Oláh törzsek a XIII. században érkeztek a mai Románia területére és alapították meg a Havasalföldi és a Moldáviai Fejedelemséget, amelyek a XIV-XV. században török, illetve orosz uralom alá kerültek és csak az 1860-as években függetlenedtek, 1868-ban létrehozva az egységes Román Királyságot, Havasalföldi és a Moldáviai Fejedelemség uniójából.

 

Forrás: hungaryfirst.hu

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.