A clevelandi Magyar Társaság kulturális, tudományos előadássorozatát hagyományosan díszvacsora és bál zárta. A többnapos konferencia mottója az „Új kezdet, magyar leleményesség” volt, melynek friss aktualitása, hogy az egyesület élete végre visszatért a pandémia előtti kerékvágásba. De az idézet mögött valójában egy mélyebb gondolatot rejtettek el a szervezők: az 1945-ben kivándorolt generációnak szentelték az előadásokat, akik számára nagy újrakezdés volt az amerikai letelepedés. Nádas Gabriella Kunit kértük meg, hogy értékelje az eseményt és mutassa be a 2022-es díjazottat.
A második világháború következményeképp 1945-ben kivándorolni kényszerült tagjai között sokan voltak költők, írók. Olyan középosztályt képviselő emberek, akik az akkori magyar társadalom gerincét jelentették. A szervezők azért tartották fontosnak, hogy a DP-k nagyobb figyelmet kapjanak, mert ennek a generációnak a története – az ötvenhatosokhoz képest – ritkábban kerül előtérbe. Ezek a magyar emberek új hazájukban sem tagadták meg gyökereiket, a jelenleg működő magyar szervezetek alapjait ők tették le. Az előadásokban elhangzó visszaemlékezések, családi történetek, történelmi tények adtak egész képet a közönség számára erről a kivándorlási hullámról. Különösen érdekesnek bizonyulhatott olyan résztvevők számára, akik harmad- vagy negyedgenerációs magyarként születtek a diaszpórába, és halványabb ismeretekkel rendelkeznek az 1945-ös kivándorlók történetéről, egyéni és kollektív tanulságaikról. Arról, hogy milyen volt vonattal elhagyni Magyarországot, a bombák elől menekülni, arról a Falk, Nádas, Somogyi, Krúdy család emlékei meséltek a vacsoránál.
Az ünnepélyes estély egyik vitathatatlan fénypontja az elsőbálozók bemutatása volt, a Clevelandi Magyar Cserkész Regös Csoport palotását francia négyes társastánc követte a programban.
Dr. Marton Máriusz fantasztikus, hogy mennyi mindenhez ért! – így jellemezte a Magyar Társaság ügyvezető igazgatója az Árpád Akadémia érmével kitüntetett adventista lelkipásztort. Máriusz szerteágazó tevékenysége egy féltucat emberre leosztva is szép teljesítmény lenne, ám ő egyszemélyben komponál, 17 hangszeren játszik, kutat, helyt áll családfőként, szolgálja gyülekezetét és a diaszpórát. Saját elmondása szerint a zene menedék számára. Már gyermekként is a zongorához sietett, ha örömét vagy éppen bánatát ki akarta adni magából. Bach nyomdokait kívánja követni és vallja, hogy a Biblia után a zene tudja legjobban megérinteni a szíveket. Sőt, az is előfordul, hogy minden szónál, prédikációnál nagyobb hatást gyakorol a lélekre egy dallam harmóniája.
Zenei munkássága egy március tizenötödikei megemlékezés kapcsán került nagyobb nyilvánosság elé Clevelandben, amikor is a nemzeti ünnepre összefogta a különböző felekezetek énekkarait. A John Caroll Egyetemen 2021 őszén megrendezett koncerttel szintén álma vált valóra: saját darabjait zenekari kísérettel és egy fiatal lány hegedű szólójával vitte színpadra. A fellépés előtt izgalommal volt tele, hiszen minden zeneszerző számára, neki is lényegi kérdés volt, hogyan fogadja majd a saját közössége az alkotásait.
Mindkét projekt sikererrel végződött, de arról álmodni sem mert, hogy ezeket valaha elismeréssel fogják méltatni. A megtisztelő díj arra sarkallja, hogy még buzgóbban folytassa tevékenységét, és a kottasorokra rajzolt hangjegyek segítségével minél többeket vigyen közelebb az Úrhoz.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
