A magyar költészet napjához kapcsolódva különleges beszélgetésre került sor a Bocskai Rádióban Marosán Csaba színművésszel, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagjával, aki számára a vers, a kimondott szó és a színpad – valódi küldetés. A művész Kanadából jelentkezett be az adásba, ahol irodalmi esten és közösségi rendezvényeken keresztül igyekezett közelebb vinni a magyar költészetet a diaszpórában élőkhöz.
„Számomra a költészet egy olyan hétköznapi dolog kell, hogy legyen, amely benne kell legyen a mindennapjainkban. Szerves része kell, hogy legyen” – fogalmazott a művész. Marosán Csaba hangsúlyozta, hogy a költészethez, irodalomhoz való kapcsolódás nem korlátozódhat egyetlen napra az évben.
Dsida Jenő Tükör előtt című költeménye különleges jelentőséggel bír a színész számára, a rádió hallgatói az ő előadásában hallgathatták meg a vers részletét. Nemcsak azért szereti, mert a költő is Kolozsvárhoz kötődik, hanem mert gondolatisága ma is érvényes. A vers üzenete – a tanulás, a megbocsátás és a közösségi lét fontossága – ezek az értékek jól tükrözik Marosán Csaba saját művészi hitvallását is.
A színész pályája már gyermekkorában körvonalazódott. Hétévesen szavalóversenyeken vett részt, majd középiskolásként rendszeresen ő szavalta el a Nemzeti dalt március 15-én. Egykori magyar tanára meghatározó szerepet játszott abban, hogy megszerette az irodalmat. Saját megfogalmazása szerint a költők élete és művei mély nyomot hagytak benne, és meggyőződése, hogy egy költő addig él, amíg az utókor olvassa műveit. E gondolatból kiindulva ma is arra buzdít mindenkit, hogy olvasson, mert ennek hiányában az emberek egyre inkább eltávolodhatnak anyanyelvüktől és kulturális gyökereiktől.
Több mint egy évtizede tudatosan dolgozik azon, hogy a fiatalokhoz közelebb vigye a költészetet. Versmissziójának központi eleme a Templom és iskola program, amelynek keretében az említett intézményeket látogatva, rendhagyó irodalomórákon keresztül igyekszik megszerettetni az olvasást. Az elmúlt 11 évben közel 190 iskolába jutott el, és mintegy 350 ezer kilométert utazott a cél érdekében Erdély-szerte. Vágya, hogy a fiatalok ne csak tananyagként tekintsenek a versekre, hanem személyes élményként is kapcsolódjanak hozzájuk.
A költészet számára nem csupán esztétikai élmény, hanem közösségépítő erő is. Úgy véli, hogy a vers képes kapcsolatot teremteni emberek között, gondolatokat közvetíteni, sőt akár változást is elindítani. A szavalás során létrejövő katarzis élményét különösen fontosnak tartja: amikor a költő gondolatai és az előadó személyes érzései találkoznak, és ez eljut a hallgatóhoz, akkor megtörténik a csoda”.
Marosán Csaba munkájában kiemelt szerepet kap az anyanyelv védelme és ápolása. Úgy látja, hogy az identitás megőrzése szorosan összefügg a nyelvhasználattal, ezért is tartja fontosnak, hogy a költészetet új köntösbe öltöztetve, modern eszközökkel is közvetítsék. A technológia szerinte nem ellenség, hanem lehetőség: segítségével szélesebb közönséghez juthat el az irodalom.
A színművész Erdély mellett Észak-Amerikában is rendszeresen fellép. Többször járt már az Egyesült Államokban és Kanadában, ahol irodalmi esteket tart, szavalóversenyeken zsűrizik. Jelenlegi körútja során Montrealban, Ottawában és Torontóban is fellépett, változatos műsorokkal – a humoros költészeti esttől kezdve a Dsida Jenő életét bemutató előadásig.
A költészet napjához kapcsolódva arra is felhívta a figyelmet, hogy az év szinte minden napja alkalmat adhat az irodalom ünneplésére. Saját rádiós verskalendárium műsorában két éven keresztül minden napra jutott egy költő vagy író, akire emlékezni lehetett. Ez a tapasztalat megerősítette benne, hogy a költészet folyamatosan jelen lehet az életünkben, ha tudatosan figyelünk rá.
A fiatalok megszólításában különösen kulcsfontosságúnak tartja az élményszerűséget. A versek memorizálását olyan lehetőségnek tekinti, amelyen keresztül a diákok saját gondolataikat, érzéseiket is kifejezhetik.
A beszélgetés során többször hangsúlyozta a közösségépítés fontosságát. Meggyőződése, hogy nyelvében él a nemzet, és hogy a közös gondolkodás, a közös célok képesek összekapcsolni az embereket. A költészet ebben eszköz és kapocs egyszerre: „a költészet egy olyan eszköz, amellyel embereket meg lehet békíteni, fel lehet lázítani, el lehet gondolkodtatni”.
A művész végül arra biztatott mindenkit, hogy ne csak a költészet piros betűs napján, hanem az év minden napján forduljanak a versek felé. Kevesebb telefonozást és több olvasást javasol, mert szerinte a költészet szellemi, lelki táplálék. Ahogy a beszélgetés zárásaként elhangzott Ady Endre-vers is sugallja: a költészet képes reményt, békességet és belső egyensúlyt adni a mindennapokban.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
