Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. Míg a magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel a kisebbség lokális többségi státusának megőrzése érdekében, a színfalak mögött kőkemény harc zajlik a kiskirályságok közigazgatási túléléséért is.
Románia közigazgatási felépítése jócskán idejétmúlt, a világ óriásit fordult jó néhányszor a jelenlegi rendszer (41 megye plusz Bukarest) 1968-as bevezetése óta. Az elmúlt másfél évtizedben többször is felmerült a közigazgatási reform, átszervezés ötlete.
A 2010-es évek elején radikális átszervezést erőltettek, mégpedig a 8 gazdasági fejlesztési régió tényleges közigazgatási egységgé, szuperrégiókká alakítása, a megyék szerepének visszaszorítása vagy megszüntetése révén. A 2020-as évek elején merült fel
a puhább alternatíva: a közigazgatási konzorciumok ötlete.
Ez lehetővé tette volna, hogy a kisebb, forráshiányos települések társuljanak, közös apparátust (például közös főépítészt, közbeszerzési szakembert) tartsanak fenn, anélkül hogy a polgármesteri hivataluk jogi önállósága megszűnne.
Aztán a gazdasági szféra drasztikus javaslattal állt elő az infláció, az egyre duzzadó államapparátus és a növekvő költségvetési hiány láttán: törvényben kell előírni, hogy egy községnek legalább 3000 (vagy 5000), egy városnak legalább 10 000 lakosúnak kell lennie, a megyék számát pedig 15-re kell csökkenteni.
A bukaresti elit üdvözölte az ötletet, mondván, túl sok az olyan falu, amely még a hivatal alkalmazottainak fizetését sem tudja kigazdálkodni a helyi adókból. Ám mivel 2024 szuperválasztási év volt, a kormánypártok (PSD és PNL) gyorsan a szőnyeg alá söpörték a témát,
nehogy magukra haragítsák saját polgármestereiket.
A gazdasági helyzet azonban tovább súlyosbodott, Ilie Bolojan miniszterelnökké avanzsálása pedig új lendületet adott a törekvéseknek. Hiszen Bolojan a Bihar megyében már kipróbált, pragmatikus, menedzser típusú közigazgatást próbálta országos szintre emelni, a hatékonyság növelése érdekében.
Közigazgatási reform Romániában: idén tetőfokára hágott az átszervezési láz
Az egyre nagyobb méreteket öltő bizonytalanság minden román politikai alakulatot arra késztetett, hogy idén ráharapjon a témára: Ilie Bolojan még miniszterelnökként, utána a PNL és az USR összefogva, utána a kormányválságban kijelölt és elbukott miniszterelnök-jelöltek, Eugen Tomac és Siegfried Mureșan is.
Közben a PSD is melegen tartotta a témát, hogy aztán Luca Niculescu miniszterelnök beiktatását követően Sorin Grindeanu pártelnök agresszív modorra kapcsoljon:
felelősségvállalással, azaz parlamenti vita nélkül, erőből vinné át reformelképzelését.
A PNL és az USR átszervezési változata – kiegészülve kormányfőjelöltjük, Siegfried Mureșan elképzeléseivel – nagyjából egy piacbarát, óvatosabb modellt képvisel. Itt az egyik legfőbb cél a városi, középosztálybeli szavazóbázis kielégítése, amely régóta követeli a vízfejű állam és a „polgármesteri hűbérbirtokok” felszámolását. Siegfried Mureșan
az „önkéntes összevonás” mellett érvelt.
Ennek lényege, hogy a kis községeket nem tollvonással törlik el, hanem pénzügyi ösztönzőkkel (például magasabb visszaosztott adókvótákkal) bírják rá őket a fúzióra. Ez a modell elkerülte volna a helyi közösségek azonnali fellázadását. Ezt megelőzően Eugen Tomac kijelölt, majd szintén elbukott miniszterelnök külön kiemelte az RMDSZ beleegyezésének fontosságát.
A Szociáldemokrata Párt azonban éles fordulatot hozott. Bár a PSD hagyományosan a kistelepülési polgármesterek, a „vörös bárók” pártja, a központi vezetés stratégiát váltott azzal, hogy kormányzati felelősségvállalást vár el a szocdem politikusokkal teletűzdelt Niculescu-kabinettől. Az erőpolitikával nyomatott területi-közigazgatási reform
- a kisebb települések összevonását irányozná elő a közszolgáltatások megtartásával;
- csökkentenék és összevonnák a kormányzati ügynökségek számát, illetve átszerveznék vagy felszámolnák a veszteséges, indokolatlanul fenntartott állami vállalatokat.
No és közben persze ne feledkezzünk meg a szélsőséges erőkről sem. A Románok Egyesüléséért Szövetségnek (AUR) egyértelmű érdeke a közigazgatási határok olyasfajta átrajzolása (például magyar falvak román többségű központokhoz csatolása), amely automatikusan a kisebbségi nyelvhasználati jogok elvesztésével jár. Az AUR képviselőjének felvetése, miszerint románokat telepítenének a magyar többségű térségekbe az átszervezés farvizén,
a Ceaușescu-érát idéző demográfiai leszámolás nyílt beismerése.
Az RMDSZ és a közigazgatási kármentés stratégiája, dán gyökerekkel
Ilyen viszonyok között a kormányzati szerepből is kiszorult magyar érdekképviselet számára a tét ismét az intézményes magyar jelenlét megmentése. A „demográfiai hígítás” kivédése, a kisebbségi jogok megőrzése közben az RMDSZ jogi és európai pajzsot emel.
A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájára hivatkozva követelik a helyi népszavazások kötelezővé tételét minden összevonás előtt. Ez a legfőbb fegyver az antidemokratikus, fűnyíróelvű (például pusztán a 3000 fős lakosságszámhoz kötött) megszüntetések ellen, rávilágítva arra, hogy a közigazgatás nem egy vállalat, hanem a helyi identitás és szolgáltatás alapja.
Kelemen Hunor szövetségi elnök az erőből átvitt, parlamenti vita nélküli bukaresti tervekkel szemben többek között a dán példát hozta fel.
A teljes cikk az alábbi linken olvasható.
(Krónika)
Borítókép: Térképbe helyezve. A közigazgatási reform a kis települések összevonásával járhat. Fotó: Pál Árpád
