Annak, hogy egy 1500 lelket számláló kis borsodi faluból jöttem, az az üzenete, hogy ebben az országban bárhonnan indulva bármit meg lehet valósítani – nyilatkozta a Demokratának Herczeg Ágnes. A Budapesti Metropolitan Egyetem oktatóját a The Future 50 díj elnyerésével egyetlen magyarként a világ legígéretesebb új generációs borszakértői közé választották. A címet olyan sokrétű tevékenységet folytató fiatal szaktekintélyeknek ítélik oda, akiknek a jövőben várhatóan meghatározó szerepük lesz a nemzetközi borágazat formálásában.

–  Nemzetközi szakértőként milyen mélységig ismeri fel a világ borait?

–  A klasszikusok esetében, mint amilyen a Bordeaux burgundi is, a szőlőfajtán, a készítési módon és a hordóhasználaton túl a falut is illik azonosítani, de gyakran még a dűlőt is ismerjük, ahonnan származik. Emögött az én esetemben húszévnyi szakmai munka áll.

–  Nemzetközi borversenyeken zsűriz, a Lidl Magyarország márkanagykövete, 2015-ben az év nő vállalkozója volt, a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) oktatója és az intézmény magisztrátusának a tagja, a 2014-es Az Év Boros Könyvének társszerzője, és önállóan is több kiadványt jegyez. Borászatok tanácsadója itthon és külföldön, ráadásul számos olyan civil szervezetnek is a tagja, amely a társadalmi felelősségvállaláson belül fontosnak tartja a nők karrierépítésének támogatását. Mindig dolgozik?

–  Nagyon szeretem, amit csinálok, igazi szellemi kihívásnak tartom. A munkámat át- meg átszövik az izgalmas erőpróbák, és ez rengeteg endorfint, energiát ad nekem.

–  Találkoztam már olyan hölgy borászokkal, akik érzékenyen reagáltak a női érvényesülésre vonatkozó kérdésekre. Önt hogyan érinti a téma?

–  Szerencsére az idő nekünk dolgozik, de fiatalabb koromban magam is megküzdöttem a jelenséggel. Harmincévesen, több mint tíz év szakmai múlttal lettem egy egri borászat vezérigazgatója, és amikor a munkát megkaptam, az első kommentek arról szóltak, hogy biztosan a férjem vásárolta nekem a gazdaságot, pedig nem is tudott róla, hogy tárgyalok az állásról… A világ másként tekint a női és a férfi vezetőkre, és gyakran mások az erősségeink is.

–  Önnek mi az erőssége?

–  Figyelek a kollégáim és a mentoráltjaim képességeire, arra, hogy érzik magukat a munkahelyen, miképpen lehet a fejlődésüket motiválni, mert szerintem ez nagyon fontos a teljesítmény és a lojalitás szempontjából is. A férfiak sokkal racionálisabbak, de ez nem baj, hiszen így tudjuk igazán kiegészíteni egymást.

–  Többek között szőlész-borász, biogazda és közgazdász végzettsége is van, nemzetközi konferenciákra és szemináriumokra jár, most is egy újabb egyetemi diplomához szükséges vizsgájára készül. A folyamatos tanulás szükségszerűség?

–  A világ tudása exponenciális, szüntelenül növekszik a hozzáférhető ismeretanyag. Az Alice Csodaországban című könyvben szerepel az a gondolat, hogy „ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj”. Mivel én tanácsadóként is dolgozom, nem ragadhatok le egy szinten, hiszen akkor a világ egyszer csak elszaladna mellettem, én pedig szeretnék lépést tartani vele. Ahhoz, hogy a borágazatot segíthessem, nemzetközi mércével mérve is naprakésznek kell lennem.

–  A The Future 50 elismerést egyrészt a világ első számú bor- és párlatismereti képzést nyújtó iskolarendszere, a Budapesti Metropolitan Egyetemen is jelen levő WSET (Wine & Spirit Education Trust), másrészt az egyik legrangosabb nemzetközi verseny, az IWSC (International Wine & Spirit Competition) szaktekintélyei ítélték oda. Ez utóbbi tulajdonképpen a borok és párlatok olimpiája?

–  Az olimpia egyetlen világesemény nevét jelöli, de igazán komoly borversenyből négy vagy öt is van. Az azonban biztos, hogy az IWSC által rendezett eseményeken a világ legelismertebb szakértői, legjobb borai és párlatai vannak jelen. Mindkét szervezet, a WSET és az IWSC egyaránt 2019-ben ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját, ennek apropóján tavaly 50 új generációs díjazott részesülhetett az elismerésben.

–  Egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei községből, Dédestapolcsányból származik. Nagy utat tett meg a nemzetközi elismertségig…

–  Gyerekkoromban sokat segítettem nagyapám szőlőjében. Nem felejtettem el, sőt büszke vagyok arra, ahonnan jöttem. Ugyanolyan jól érzem magam a világ leghíresebb francia borászatai tulajdonosainak a társaságában, mint a szőlőmunkások között kapálás vagy éppen metszés közben. Annak, hogy egy 1500 lelket számláló kis borsodi faluból származom, az az üzenete, hogy ebben az országban bárhonnan indulva bármit meg lehet valósítani.

–  Mennyire érzi missziójának, hogy a magyar borokat népszerűsítse a nemzetközi piacon?

–  Ezt tartom a legfontosabb küldetésemnek. Azt szoktam mondani, hogy külföldi utazásaim során a magyar bor mindig velem jön. Alulról szerveződő közösségként több mint egy éve munkálkodunk azon, hogy a világ húsz meghatározó Master of Wine szakemberét idén augusztusban Magyarországra hozzuk. Ők azok, akiknek a szavára figyel a világ, és akik hitelesen terjeszthetik a magyar bor jó hírét.

–  A Tokaji borvidék, különösen az aszúk már népszerűek a nemzetközi gasztronómiában, de a többi régió és fajta még rászorul a hírverésre. Mi hiányzik ahhoz, hogy felzárkózzanak a francia, olasz, spanyol borokhoz?

–  Egységes arculat, tudatos kommunikáció, tiszta üzenetek a fogyasztónak a bor jellegzetességéről, független szakmai irányítás, mint például Ausztriában. Nekünk, magyaroknak rengeteg gyönyörű történetünk van, és hiszek abban, hogy ha modern, XXI. századi bormarketing-stratégiát szeretnénk építeni, akkor ezekkel kell meghódítanunk a világot.

–  Mire gondol?

–  Nemrég tartottam egy előadást arról, hogy például a magyar népmesék fordulatain keresztül mennyire jól meg lehetne tanítani a magyar borok sajátosságait.

–  Idézne egy ilyen mesét?

–  Hazánk a Borkirályság, mert nálunk lakik „a borok királya és a királyok bora”, a tokaji aszú. A királyság kényes hercegkisasszonya az érzékeny, sok törődést igénylő, elegáns és izgalmas kadarka. A király három fia a hárslevelű, a muskotály és a furmint. Utóbbi fellázadt, nem akar aszú lenni, száraz borként szeretne hódítani… Ezeken a történeteken keresztül sokkal könnyebben eljuthatunk az emberek szívéhez.

–  Mindenkihez?

–  A bor nem elitista kiváltság, nem egy szűk luxusközegnek kínált élvezetet. A bor kultúránk része, ám ezért a fogyasztásának is kulturáltnak kell lennie, hogy maradandóvá tegye életünk minőségi pillanatait.

–  Milyenek a jövő trendjei? Igaz, hogy az alacsonyabb alkoholtartalmú borok jönnek divatba?

–  Földünk egyre inkább melegszik, miközben új szőlőművelési technikák, betegségek honosodnak meg, ami további alkalmazkodást igényel, ezért is szükséges a szüntelen tanulás. A sokasodó napfény hatására például több cukor termelődik a szőlőszemekben, ami magasabb alkoholfokot eredményez. A jövő egyik nagy kihívása az ágazat számára, hogy ezzel párhuzamosan a fogyasztók szeretnének egészségesebben élni, és vágynak arra, hogy a bor alkoholtartalma valamelyest csökkenjen. A probléma kezelésére már megjelentek az alkoholmentes borok is, amit én személy szerint nem szeretek, mert úgy vélem, hogy az alkohol nélkülözhetetlen eleme a bornak. Isteni mustok és gyümölcslevek kaphatók az üzletekben; ha valaki nem szeretne szeszes italt fogyasztani, inkább ezeket ajánlom.

–  Fröccsöt inni kínos?

–  A fröccs nem bűn, ráadásul magyar találmány. Szoktak rajta csodálkozni, de én magam is nagyon szeretem.

–  A borok közül melyik a kedvence?

–  Nagy rajongója vagyok a Kárpát-medencei szőlőfajtának, a kadarkának, de izgalmasnak találom az aszút is, amelyből méltatlanul keveset fogyasztunk. Ezért is tartom nagyon fontos küldetésnek, hogy visszakerüljön az asztalra, és nem csak desszertborként, hiszen a gasztronómiában a főételek mellett is remekül működik. A huszonkét magyar borvidékről származó boroknak hihetetlenül sok arca, karaktere van, és én nem tudok elképzelni olyan fogyasztót, aki ízlésének ne találnék megfelelőt.

(Demokrata)

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.