Benkő Tibor Dobó István egri várkapitányt idézve azt mondta: a vár ereje nem a kövekben van, hanem a védők szívében és lelkében; az önálló magyar honvédségnek sem fegyverzetében, felszerelésében és kiképzésében volt az ereje, hanem lelkében és elkötelezettségében.
A miniszter felidézte, hogy a közeli Mészeg-hegy tövében vívta első győztes csatáját a „szinte a semmiből felépült” honvédsereg, hogy Magyarország és a magyarok függetlenségét, szabadságát kivívja. Azért harcoltak Pátka, Pákozd és Sukoró térségében, hogy „a magyar magyarnak maradhasson” – fogalmazott.
Benkő Tibor szerint a pákozdi emlékpark nagyon jól szimbolizálja azt a történelmi utat, melyet a magyar honvédség a 19., 20. és 21. században bejárt: hűen tükrözi az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszmeiségét, őrzi az első és a második világháború emlékeit, a huszárság történelmét, felidézi 1956 emlékét, bemutatja a sorkatonai szolgálatot és a békefenntartó katonák hősiességét. Ez a hely méltó ahhoz, hogy üzenjenek vele a ma élő nemzedékeknek: „hős elődeink a mi érdekünkben hozták véráldozatukat” – jelentette ki.
A szabadság drága dolog, de „szabadok csak akkor lehetünk, ha ezért megharcolunk”, a magyar honvédség pedig csak akkor lehet erős, ha a társadalom támogatása van mögötte. Az emberek álljanak a katonák mögé, segítsenek az új, korszerű és erős magyar honvédség megteremtésében – kérte Benkő Tibor.
Az ünnepség végén a jelenlévők megkoszorúzták az emlékparkban álló obeliszket. A programok azonban nem értek véget ezzel, hiszen kora délután zenés történelmi játékkal emlékeznek a pákozdi csata 170. évfordulójára az 1848-as ütközet helyszínén és időpontjában.
Az újonnan felállított magyar honvédsereg a szabadságharc első ütközetében, a százhetven éve, 1848. szeptember 29-én megvívott pákozdi csatában legyőzte a forradalom eltiprására induló Josip Jelacic (a magyar nyelvben Petőfi verse nyomán Jellasicsként ismert) horvát bán csapatait.
A bán mintegy ötvenezres, nem kellően felszerelt serege két oszlopban, a Balatontól délre tört előre és a kiürített Székesfehérváron szeptember 25-én egyesülve folytatta a lassú előrenyomulást Buda felé. Az új hadseregparancsnok, Móga János altábornagy a Velencei-tó északnyugati partvidékére húzódott vissza csapataival. Jellasics szeptember 29-én erőfölényében bízva támadást indított.
A császáriak ismételt rohamait azonban sorra visszaverték, támadásaik rendre összeomlottak a magyar ágyúk tüzében, ezért a bán elrendelte a visszavonulást, és három nap fegyverszünetet kért, ami lényegében magyar győzelmet jelentett.
A pákozdi csata, a magyar szabadságharc első ütközete politikai-erkölcsi hatása révén jelképpé vált: az új nemzeti honvédsereg megmentette a fővárost és a forradalmat, Magyarország megőrizte az áprilisi törvényekkel kivívott szuverenitását.
A győzelemmel ugyanakkor a béke reménye végleg elveszett, Széchenyi félelmei beigazolódtak. Megkezdődött a szabadságharc heroikus küzdelme, a Habsburgoknak csak egyévi vérontás után, orosz segítséggel sikerült eltiporniuk a magyar függetlenség ügyét.
Petőfi A vén zászlótartó című versében örökítette meg a diadalt, a szállóigévé vált sorral: „Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva”. A pákozdi csata helyén 1889-ben emlékművet, 2010-ben katonai emlékparkot hoztak létre, amelyet az Országgyűlés 2011-ben nemzeti emlékhellyé nyilvánított.
