A hét verse

Az első gyertya - tompítja a fájdalmunk, A második lobbanás - legyőzi a félelmünk, A harmadik láng - átmelegít reménységgel, A megváltó alázatosan indulni készül a Földre. Közénk....

Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen...

Mikor megszülettél még önmagad voltál, aztán a lelkedtől messze kóboroltál. Mit elvártak tőled, pont olyanná váltál, megfelelni másnak folyton megpróbáltál. És azóta mindig rajtad ez az álarc, még mindig...

https://youtu.be/QcxGe0rDl8s Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed? Ruhátlan fák közt ballagsz csendben, körülötted a sok kereszt. A temető, a bús hidegben, csak visszahúz, és nem ereszt. És minden évben...

Ha számbavetted mind a vétkeid Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot! Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma S...

Embernek lenni! Csak-embernek, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek! Lerázom magamról a port, Amit a századok ajka rámlehelt, Ledobom a palástot, Amit a Hivatal rámtekert, És az apostol...

Csend van, csak a szél súg valamit a fülbe, bámulom a tájat mélán, elmerülve. Levelek reszketnek félve elmúlástól, fatörzs áll konokul, s rettegést palástól. Felhők rohangálnak az ezüstszín...

Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van az...

Tovatűnt már a zöldellő Nyár, az égre bíbort fúj a szél. Forog a kör, s a festőművész, a jó, öreg Ősz, visszatér. Palettáján, megannyi színből, hangulatból, élményt kever. A természetben...

Trianon mindennapos emlékére   Romok, romok. Kifakult vörös és megfeketedett repkények a falakon, amerre járok, s tőből levágott kezek fájdalma a tájban. A Nagyalföld közepén egy holló lépeget magányosan, mint Kanizsai Dorottya ama...

Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá. Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál, Eszembe jutottál, Kicsiny kis leányka, Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja! Teli van a Duna, Tán még ki is szalad. Szivemben...

Kodály Zoltán mesternek Oly árvák ők mind, az öregek. Az ablakból néha elnézem őket, hogy vacogó szélben, gallyal hátukon mint cipekednek hazafelé – vagy tikkadt nyárban, a tornácon hogy üldögélnek...

Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa...

Te azt hiszed, hogy most, s csak egyszer élünk, s azt is nyomorban, kétségek között? Egy felsőbb, önző hatalomtól félünk, s szívünkbe félelem és harag költözött? Akkor hiszem,...