A hét verse

Most, hogy szobámban ér az est setétje, te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje, s ajkad, melyről az esti fák alól először szólt az ének magyarul. Arcod tatár emléke...

Némethy Titinek I. A párában, a vízesés felett, Halványan, mint egy álom, És testetlenül, mint egy lehelet: Az örökifjú szivárvány lebeg. Megrokkannak a sziklák, a hegyek, A kő mállik, az erdők...

Én láttam ezt. (Még sose láttam.) Én jártam itt. (Még sose jártam.) Egy másik életben talán Erre a földre rátaláltam. Egy másik életben talán (Vagy valamely másik halálban), Amikor öntudatlanul S...

Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a...

Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete...

Otthon bolondját járja a világ, Majmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.   Magyar Bábelnek ostoba kora, Ments,...

1 A vadász ül hosszu méla lesben, Vár felajzott nyílra gyors vadat, S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat. Hasztalan vár; Vértes belsejében Nyugszik a...

Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szivem S nincs ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot...

******************************* Itt fekszel, önmagad szobra, tizennégy évesen, géppisztolyod szivedre fagyva, emlékmű halálnak és feltámadásnak. Ott fekszel, a Szeplőtelen Fogantatás temploma mellett, szitává lőve, vérrel befröcskölve, becsapott ártatlanság. Magyar iskoláslányból harcossá lettél, társaiddal együtt lelket te leheltél a Forradalomba. Szabadságharcos, akiért...

Sűrű setét az éj, Dühöng a déli szél, Jó Budavár magas Tornyán az érckakas Csikorog élesen. „Ki az? mi az? vagy úgy -” „Fordulj be és alugy Uram László király: A zápor...

Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak,...

A kis végváros vendéglője mélyén A söntés rejtekén élt Ancsa lelkem S csodálkozott boros, bús éjek éjén, Ha az urak mulattak ott a csendben. A fásult...

Újabb ősz váltja fel a búcsú nélkül suhanó nyarat, Egyre sötétebbé váló estje nem ringat fellegén madarat. Csak a csend marad… tücskök muzsikálása emlék csupán, Nincsen egekig...

El, el nézem néha, néha mint úszik a hold ezüstös karéja a sápadt langyos égi vizeken. És elmélázom, ott fönt roppant világok kergetőznek titkos, engedelmes pórázon vak...