A hét verse

Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) - Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S...

A kis jércét nem irígylem én, amikor kapar az udvar szemetén. Irígylem a kotlóst: lázban, egyedül az áthevülő tojásokon ül s a változás titka körülkerengi. A boldogság útszéli szemét, szedhet...

Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve, S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye, Sok, sok ringó virág, száz apró légi...

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett! Ha eljő az idő...

Thomka Beátának Magadba nézz, ha szólít a vágy s a kétség, mert sehol máshol nem lelhetsz rá, s ha ez vétség, vállald, - mert, lehet, Ott van fűben, fában, vele...

Emberek barátja vagyok. Közöttük élek és szívem kézről-kézre jár. Ismerek gyermekeket, akik bácsinak szólítanak, ismerek ifjakat, akikkel elborozgatok, világra szóló terveket szövögetvén. Ismerek leányokat, akik vidáman kacagnak tréfáimon és búcsúzáskor...

Ha kérded tőlem, szemem miért szomorú, Elmondom neked, hogy lelkemben háború Dúl még mindig, nem csitultak el a fegyverek, Elmúlt évek lőnek, miket annyiszor feledtek, S tagadtak meg...

Uram, a tél bevert a templomodba. Álltam vaspántos portádon belül s ámulva néztem botra-font kezemre sugárban omló fényességedet. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: „Ez...

„Mi kétezerben nem élünk, szegénykém, az új évezred nem lel itt bennünket; fekszünk a mélyben, s az ég régi kékjén fenn, fenn különös új gépek keringnek. Lebontották a...

Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár,...

1 Földtõl eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegõben semmi pára, a csilló könnyûség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint...

Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek. Mint rab, akinek int a szabad út, Búcsút rebeg, mielőtt szabadult. Mint a madár, kit Dél vár arra túl, Az eresz alján...

Hazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk, Oh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk! Az ügy, melynek katonája voltál, Nemsokára diadalmat ûl, De te nem lész itt a...

Tarka virágnak Illata kábít, - Édes a méz mit Kelyhe kinál; Lebben a lepke, Röppen a méh - Sok kicsi vándor Kedvese ajkán Csókra talál. Nincs ma halál, Él ma a földön Mit csak az...