A hét verse

Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat kígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvén néha a kíntól, többször a béna dühtől, megalázott. Elhagytak szellemeid. Újra a fű közt, a...

Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallatószobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten gomolygó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében:...

https://www.youtube.com/watch?v=Gf4bswCaB-I Megyünk s valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca. Nincs más teendő: ez maradt, csak ez maradt már menedékül, valami szálló...

https://www.youtube.com/watch?v=YXuIPBhTO14 Mit faragsz, ács, mit faragsz Itt a késő éjjelen? - Akasztófát faragok, Pöltenberg függ majd ezen; Oly gyanútlan, oly vidám, Olyan deli, olyan ép, S holnap ezen fojtja meg A nyomorú...

(A jubiláló Tersánszkynak) Úgy volna jó a törvény, úgy egyforma hatályú, ha akként gyártódnánk, mi emberek, akár a vályog, mit a vályu billiószám is egyformára vet. De hát ezt...

Ha egyszer nem lesz többé iskolánk, - Nem lesz üvegház gyönge palántáknak, - Ha nem lesz tanterem, Hol a tanító nyíló ajakán Az ige-virág magyarul terem, Ha nem lesz...

Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba...

Most mélységekből szakad föl a szó S nem csinált virág, nem papírhajó, De Óceán setétjén égő gálya, Mit röpít a szív tajtékos dagálya, A mélybe le s a...

A legfőbb boldogság, a legkötőbb, a legodaadóbb, istenitőbb, az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele, az, amelyben két világ egy zene, az, amelyben a szellem szárnyra kél, az, amely...

Váratlan zápor zengett át a tájon, mint szeretők között a hirtelen pörpatvar, mely csak arra jó hogy fájjon és még forróbb legyen a szerelem. Nagy árnyak ingnak s...

Mikoron a földre szállott, az égen zöld csillag fénylett. Kopjafáknak árnyékában daloltak a boldog vének. Nap is sütött, Hold is sütött, cseperedett lassan, szépen. Földjét féltve fölsóhajtott: „Mit vár tőlem az...

Ki áll amott a szirttetőn, Hunyad magas falánál, S körültekint a sík mezőn Az esti fénysugárnál? Hunyadi ő, az ősz vitéz, Hazáját most nem űzi vész Várába...

mennek egyre csak mennek szemükből kihullnak a tetők a temetők kifordul utánuk a csend az ajtók száján kifordul utánuk a küszöb a kapu és a sötét kapubálvány az udvart mögöttük papsajt útifű növi be lüktet benne...

Sima selymű a szőröm, karcsú a testem és fogaim hófehérek, ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének. Hálótermében, nagy vánkoson...