Czuczor_GergelyKi áll amott a szirttetőn, Hunyad magas falánál,

S körültekint a sík mezőn Az esti fénysugárnál?

Hunyadi ő, az ősz vitéz, Hazáját most nem űzi vész

Várába szállt nyugonni.

Közérdekű hirdetés

De hírnök jő, s pihegve szól: “Uram, hatalmad eldült,

Hazádon nem kormánykodol, A polcra már Ulrik ült.”

“Ha úgy akarta a király, Hunyadi akkor félre áll.”

Mond és marad nyugodtan.

Más hírnök is jő csakhamar: “Törnek reád, uram, félj, A főnemesség nyelve mar,

Előlök, mint lehet, térj.” “Hogy törnek rám, hihetni bár, De úgy nem, mint török, tatár.”

Mond és marad nyugodtan.

“Uram, hős vajda, véredet Szomjúzza egy gonosz szív

S hogy oltsa fényes éltedet, Külföldre álnokul hív.”

“Rám célza már nem egy halál, S ha Isten hagyja, eltalál.”

Mond és marad nyugodtan.

S amint fennáll, amint lenéz Nyugalmasan szívében,

Habos lovon fut egy vitéz, Vérlobogó kezében,

S kiált: “Édes hazánk oda, Nyakunkon a török hada,

Siet kivívni Nándort.”

“Pogány jő? hah! nem tűrhetem, – Mond, és tünik nyugalma, –

Magyar hazán és nemzeten Nem dúl pogány hatalma!”

S acélt ragad, lovára kap, Csatáz, vív, izzad éj és nap,

S míg nem győz, nincs nyugalma.

1833

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.