Soha sem gondoltam volna, hogy november 3-án 23 fokban élvezhetem az őszi napsütést. Áldásos ajándék ez!
Mielőtt Clevelandbe érkeztem mindenki arra hívta fel a figyelmemet,hogy itt bizony cudar hideg a tél. Gyakran előfodul a minusz 20 is az Erie-tó partja mellett. Nem igazán vagyok jó barátságban a hideggel, próbáltam vizualizálni magam, ahogy kapkodom a lépteimet Cleveland utcáin prémsapkában, bundás overálban, s az overál alatt még a legvastagabb kötésű téli harisnya is próbál megvédeni a veszedelmes hidegtől. Nem tetszett nekem ez az előre vetített kép, s már a gondolattól is kirázott a hideg.
Arról viszont senki sem tájékoztatott korábban, hogy itt csodálatos az ősz. Azt hiszem, hogy nem a véletlen szerencsének köszönhetem az idei őszbe borulás szépségeit, hiszen itt létem óta több clevelandi ismerős is megerősített abban , hogy itt az ősz a legszebb évszak. Valóban gyönyörűségesek a bronzos, rozsdás avarszínek az utcán, a tompa homokárnyalatú és sárga levelek, az aranyló barna lombkoronák vagy az égő csipkebokrok hivalkodó tűzpirosai. A színek mesés világában érzem magam, mintha egy kifestő könyvecske főszereplője lennék. A főszereplő természetesen a természet minden csodájával együtt.
Az udvaron hivalkodóan kérette magát a műanyag szék, hogy foglaljak helyet benne, s élvezzem az őszi napsütés meleg sugarait. Nem tudtam ellenállni a csábításnak, illetve ez a legtermészetesebb formája a D-vitamin készlet utántöltésének. Negyed órát ültem a napom, élveztem annak minden másodpercét. Az udvaron megörültem egy eperszínű virágnak, minden a nyarat idézte fel, s már kicsit kótyagosnak éreztem magam a nyári melegben. 
Magamba csíptem, hogy létezhet ez ennyire közel a kanadai határhoz, hogy november 3-án ilyen meleg van, vagy csak a cudar tél előtti próbafűtési gyakorlat áldozata vagyok, s minden clevelandi kinyitotta az ablakot miután meggyőződött arról, hogy a fűtési rendszer tökéletesen működik otthonukban, s ennek örömére befűtötték Cleveland utcáit?
Ez a gondolat megzavarta nyugalmamat, s kimentem az utcára körülnézni, hogy tréfát űznek velem vagy más is élvezi ezt a novemberi verőfényt, s biztos, hogy nem valami varázslatnak vagyok a szereplője? Megkönnyebbültem, az emberek egy szál pólóban, nyári ruhában az utcán, s látni rajtuk hogy élvezik az ősz szokatlanul meleg napsugarait.
Megnyugodva ültem vissza székembe, hogy még pár percig birtokolhassam ezt a ritka novemberi ajándékot. Úgy érzem, hogy a legjobb helyen vagyok a legjobbkor, s átadtam magam a pillanat varázsának. Ajándék ez itt Clevelandban, ahol hamarosan beköszönt a hideg tél. Élvezze mindenki amíg lehet!
