Thurner Klára, a 34. számú Zrínyi Ilona cserkészcsapat egykori parancsnoka

Ez mindennap van? – ez volt az első kérdése, amikor megtudta, hogy Amerikában lehet cserkészkedni.  Bár megmosolyogtató a kérdés, mégis az élete részévé vált a cserkész közösséghez való tartozás, minél magasabbra került a ranglétrán, annál több munkája is akad vele, és igen, mindennap lett cserkészet.  Paracsnoksága alatt felelősségteljes magyar fiatalokat nevelt, szerette a gyerekekkel közös időtöltést. Ma is úgy gondolja, hogy az email-t el lehet selejtezni, de a személyes találkozást nem. Thurner Klára volt a Cserkész Rádió/TV vendége, aki mellesleg a Bocskai Rádió hűséges követője is.

(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)

Szombathelyen született, családjával 1945-ben hagyta el Magyarországot. Egy dél-német farmer pajtájában laktak, egy közeli faluban járt Klára első osztályba. Egy év múlva kerültek német lágerbe, ahonnan 1951-ben, két és fél év után New York-ba hajóztak. A tíz napig tartó utazást a tízéves Klára nehezen viselte.

Európában nem volt rá alkalom, hogy cserkészkedjen. De Amerikában szinte rögtön csatlakozott a csapathoz, és Dózsa Mária örséhez. Kiscserkészként azt szerette a legjobban, hogy amikor kitüntetések osztására került sor az örsben, olyankor mindenki kapott valamiért. Az ő lelkes hozzáállása és elhivatottsága hamar megmutatkozott. A szabadságharc előtt 1956-ban a clevelandi Rózsa örs vezetője lett. 1959-ben segédtiszti képzésre járt, majd rajzvezetői fokozatot szerzett. Utólag az utóbbi a legkedvesebb beosztása, mert gyerekekkel is foglalkozott, míg csapatparancsnokként inkább a szülőket és a vezetőket fogta össze.

1969-től 1984-ig volt parancsnok a szövetség egyik legnagyobb csapatánál. Rengeteg képzett örsvezetőjük volt, még kölcsönbe is adtak a 33-as csapatnak egy időben. Ma már szinte elképzelhetetlen számunkra, hogy internet nélkül komoly logisztika kellett a szervezéshez. A rajmamák telefonáltak körbe események előtt a rájuk bízott tagoknak és szülőknek. Minden héten tartottak vezetői gyűlést. Klára fontosnak tartotta, hogy ugyanúgy kezelje az újonnan érkezett vezetőket, mint a tapasztaltabbakat.

Népes volt a csapat. Leginkább akkor tűnt fel, amikor télen kevesebben (csak harmincan!) jöttek össze. Évközben arra figyelt, hogy más-más helyeken találkozzanak, havonta kiránduljanak, a táborokban mindig legyen keretmese. Klára is vezette az ominózus cserkész-sárgabuszt, ami a birtokukban volt.

Kedves élményei között van az egyik teadélután, amikor a lányok előadtak neki egy kétszólamú meglepetés éneket. Másik jó emléke a tematikus forgószínpad, aminek az volt a lényege, hogy az első örs, aki mindent bejárt, felállíthat egy másik pályát. Ilyen program tudomása szerint nincs is azóta a clevelandi cserkészetben. Szerette a táborban a nagysikerű altatódalt is, a vezetők énekelték esténként.

Legfontosabb segítő listáján elsősorban édesanyját említette meg. Ő varrta össze a cserkészzászlót, és olyan sokszor segített neki minden zokszó nélkül. Aztuán Borosdi Erzsébetre gondolt vissza, aki pénztáros volt parancsnoksága alatt. Valamint Magyar Erzsi nénire, akinek az unokája parancsnok jelenleg. Nagy események közül a regöscsoport alapítását emelte ki. Illetve azt, hogy egyszer elhatározta, hogy havonta csinálnak rendezvényeket. Nagyon jól is sikerült, de csak egy évig tartott, mert erősen megterhelő volt számukra.

Thurner Klára, ha ma lenne cserkészparancsok, aláíratná a gyerekekkel, hogy magyar rendezvényen és környezetben csak magyarul beszélhetnek. Tanácsa egy mai parancsnoknak: nagyon fontos, hogy a gyerekek rendszeresen járjanak foglalkozásra. Mégpedig azért, mert véleménye szerint a cserkészet jövőjében az anyanyelvünk a kulcs. Örül neki, hogy van utánpótlás, és még mindig vannak aktív cserkészek. Voltak, akik már a 70-es évek végén azt jósolták, hogy a cserkészet Amerikában pár éven belül megszűnik, dee Klára bizakodó volt, és ma is az. Úgy véli, hogy akkor is és most is ugyanazok az igények és az örömök.

A Cserkész Rádió/TV eheti adásában a Mikulás és a krampusz is szerepet kapott. Baki Tibor munkatársunk elkísérte őket minden olyan clevelandi magyar gyerekhez, aki idén jól viselkedett, szót fogadott a szüleinek. A Mikulás látogatása megteremtette az ünnepi hangulatot a családok otthonában, a kis ajándék pedig mosolyt csalt a gyerekek arcrára.

Dorgay Zsófia
Kárpátalja

Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Az Önök jóvoltából, mi tovább segítjük a kárpátaljai magyar újságírókat ebben a nehéz időben! Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!

Támogatom!

Kárpátalján születettem, jelenleg is itt élek. Igyekszem aktív és hasznos tagja lenni a közösségemnek. Hamar felismertem a kisebbségi életben rejlő értékeket és előnyöket. Az írást még gimnáziumban elkezdtem, majd az egyetemi magyar diákszervezet sajtósa voltam. A Bocskai Rádióval egészen friss a kapcsolatom. Boldog vagyok, hogy cikkeimmel segíthetem a munkájukat.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.