Mi a drogfüggőség?
A drogfüggőség előfordulása
A hazai drogfüggők számára vonatkozóan csak becslések vannak, amelyek szerint országos szinten 4-5 ezer rendszeres, problematikus, intravénás droghasználó lehet. Emellett az illegitim fogyasztók száma hétvégeken több százezer főre tehető.
Vezető drog nálunk is a cannabis (marihuána), ezt követik az amfetaminszármazékok, dizájnerdrogok, az extasy, a ketamin, a GHB, a kokain, de előfordul még a szipuzás is. A problémával a 20-25 éves korosztály a legérintettebb. Ismert az is, hogy a függők kétharmada férfi, míg egyharmada nő, bár a nők egyre inkább “feljövőben” vannak.
A drogfüggőség okai
A függőség, azaz a drogbetegség elsősorban érzelmi probléma, az érzelmi élet súlyos zavaraival jár. Kialakulásának egyik alapvető tényezője a családpatológia, azaz hogy az adott embert csecsemő- és kisgyermekkorában milyen traumák érték az anya-gyerek, illetve a későbbiekben az anya-apa-gyerek kapcsolati hálóban. A diszfunkcionálisan működő családok a későbbi drogfogyasztás fő rizikófaktorai (emiatt vannak nagyobb veszélyben az intézeti gyerekek, a csonka, apa nélküli családok).
A másik fő ok, mikor a személyiség defektusai, konfliktusai egybeesnek a drog elérhetőségével és egy krízishelyzettel (egy pubertás gyerek esetében például egy válással). Az ilyen családokban a hiány és a veszteség élményei uralkodnak, amelyek miatt a drogfüggőség könnyebben kialakulhat.
A drogfüggőség tünetei
A drogfüggőség diagnózisa
A függőnek nincs betegségbelátása, nem kér segítséget, nem motivált a kezelésre. Általában szorult helyzetben a környezet nyomására jelentkezik a drogambulancián, vagy kórházi osztályon. A diagnózist tehát a környezet állítja föl, a szakember pedig mindezt “szentesíti”.
A diagnózis felállítása mindig a szakemberrel – nem csak orvossal, hanem például addiktológiai konzulenssel – történő találkozással, esetleg drogtesztekkel történhet. A kezelést viszont csak akkor van értelme elkezdeni, ha a beteg motiválttá tehető. Kivétel, ha olyan állapotba kerül, hogy sürgősségi ellátásra szorul.
A drogfüggőség kezelése
A drogkezelés mottója, hogy a drog helyett nincs semmi, a drog van valami helyett. Ha tehát a kezelés során megtalálják a “valamit”, van remény a felépülésre. Az ugyanakkor tény, hogy szenvedélybetegségből meggyógyulni nem lehet, de absztinencia, illetve a drogfogyasztás jelentős csökkentése elérhető. Ez egy hosszadalmas folyamat, melynek első lépése lehet a környezetből való kiemelés, kórházi diverzifikálás. Ha viszont ezt nem követi speciális rehabilitáció – fél-egyéves időtartammal – akkor a visszaesés szinte 100 százalékos.
A problémára egyébként nagyon pontos “az orvos kezel, a közösség gyógyít”állítás, ugyanis a drogbetegség kezeléséhez szomato-pszicho-szociális és spirituális szintű kezelésre egyaránt szükséges. Tehát a civil szféra, az egyház, az öngyógyító közösségek szerepe rendkívül fontos, akár az, hogy családi háttér nélkül sem lehet igazán tartós felépülésről beszélni, ezért a család bevonása is alapvető.
