Biokémikus, mesterszakos könyvelő, ötgyermekes édesanya, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Cserkészalapjának ügyvezető igazgatója, a clevelandi cserkészkörzet parancsnoka. Egy egész csapatnak elegendő lenne az a munka, amit Nádas Krisztina végez. Hazaszeretetéről szóló tanúságtételét a clevelandi központi megemlékezés főelőadójaként mondta el.

“1956 után születtem.. Én nem voltam a budapesti kávéházakban, nem tüntettem az utcán. Nem hallgattam a rádiót feszülve, izgatottan. Nem éreztem a falak rázkódását, amikor bevonultak a tankok. Nem hallottam a harc hangjait, nem láttam a vért folyni.” – de ezek a képek mégis benne élnek. Krisztina Chicagó-ban született, és már a szülei sem Magyarországon látták meg a napvilágot. Az ő családjuk a második világháború menekültjeivel kényszerült új otthonra találni a világban. Édesanyja 1956 őszén alig hat éves volt. Kislányként látta, ahogyan a magyar családok ruhákat és élelmeket gyűjtenek a pittsburghi utcákon, hogy odaadják azoknak, akik a forradalmi cselekmények miatt Amerikába szöktek. Ez a külföldi magyar falu összetartása. Ennek a diaszpórabeli összetartozásnak a fontosságát adta át Krisztina édesanyja gyermekének. 

Nádas Krisztina
Nádas Krisztina

Nádas Krisztina büszkén gondol a közönség tagjaira, akik őt magyarnak nevelték. A tanárok a magyar iskolában nem csak a helyesírást, irodalmat, földrajzot és történelmet oktatták. Arról beszéltek, hogy a magyar történelem minden magyar gyerek történelme egyaránt. A nyelv pedig egy kincs, amit ajándékba kaptunk.

Társadalmi célú reklám:


Ugyanehhez a magyar faluhoz tartoztak a cserkészkörzet parancsnok egykori őrsvezetői is, azok, akik segítettek megtenni az első lépéseket kiscserkészként. A mozgalom vezetői minden tevékenységükkel azon voltak, hogy kifejlődjön a cserkészek identitástudata. Azon kívül, hogy ügyesek a tűzrakásban, portyán, és ismerik a tananyagot, elsősorban magyarságukra tudjanak büszkék lenni. Krisztina úgy érzi, nekik köszönheti, hogy nem asszimilálódott. Az életében hatalmas szerepet játszott a cserkészet, az egész gyerekkora a foglalkozásokhoz kötődik. Kortársaival együtt viselték a magyar iskola nehézségeit, majd pedig együtt szereztek őrsi élményeket, és őszinte barátokra leltek egymásban. Ezek a kapcsolatok már talán a családtagok közötti bizalmi viszonyra hasonlítanak leginkább.

Krisztina édesapja is a cserkészetben nőtt fel, a 19. számú Hunyadi Mátyás Cserkészcsapat parancsnoka volt. Arra ösztönözte lányát és a cserkészeket, hogy megismerkedjenek egy nagyobb magyar faluval, a diaszpóra clevelandi életével. A központi vezetőképző táborok, bálok, nagytáborok új és tartós kapcsolatokat hoztak számukra. Az előadó arról is beszámolt, hogy hálaadás idején mindig Clevelandbe utaztak, Magyar Kongresszusra. Orvosok, mérnökök, matematikusok, művészek adtak elő, Krisztina nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy ma közéjük tartozik.

Életreszóló segítőtársként amerikai férjet kapott az Istentől, de az egy pillanatig sem volt kérdéses számára, hogy magyarajkú gyermekeik lesznek. Megmosolyogtató, ugyanakkor nagyon örömteli volt azt megtapasztalnia, hogy a kicsik eleinte magyar kiejtéssel beszéltek angolul. “A külföldi magyar falu arra tanított, hogy értékeljük a szabadságot, tiszteljük a becsületet, a bátorságot és a hazaszeretetet.” Úgy érzi, hogy hazája iránti szeretete segítette abban, hogy jó amerikai állampolgár is legyen. Amennyire tiszteli az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halált halt résztvevőit, legalább ennyire büszke azokra az amerikai férfiakra, akik a katonaéletet választottak, hogy megvédjék mindannyiunkat. Köztük férjére, aki szintén katonatiszt volt, és szolgálati helyei gyakran változtak. Dél-Karolina, New York, Georgia, Connecticut és Kalifornia mind szerepel a korábbi állomáshelyek között. Krisztina mindenhol arra törekedett, hogy magyar közösségbe menjen. Többórás autóutakat tett meg azért, hogy gyermekei ott legyenek a magyar iskolában és a cserkész akalmakon.

Nádas Krisztina minden energiájával támogatja a clevelandi közösséget, hogy az a külföldi magyar falu, ami őt nevelte, még generációknak adjon magyar otthont az Egyesült Államok kellős közepén. A KMCSSZ fontos tagjaként kapcsolatot tart Dél-Amerika és Európa cserkészvezetőivel, mivel a közös célokat könnyebb együtt elérni. 

A clevelandi cserkészkörzet parancsnoka gyerekkorában mindig cserkész egyenruhát öltött október huszonharmadikán. Ott izgult a szavalók között, és legmaradandóbb élményei között őrzi azt a pillanatot, amikor ő vihette be a csapatzászlót a templomba. Büszkeséggel tölti el, hogy felnőttként ő állhat a közösség előtt a színpadon. Ugyanúgy viseli most az egyenruhát, ugyanarra az értékes alapra építi a jelenét és öt gyermeke életét, amit sok évvel ezelőtt a cserkészettől és a magyar falutól kapott.

Dorgay Zsófia
Kárpátalja

Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Az Önök jóvoltából, mi tovább segítjük a kárpátaljai magyar újságírókat ebben a nehéz időben! Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!

Támogatom!

Kárpátalján születettem, jelenleg is itt élek. Igyekszem aktív és hasznos tagja lenni a közösségemnek. Hamar felismertem a kisebbségi életben rejlő értékeket és előnyöket. Az írást még gimnáziumban elkezdtem, majd az egyetemi magyar diákszervezet sajtósa voltam. A Bocskai Rádióval egészen friss a kapcsolatom. Boldog vagyok, hogy cikkeimmel segíthetem a munkájukat.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.