Húsz éve szól a Gyanta zenekar népzenéje Észak-Amerikában, Ontario és Québec magyar közösségeiben. A zenekar tehetséges zenészekből áll, akik a Kárpát-medence népi hagyományait keltik életre táncházakban, fesztiválokon és közösségi rendezvényeken, miközben összekötik a diaszpóra tagjainak szívét a zene segítségével. Ifj. Magyar Kálmán, a zenekar prímása és vezetője mesélt a zenekar indulásáról, a két évtized meghatározó pillanatairól és arról, hogyan adják tovább a magyar kultúra értékeit a következő generációknak.
A Gyanta gyökerei az 1980-as évek amerikai táncházmozgalmáig nyúlnak vissza. Magyar Kálmán – vagy ahogy a legtöbben ismerik, Öcsi – mesélt arról, hogyan hozták el a mozgalom szellemiségét Kanadába: „A gyerekkori zenélésből, a táncos közösségek támogatásából született, ahol három hangszeren – hegedű, brácsa, nagybőgő – már lehetett autentikus tánczenét adni.” Az első táncházfókuszú zenekar, az Életfa, 1987-ben alakult New Jersey-ben, majd Montrealban 2006-ban indult hasonló kezdeményezés, ahonnan 2007-ben Öcsi csatlakozott a Gyantához, átvéve a zenei vezetést. Azóta a zenekar folyamatosan bővült, jelenleg hét fő alkotja: Paulusz Jeszika, Garda Levente, Fritsch Sylvie, Krasznai Attila, Horváth Jóska, Magyar Soma és ifj. Magyar Kálmán maga.
A zenekar nevének magyarázata is szimbolikus: a gyanta egyszerre utal a vonó kezelésére és a régi zenészek italozására – egyszerre kötődik a zenéhez és a közösségi hagyományokhoz.
A zenekar élete két nagy szegmensre osztható: vannak nagyszabású közreműködéseik és családias hangulatú táncházaik. „A nagy közreműködések nagyon különlegesek: Pál István Szalonna, Kiscsipás, Csík János, akikkel együtt muzsikálhattunk, hihetetlen élmény.” Hozzátette azonban, hogy annak ellenére, hogy a zenekar fellépett olyan nívós eseményeken, mint a Drummondville Folk Festival, a torontói HungaroFest-en vagy a Folklorama Winnipeg, a legmélyebb élményt mégis a kisebb táncházas estek jelentik számukra. „Az esték, amikor eltűnik a telefon, a közösségi média, és csak a zene, a tánc és az emberi kapcsolat marad, ezek a legfontosabbak” – mesélte a prímás.
A repertoár a Kárpát-medence különböző tájegységeit öleli fel: gyimesi, szatmári, felcsíki és ördöngösfüzesi zenéket játszanak. A dalválasztás során a zenekar vezetője mindig figyelembe veszi a táncosok igényeit és a közönség összetételét. „Nagyon figyelni kell, hogy hogyan táncolnak, milyen tempóban, hol húzzuk le, hol váltunk tempót. Ez a prímás munkája” – tette hozzá.
A Gyanta nemcsak a hangszerekről és a dallamokról szól, hanem a generációk közötti átadásról és a közösségépítésről is. Ifj. Magyar Kálmán hangsúlyozta: „Ha ebből a húsz gyerekből három szépen meg tud tanulni hegedülni, brácsázni vagy bőgőzni, akkor miénk a jövő. Ez nagyon fontos.” A jubileumi koncerten a zenekar tagjainak gyerekei is felléptek, ezzel erősítve a tradíció folytatását.
A Gyanta zenekar az elmúlt húsz évben Észak-Amerika legkülönbözőbb közösségeiben játszott: Kanadában és az Egyesült Államokban, New Yorktól San Franciscóig, Vancouveren, Chicagón, Clevelanden és Montrealon át. Tapasztalataik szerint minden közösség más: „Ez egy ajándék, hogy megtanuljuk, melyik közösségnek mi kell, mennyit kell játszani, hogyan kell alkalmazkodni.”
A jövőre tekintve a zenekar újabb állomásokra készül, például Clevelandbe, a Pontozó Fesztiválra 2026 májusában, de terveik vannak Kaliforniában, Torontóban és San Franciscóban is, valamint ott lesznek olyan nagymúltú nyári táborokban is, mint a Csipke Tábor. Ifj. Magyar Kálmán ünnepi üzenete mindenkihez szól: „Gyűljünk össze és táncoljunk. Ha hallunk egy ügyes fiatal zenészt, mutassuk meg neki ezt a világot. A jövő nagyon a múlthoz kötődik, és az együttérzés, a zene és a tánc életben tartja a közösséget.”
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
