Kívül hordani a szívünket – Nt. Tamásy Éva igehirdetése az örök élet vasárnapján
Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján, az örök élet vasárnapján Nt. Tamásy Éva evangélikus lelkész Isten türelméről, a szeretet bátorságáról és az újrakezdés lehetőségéről szólt a Bocskai Rádió hallgatóihoz. Igehirdetésének alapigéje a terméketlen fügefa példázata volt Lukács evangéliumából (Lk 13,6–9).

A példázatban a gazda három éve hiába keres gyümölcsöt a fáján, ezért annak kivágását kéri. A vincellér azonban még egy esztendőt kér: gondozni szeretné a fát, hátha gyümölcsöt terem. Az igehirdetésben ez a közbenjáró szeretet Jézus Krisztus türelmét jeleníti meg, aki új lehetőséget ad, és munkálkodik azért, hogy életünkben megjelenjen a szeretet, a békesség, a jóság és a szelídség.
Egy gyermekkori emlék üzenete
Tamásy Éva szeretettel idézte fel nagynénje alakját, aki gondoskodásával, derűjével és hitével az egész család életét gazdagította. Szobájának falán egy Jézust ábrázoló kép függött, amelyen Krisztus a szívére mutatott. Amikor gyermekként megkérdezte, miért hordja Jézus kívül a szívét, nagynénje így válaszolt: „Aki nagyon szeret, az mindig kívül hordja a szívét.”
Ez a mondat később mélyebb értelmet nyert számára. A szeretet láthatóvá válik a figyelemben, a gondoskodásban és az önzetlen odafordulásban. Sebezhetővé is tesz bennünket, mégis erre hív Krisztus példája.
A türelem apró mozdulatai
Az igehirdetés egy házaspár történetén keresztül mutatta meg, mennyit jelenthet a gyengéd figyelem. A feleség egy beteg pálma leveleit tisztogatta nagy türelemmel, amikor férje megjegyezte: ő is szeretne ilyen gondoskodást kapni. A mondat segített felismerniük, hogy kapcsolatukból éppen ez a tapintatos, szeretetteljes odafordulás hiányzott.
A történet önvizsgálatra hív: hogyan beszélünk házastársunkkal, gyermekeinkkel és unokáinkkal? Jut-e türelmünkből azoknak, akik a legközelebb állnak hozzánk? Megmutatjuk-e nekik a szeretetünket egy szelíd szóval, öleléssel vagy figyelmes gesztussal?
Még tart a kegyelem ideje
Az örök élet vasárnapja számvetésre is indít. A nyitó imádság életünket egy szekrényhez hasonlította, amelyben időről időre rendetlenség támad. Egy rossz hír, betegség vagy bántó szó könnyen felboríthatja belső békénket. Isten elé vihetjük ezt a rendezetlenséget, és kérhetjük segítségét a megújuláshoz.
Tamásy Éva üzenete reménységet és felelősséget egyaránt hordoz: a kapott idő lehetőség a szeretetre és a gyümölcstermő életre. A záró imádságban a magányosokért, betegekért és gyászolókért is könyörgött, kérve, hogy felismerjük, kihez indulhatunk el mi magunk vigasztalással és gondoskodással. Az alkalom az Úri imádsággal és az ároni áldással zárult.

























