Június 4-én, Trianon 95. évfordulóján, a magyarellenes nemzetgyilkossági kísérlet városában, Versailles-ban összmagyar megmozdulás zajlott, Kárpát-medencei új magyar paradigmát! címmel. A megmozdulás a Szent Lajos székesegyház előtt Himnusszal, Székely Himnusszal és papi áldással kezdődött. A Magyarok Világszövetsége ajánlja minden magyar közösségnek, hogy Trianon-napi rendezvényeiket nevezzék megmozdulásoknak, hiszen ezen a napon egyszerre kell helye legyen a gyásznak és a fájdalomnak, miként a tüntetésnek, és a tiltakozásnak is. Fel kell mutatni e napon a magyar nemzet elszánt élni akarását, és a nemzetpolitikának meg kell mutatnia számára a kiutat Trianon csapdájából. A MEGMOZDULÁS az a szó, amely mindezt magába foglalhatja.

Trianon gyászát Sajó Sándor – Magyar ének 1919-ben –, Andróczki Lászlóné – Adósunk Európa – és Reményik Sándor – Nem nyugszunk bele! – verse idézte, a megmozdulás fénypontját jelentő, ötven fős székelyudvarhelyi kórus éneklésébe ágyazva.

A nemzetpolitikai beszédeket sorrendben Léh Tibor (Párizs), Varga Tamás (Párizs), Drábik János és Patrubány Miklós mondták, felrajzolva egy Trianon legyőzésére alkalmas új, kárpát-medencei magyar nemzeti paradigmát, amelynek lényege: el kell ismertetnünk az utódállamokkal, hogy a trianoni békeparanccsal elszakított magyar nemzeti közösségek továbbra is, és minden időkre a magyar nemzet részei. Annak a nagyvonalú politikának fejében, amelyben a Szent Korona országa részeltette és gyarapította a később elszakadó, új államokat alapító népeket, elvárható, hogy ezt az elismerést foglalják alkotmányukba.

Rövid üzenetet a Versailles-ba utazó csoportok vezetői, Felber Zoltán (Bázel), Bottyán Zoltán (Pásztó), Karsay Péter (Salzburg), Bodnár József (Salgótarján), Fenes Iván (Bős), Orosz Pál József (Székelyudvarhely) és Miklós Árpád (Miskolc) mondtak.

A magyar nemzet élni akarását a magyar és a székely népviselet, a népdal és a néptánc mutatta fel. Petőfi Sándor – Élet vagy halál! című verse zárta az első részt, megadva az alaphangot a tüntetéshez.

A magyar nemzet politikai akaratát, a háromórás állórendezvényt követő Vesszen Trianon! című, egyórás tüntetés fejezte ki, valamint a Strasbourgban és Párizsban átadott, Igazságot Európának! – Justice for Europe! petíció és melléklete, A közbéke érdekében című nyilatkozat.

A Palace Trianon előtt Magyarországért református lelkész – Kiss Endre József – és katolikus pap – Pál István – által mondott ima zárta a Versailles-i összmagyar megmozdulást Trianon 95. évfordulóján.

A Trianon-95 megmozdulás keretében egy dal ősbemutatójára is sor került. Címe: Itt és odaát… (Trianon gyásza). Szerzője, Tóth Árpád Zoltán felajánlotta a Magyarok Világszövetségének e napon való bemutatásának lehetőségét. Ezzel a dallal a nemzeti összetartozás kapcsán kormánytámogatással elterjesztett, és a nemzeti érzelmű embereket mélyen sértő „barackos” dalt kívánja elfeledtetni.

A megmozdulásról Sós Béla és Bognár Tibor készített egy közel három órás összefoglalót, amely itt tekinthető meg:

Forrás: egipatrona.hu

Reklám

A Magyar Ifjak a Nemzeti Közösségvállalásért Egyesület kapta idén a Fiatalok a Polgári Magyarországért-díjat, az elismerést szombaton adták át a fővárosban.

Kövér László, az Országgyűlés fideszes elnöke laudációjában felidézte a trianoni békeszerződés aláírását, amikor megpecsételődött Magyarország ezeréves határainak és több millió magyarnak a sorsa.

Minden tíz magyarból három idegen fennhatóság alá, jogfosztottságba és nehéz kisebbségi sorba került – mutatott rá a házelnök.

Hozzátette: a “hamis kommunista nemzetköziség” negyven évében tilos volt még csak beszélni is Trianonról és az elszakított nemzetrészekről.

Kövér László úgy fogalmazott: a szocialista diktatúra éveiben Erdély, Felvidék, Kárpátalja és a Délvidék magyarjai joggal érezhették magukat cserben hagyva, mivel az akkori hatalomnak Moszkva és a többi kelet-európai állampárt érdekeinek kiszolgálása előrébb való volt a nemzetnél.

Az Országgyűlés elnöke azt mondta: a trianoni döntés megcsonkította az ország ezeréves határait, kisebbségi sorba taszította a magyar közösségeket, elszakított egymástól településeket, családokat, felmérhetetlen anyagi és lelki kárt okozott, de a magyarok Kárpát-medencei nemzeti összetartozását nem tudta felszámolni.

A magyar nemzet összetartozása nem magától értetődő, az anyaországi és külhoni nemzetrészek közös erőfeszítésének, egymás megértésének és egymásért való kiállásának az eredménye – mutatott rá.

Ma, amikor az információs társadalom mindenkit, különösen a fiatalokat a számítógépekhez és telefonokhoz köt és az “önmegvalósítás” szinte kizárólagos cél lett a fiatalok nagy részénél, reménykeltő az egyesület tagjaival találkozni – jegyezte meg Kövér László, aki szerint az egyesület tagjai a korszellemmel mit sem törődve munkálkodnak a magyar nemzet egységének fenntartásáért, a külhoni nemzetrészekért.

Az egyesület azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet a szomszédos országokban élő kisebbségeknek asszimiláció miatti aggasztó helyzetére és autonómiatörekvéseire – tette hozzá.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kiemelte: amikor a díjat alapították, nehéz idők jártak a Kárpát-medencében. Úgy gondolták, ha nem várhatják a hivatalos hatalomtól, hogy értékalapon ismerje el azok teljesítményét, akik erre méltók, akkor ezt nekik kell megtenniük.

Ifjúsági díjat adni kockázatos, hiszen az életben bármi történhet, de az elismerés a megelőlegezett bizalmat is jelzi – közölte. Az idei díjazottról azt mondta: az egyesület számára a nemzet határon feletti összetartozása kiemelten fontos.

Hangsúlyozta: nem véletlen, hogy harmadszor díjaznak olyanokat, akik a határok feletti nemzetegyesítésért tevékenykedőket.

Az összetartozás erősítése előtt nemcsak akadályok vannak, hanem veszély is fenyegeti azokat, akiket határok választanak el Magyarországtól. Ezért fontos felhívni rájuk a figyelmet – mondta.

A Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriuma az idén az egyesületnek a Kárpát-medencei magyar közösségek összetartozásának támogatásáért, előadásaik kiemelkedő művészeti értékéért, a közéletben folytatott karitatív tevékenységben való részvételért, a polgári-keresztyén közösség szellemiségének erősítéséért ítélte oda a díjat. A határozatot a kuratórium egyhangúlag hozta – ismertette a miniszter.

Kavecsánszki Ádám, az egyesület nevében köszönetet mondott az elismerésért, és reményének adott hangot, hogy a megkezdett közös munka a jövőben is eredményes lesz.

Az ünnepségen a díj átadása után meggyújtották a nemzeti összetartozás lángját.

A Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriuma 2005-ban hozta létre az elismerést, amely minden évben olyan 35 évesnél fiatalabb embernek vagy túlnyomórészt ilyen korú fiatalok közösségének adományozható, aki vagy amely tudományos, közéleti, művészeti, karitatív, közösségépítő tevékenységével, személyes példamutatásával a jelenen túlmutató szellemi, emberi értékeket hoz létre, és tevékenysége jól jellemzi a polgári, keresztény, nemzeti értékközösséget.

A díj egy plakettból és egy oklevélből áll, a vele járó juttatás másfél millió forint.

Forrás: inforadio.hu

Reklám

eorg Mayer, az Osztrák Szabadságpárt, vagyis az FPÖ európai parlamenti képviselője többször is védelmébe vette hazánkat a „magyar vitákban”. A stájerországi politikus szerint teljesen elhibázott az unió menekültpolitikája.

– Stájerországban tizenhat, Burgenlandban pedig hat százalékkal több szavazatot kapott a Szabadságpárt a múlt vasárnapi tartományi választásokon az öt évvel ezelőtti eredményekhez képest, miközben a kormánykoalíció pártjai, a szociáldemokrata SPÖ és a Néppárt, vagyis az ÖVP vesztett a támogatottságából. Mi áll a siker hátterében?

– Magunk is meglepődtünk azon, hogy gyakorlatilag pont annyit vesztettek, mint amennyit mi nyertünk, szóval tőlük egyből hozzánk pártoltak át a szavazók. A huszonhét százalékos eredmény óriási siker Stájerországban. A lényeg az, hogy arról beszélünk, ami az embereket érdekli. A valódi problémákról, mint a bevándorlás, a menekültek beözönlése, és a tartományi vezetés úgynevezett reformjairól, amelyek kórházak, óvodák bezárását jelentették. Az emberek rájöttek, hogy miközben azt állították, hogy nincs pénz ezeknek az intézményeknek a fenntartására, a menedékkérőkre például mégiscsak jutott.

– Elemzők szerint az SPÖ és az ÖVP egyaránt azzal próbálkozott a stájer és a burgenlandi kormányban, hogy „jobboldalibban” beszélt a fenti kérdésekről, mégsem ők profitáltak belőle, hanem önök.

– Az emberek nem hisznek nekik. Franz Voves stájer szociáldemokrata kormányzó két hónappal a választások előtt kezdett erről beszélni, mi viszont jó húsz éve mondjuk, hogy baj lesz. Persze minket leszerelnek azzal, hogy idegengyűlölők vagyunk.

– A kormányzó azt is mondta, hogy lemond, ha a pártja nem éri el a harminc százalékot. Nem érte el, mégsem mond le.

– Voves átverte az embereket, akik nem fogják elfelejteni, hogy a kormányzójuk hazug.

– Az osztrák belügyminisztérium szerint várhatóan hetvenezer ember kér menedéket idén Ausztriában, és az Európai Bizottság kvótajavaslata is több ember befogadását írja elő, mint amennyire korábban számítottak. Elbírja ezt Ausztria?

– Nem. Megtelt az ország, a menekülteket fogadó központokban nem férnek el többen, a kormány már sátortáborokba akarja elhelyezni őket. Németországba, Svédországba és hozzánk jönnek a legtöbben.

– Ellenzi a pártja a kvóta­rendszert?

– Teljes mértékben elutasítjuk. Ez nem megoldás a tragédiák elkerülésére. A problémát nem itt, hanem Afrikában kell megoldani, világossá kell tenni, hogy aki nem jogosult a menekültstátusra – és ez a legtöbb ideutazóra igaz –, az ne is szálljon hajóra. Az Európai Uniónak segítenie kell ezeket az országokat, de nem úgy, ahogy eddig tettünk, mert az eddigi gyakorlat látványosan kudarcot vallott. Már azzal is sokat tennénk a megoldásért, ha végre hajlandók lennénk különbséget tenni a valódi menekültek és a gazdasági bevándorlók között.

– Orbán Viktor a multikultu­ralizmus ellen érvel, többen viszont azzal vágnak vissza neki, hogy tekintettel az egykori Monarchia nemzetiségeire, Magyarország igenis multikulturális ország. Előkerül ez az érvelés önöknél is?

– Persze, ez nagyon trükkös érvelés, de butaság. Az itt élő szerbek, horvátok vagy éppen csehek évszázadok óta részei a társadalmunknak, ezt egyszerűen nem lehet összehasonlítani az Európán kívülről jövő bevándorlással.

– Fennáll a veszélye egy nem integrálódó, párhuzamos társadalom kialakulásának?

– Ez nem lehetőség, hanem az osztrák és más európai nagyvárosokban már valóság. Ausztriában sok bevándorló hiába él itt húsz éve, nem hajlandó megtanulni németül. Okkal kételkedünk abban, hogy ők vagy a gyerekeik be tudnának illeszkedni.

– A hazánkról szóló plenáris vitában kikelt az ellen, hogy állandóan Magyarországról beszéljenek.

– Azért rángatják elő folyton a magyar kormányt, hogy a valós gondokról tereljék el a figyelmet. Görögország problémáját például nem sikerült megoldaniuk. Ehelyett álproblémákon rágódnak. A plenáris vitán is többször elmondtam: vegyék már észre, hogy feleslegesen erőltetik ezt a halálbüntetés témát, hiszen Orbán Viktor – aki amúgy nagyon helyesen tette, hogy elment Strasbourgba megvédeni Magyarországot – egyértelműsítette, hogy nem, nem akarja bevezetni.

– A burgenlandi kampányban a helyi FPÖ Halbturnnál egy demonstráción jelképesen lezárta a határt Magyarország felé. Az ottani magyar munkaerő elleni tüntetés volt ez?

– Két dolgot külön kell választani. Támogatjuk az Európai Unió belső határainak visszaállítását, a mostani rendszer ugyanis szabad átjárást biztosít a bűnözőknek és az illegális bevándorlóknak is. Nem ördögtől való gondolat ez, a németországi G7-csúcsra készülődve például ideig­lenesen visszaállították a tiroli-bajor határt a biztonság érdekében, illegális bevándorlók százait tartóztatták fel ezzel. A határok visszaállításával a magyarok is nyernének. A munkaerő szabad mozgásának jelenlegi rendszerét is át kell alakítani. Mi értelme van annak, hogy a képzett munkaerő, akire szükség lenne Magyarországon, átjön Ausztriába, hiszen ott többet keres, de jelentősen olcsóbban dolgozik, mint az osztrákok. Ez egyik országnak sem jó, hiszen Magyarországról hiányoznak ezek az emberek, Ausztriában meg a munkanélküliséget növelik. A munkaerő áramlása jó dolog, de ésszerű keretek közé kell helyezni. Összefoglalva: semmi olyat nem akarunk, ami a magyarok ellen irányulna, hanem minden érintett számára előnyös javaslataink vannak.

Forrás: magyarhirlap.hu

Reklám

Szégyenletes az Európai Unió magyarokkal szembeni viselkedése, mondta felháborodottan svájci történész ismerősöm, akivel hajdanán együtt jártam a genfi egyetemre.

Ezer év óta a magyarság az európai keresztény műveltség kihagyhatatlan elemét képezi. Magyarország hosszú évszázadokon át Európa védőbástyája volt, ugyanakkor tudósaival és művészeivel jelentős szerepet játszott az európai műveltség kimagasló eredményeinek létrehozásában. Gyűlölik a magyarokat? A miértre keresem a választ.

Soha nem értettem meg, hogy az első világháború után a győztes nagyhatalmak, Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok miért éppen azt a népet büntették meg a legjobban, amelynek semmi köze nem volt a háború kirobbantásához. Mindezek ismeretében teljesen érthetetlen az Európai Unió vezető politikusainak hisztérikus magyarellenes viselkedése az ország alkotmánya miatt. Részletesen tanulmányoztam az új magyar alkotmányt, amely minden bizonnyal Európa egyik legdemokratikusabb alaptörvénye, az európai politikusok jelentős hányada mégis antidemokratikusnak találja, ugyanakkor elfogadja, hogy Csehország és Szlovákia továbbra is törvényben tartsa a II. világháború után megfogalmazott, magyarok és németek kollektív bűnösségét kimondó, fajgyűlölő Benes-dekrétumokat. Keleti nép vagytok, mondta barátom, az európaiak mindig rasszisták voltak, soha nem kedvelték a más fajú népeket. A keletieket a legkevésbé, mert féltek tőlük. Ha akarjátok, ha nem, Európa számára keleti nép vagytok!

Kiirtani az őslakosokat

A trianoni diktátum a hazugság és a magyarellenes propaganda diadala volt az igazságukat naivul védő magyarokkal szemben. A kisebbségek elnyomásával vádolták őket. Pedig a magyarság a történelme során Európa legbefogadóbb népe volt, ezért maradtak fenn a szlovákok és a rutének, és ezért fogadták be Erdélyben a tízezrével betelepülő oláhokat (románokat) és Délvidékre a szerb menekülteket. A szlovákok, rutének, románok, szerbek megtarthatták nemzeti sajátosságaikat, hagyományaikat, nyelvüket és vallásukat, iskoláik és templomaik voltak.

Mi történt ugyanakkor Franciaországban a más nyelvű kisebbségekkel? 1850-ben Franciaország lakosságának a fele nem francia anyanyelvű volt: németül beszélő elzásziak, lotaringiaiak, flamandok, bretonok, baszkok, katalánok, provence-iak, olaszok. Ötven évvel később, a 20. század elején a francia kisebbségek nagy többsége elvesztette anyanyelvét, elfranciásodott. Mi történt? A franciák egyszerűen betiltották a kisebbségi nyelvoktatást, a francia nyelv kötelezővé vált. Ugyanezt tették az angolok a szomszédos kelta népekkel, a walesiekkel, a skótokkal, írekkel. Az amerikaiak még radikálisabban oldották meg az Egyesült Államok őslakóinak nyelvhasználatát: egyszerűen kiirtották őket. S akkor még nem is beszéltünk azokról a borzalmakról, amiket az angol és francia gyarmatosítók követtek el Afrikában, illetve a Távol-Keleten s Indokínában.

Persze a 20. században véget ért a klasszikus értelemben vett gyarmatosítás. De a látszólag függetlenné vált afrikai országok továbbra is szenvedik a gyarmatosítás szellemi és anyagi következményeit. Gazdasági függőségük tovább súlyosbodott az angol, francia, amerikai érdeket képviselő multinacionális vállalatok kizsákmányoló tevékenysége következtében.

Magyarországon hasonló folyamat zajlott le: az ország a szovjet gyarmati függőségből a nyugati multinacionális vállalatok függőségébe került. Nincs nagy különbség a függetlenné vált afrikai országok függősége és Magyarország nyugattól való függősége között. Afrikában is, mint Magyarországon, a nyereségéhes nyugati vállalatok gyarmattartóként a kezükben tartják úgy a gazdasági hatalmat, mint a nagy tömegeket befolyásoló médiát. Ha a félrevezetett emberek mégis rájönnek, hogy mi történik velük, és olyan kormányt merészelnek választani, amely a nemzet érdekeinek megfelelően kormányoz, és nem veszi tekintetbe a multinacionális nagyvállalatok nyereségérdekeit, akkor azonnal elindul a lejárató kampány az ország és a kormány ellen.

Az a híres kettős mérce

A 4. és az 5. században a keletről érkezett, lovas kultúrájú hunok mély lelki traumát okoztak ellenfeleiknek. Könnyedén térdre kényszerítették a kor két európai nagyhatalmát, a Keletrómai Birodalmat (Bizáncot) és a Nyugatrómai Birodalmat, de a harcias germán népeket, a gótokat, a gepidákat, a vandálokat, a frankokat és a burgundokat is.

Atilla, a hun uralkodó kegyelmes volt a legyőzött népekkel. Meghagyta a földjüket, politikai és vallási intézményeiket, és a királyaikkal barátsági szerződést kötött. Udvarában több tucat kisebb-nagyobb hatalmú germán király és fejedelem tartózkodott. A rómaiakkal ellentétben a hunok a legyőzött ország lakosságát nem vittél el rabszolgának, hanem meghagyták a szabadságukat. A dekadens Római Birodalom az 5. századi fennmaradását a hunoknak köszönhette. A római császároknak hun testőrségük volt, és a legütőképesebb légiókat hun segédcsapatokból állították össze, amelyeket Atilla bocsátott a császár rendelkezésére. Hun segítség nélkül a Római Birodalom már régen összeomlott volna, a sorozatos germán támadások következtében. A kereszténnyé vált Római Birodalomban azonban a főpapok nagy része – beleértve a pápát – veszélyesnek tekintette a pogány hunok befolyását a növekedésnek induló fiatal keresztény egyház számára. Ekkor kezdődött a hunok démonizálása, nehogy előfordulhasson, hogy az erőszakkal és megfélemlítéssel megkeresztelt, gondolkodásában még félig, pogány tartományok lakossága rokonszenvezzen a Keletről érkezett pogányokkal.

A hungyűlölő római főpap és történetíró, Marcellus Ammianus soha nem látott egyetlen eleven hunt sem, mégis a hunellenes propaganda és a hazug rágalomhadjáratok legismertebb személyisége lett. A kereszténység legnagyobb ellenségeként, az ördög szövetségeseként írta le a hunokat, akik öldöklésből és rablásból élnek, mindent nyersen fogyasztanak. A nyereg alatt puhított hús nevetséges meséjét is Marcellus Ammianus találta ki. A hunok lejáratására bevetett hazug vádakat és félelemkeltő rágalmazásokat később átvették a középkori történészek, majd a modern történetírók is, hivatkozva az Írott forrás mágiaként elfogadtatott dogmájára.

A hunok után, a 6. században keletről érkezett, lovas kultúrájú avarokat és a 9. században szintén keletről érkezett, lovas kultúrájú magyarokat az európaiak hunnak vagy szkítának nevezték, és a hunok leszármazottai-nak tekintették. Nem véletlenül, hiszen az avarok és a magyarok a hunok utódainak tartották magukat, és büszkén vallották hun eredetüket. Atillát és hunjait csak a magyar tudományos kutatás értheti meg – írta Eckhardt Sándor a Magyar Szemlében (1940).

A több mint ezeréves Kárpát-medencei magyar történelem során a hun–magyar rokonság mindig a magyar nemzettudat alapját képezte. Zrínyi Miklós Atillát mint az első magyar királyt méltatja (1651), és Kölcsey Ferenc a Himnuszban megemlékezik a hun ősökről: általad nyert szép hazát Bendegúznak vére (Bendegúz Atilla atyja volt).

A magyarságra visszasugárzó évszázados hun és lovas népekkel szemben érzett európai előítéletek visszaszorítására a magyar politikai és tudományos körök a finnugor nyelvészeti elméletet találták a legmegfelelőbbnek. Feltételezéseik szerint a finnugor nyelvészeti elmélet nagy előnye az, hogy tagadja a hun–magyar rokonságot, és az európaiak számára egy elfogadható, rokonszenves kis északi néppel, a finnekkel hozza rokoni kapcsolatba a magyarokat. A rendszerváltozás után a finnugor rokonság erőszakos, dogmatikus terjesztése még jobban felerősödött. Az egyetemeken, a főiskolákon, a középiskolákban a finnugor rokonságot megmásíthatatlan tényként tanítják.

A kilencvenes évek elején a magyar bulvársajtó hosszan beszámolt a magyar köztársasági elnök finnugor rokon népeknél tett látogatásáról, amelynek során az őstörténelmünket kevéssé ismerő elnök meghatódva vett részt egy közös ősöket felidéző medvetoron (!). Azóta Magyarország több finnugor világkongresszust rendezett, és 2013 tavaszán a magyar parlament elfogadta, hogy ezentúl minden év októberében finnugor napot ünnepel majd hazánk.

Szellemi tatárjárás

A finnugor rokonság külföldi terjesztése azonban nem állította meg az európai előítéletek magyarságellenes megnyilvánulásait. A Nyugatot nem érdekli, hogy finnugornak hirdetjük magunkat vagy sem, továbbra is keleti idegenként tekint ránk. A külföldiekre nem volt semmilyen hatással a finnugor rokonság hirdetése, viszont hatalmas károkat okozott a magyar lélekben. Már Gárdonyi Géza megjegyezte, hogy a hamis finnugor rokonság erőszakolása a magyar nemzettudat tatárjárását jelenti, mert lerombolja ősi legendáink, mítoszaink, krónikáink érzelmi értékeit.

Az európai tudatalattiban erőteljesen működő Kelet-ellenesség kisebbségi érzése gátlásokra és atavisztikus félelmekre épül. Az európai Kelet-ellenesség azonban nemcsak a keletről érkezett, ősi lovas kultúrájú népeket érinti, hanem a gazdaságilag megerősödött távol-keleti népeket, a kínaiakat, a japánokat, a koreaiakat és a délkelet-ázsiaiakat is. A 21. század gazdasági háborújában Kelet ismét győzelemre áll. Kína, Japán, Korea, Délkelet-Ázsia, sőt az olaj- és energia-gazdag közép-ázsiai török népek az áruikkal elfoglalják és legyőzik az európai gazdaságot. Európa a Kelettel szembeni gazdasági vereségét beképzelt kulturális és civilizációs magasabbrendűségével igyekszik ellensúlyozni. Szándékosan elhallgatva a keleti civilizációk több ezer éves kulturális és tudományos teljesítményét, amely jóval Európa előtt járt.

Mindezek tudatában eljött az ideje, hogy megüzenjük a magyarokkal ellenségesen viselkedő Európának, büszkék vagyunk keleti gyökereinkre, nincs szükségünk finnugor nyelvészeti feltételezésekkel bizonygatni európaiasságunkat. Elég bizonyítéknak tartjuk, hogy több mint ezer éven át az európai kereszténység keleti védőbástyája voltunk, és hatalmas véráldozatok árán bizonyítottuk hovatartozásunkat.

szerző: Cey-Bert Róbert Gyula
forrás: erdely.ma, magyarhirlap.hu

Reklám

Helyes és bátor válaszokat kellene adni az Európa előtt álló kihívásokra, amelyekhez fogható súlyosságú gondokat a második világháború befejezése óta nem tapasztalt a kontinens – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az ausztriai Göttweigben immár huszadik alkalommal megrendezett Wachau Európa Fórumon szombaton. 

Reklám