Liebe Attila
Liebe Attila

/ Trianon 95-ik évfordulójára /

Lábaim úgy taposnak,
s úgy maradnak
meg ezen a földön,
mint a körmöm,
mely hozzá nőtt ujjaimhoz.
Világomhoz, s világodhoz
már nincs mit hozzá tenni,
csak a szeretni kényszerét,
mint lelkünk ékszerét.
Áldott ez a táj.
Néha sajog, néha fáj,
de úgy térdel a hitért,
a megvalósult álmokért,
mint játékát kereső gyermek,
kinek a fenekére vertek,
mert rossznak mondták,
s félre értették minden gondolatát.
Itt a Nap is másképp kel.
Reggeli csókjával átölel,
magához húz mint egy testvért,
s ha kisért
lidérces gondolat,
kiöli belőlem a gondokat.
A fák csak nekem teremnek.
Ágaikból házat szülnek,
s ha nem lenne hol laknom,
alattuk megtalál az irgalom.
Ahány lábakelt virág elindul a réten,
s velem jön szépen,
születéstől a halálig,
tervektől a megvalósulásig,
az mind magyar.
Rám terül s eltakar.
Megvéd álnok árulástól,
igaznak mondott hazugságtól,
az öntelt beképzeltségtől,
a művészietlen művészektől.
Megvéd mindentől.
Álattól s embertől,
s emberálattá teremtettől.
Olyan isteni ez az egész.
Kicsi s még is kész.
Kicsi, mert elrabolták,
mert feldarabolták,
mint a vadak a koncot,
s bár láttunk törököt s labancot,
németet és oroszt,
néha egy-két poroszt,
vagy büszke franciát,
egyik sem okozott olyan galibát,
mint önjelölt vezéreink,
akik azt mondják, hogy véreink,
pedig csak azt tudják, hol a Duna-kanyar,
de fogalmuk sincs arról, hogy mi a magyar.
Itt élnek, s itt gazdagodnak,
mondván magukat magyarnak,
mert így jobban hangzik,
s amíg taps hallik
a bolondok tömegéből,
addig életet élnek az életünkből.
El is mehetnék.
Mondták, s ígérték,
hogy máshol jobb lesz,
máshol szebb lesz,
talán pénz is húzza majd zsebemet,
s gondatalanul élhetem életemet.
Most szegény vagyok.
Mint a költők s minden magyarok,
átkozott életet élek,
ahol halni látszanak a remények,
ahol kinevetik ha éhezek,
s csak úgy számolom az éveket,
hogy mennyi van még hátra,
ebben az elátkozott világba.
Magyarságom még is megmarad.
Leírnak, s elutasítanak
azok, kik megmondják mi a költészet,
s honnan ered a művészet.
Ők azok, kik tollat sosem fogtak,
kikből nem jött ki önálló gondolat,
csak mások majmolása,
jól hangzó mondatok betanulása,
átkozottul rossz előadása
egy színdarabnak,
amiben ők maradnak
a negatív hősök,
mert az ősök
szelleme,
s végtelen hazaszeretete
nem engedi őket győzni,
s nem engedi fölénk kerekedni.
2015.05.28.

Liebe Attila frissen kiadott verseskötete, az Útkeresők,megrendelhető a következő weboldalon: http://publioboox.com/hu_HU/utkeresok

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.