Úgy tartja a mondás, hogy „Bajban ismerszik meg a barát”. A kárpátaljai magyarok esetében öröm az ürömben, hogy a nehéz gazdasági helyzetben is vannak jó barátok a határokon túl, akik szívükön viselik sorsunkat.

Az anyaországban és más elcsatolt területeken elmúlt hetekben több alkalommal is végeztek gyűjtést az egyházak, jótékonysági- vagy segélyszervezetek. Az viszont, hogy ezek egyrészt eljussanak Kárpátaljára, aztán pedig a rászorulókhoz, különösen nehéz és bonyolult folyamat, tele buktatókkal.
A Katolikus Karitász szeretetszolgálatának helyi szervezete, a Kárpátaljai Szent Márton Karitász munkatársai nap mint nap kénytelenek szembesülni ezzel karitatív munkájuk során. Ezekről, továbbá a szervezet közelmúltban végzett tevékenységéről Fehér Ferencet, a Karitász igazgatóját kérdeztem.

– Főként milyen kéréssel keresik fel önöket a rászorulók?

– Szervezetünknek Kárpátalján 12 településen – Kőrösmezőn, Rahón, Gyertyánligeten, Nagy­bocskón, Aknaszlatinán, Técsőn, Huszton, Nagyszőlősön, Beregszászban, Ungváron, Munkácson és Szerednyén – van helyi kirendeltsége. Egyre nagyobb problémát jelent a gazdasági helyzet az emberek számára, egyre többen keresik fel irodáinkat, mert nem tudják kiváltani a gyógyszerüket, gondot okoz a napi élelem előteremtése is. Március folyamán sikerült egy gyorssegélyt eljuttatnunk a rászorulók részére. Ebben a 102 római katolikus egyházközség és azok plébánosai voltak a segítségünkre, ugyanis azokat igyekeztünk megsegíteni, akik egy-egy egyházközség hívei közül a leginkább rászorultak.

– Az anyaország a jelen helyzetben is próbál segíteni a kárpátaljaiakon.

– Magyarországon március 15-re hirdettek gyűjtést a templomokban. Ennek jóvoltából valószínűleg április második felében meg tudnánk kezdeni a segélyprogram megszervezését. Most ugyanis még nem tudjuk, mekkora összeget gyűjtöttek, de csak ennek ismeretében tudjuk a programot kidolgozni. A tervek elkészülte után indulna a segélyezés lebonyolítása, amely várhatóan egy éven át tartana. A nyári hónapokra kisebb, a téli időszakra pedig nagyobb volumenű támogatás szétosztását tervezzük. Mivel egy ilyen ügyben igen nehéz igazságosnak lenni, figyelembe fogjuk venni, hogy az egyházközségeknél mennyi a templomba járó hívek száma, és elsősorban ennek arányában részesülnének a támogatásban. Megkértük a 102 egyházközség plébánosát, hogy vagy ők, vagy egy általuk megbízott személy segédkezzen ebben, aki rendelkezik helyismerettel, és tudja, kik az igazán nehéz sorban lévők az adott településen. Persze, ez sok felelősséggel és még több feszültséggel jár, mert nem kaphat mindenki a segélyből, s akárhol is húzzuk meg a határt, mindig lesz olyan, aki kimarad.
Az egyházi gyűjtésen kívül van egy kormányzati támogatás is, amelyet a történelmi egyházak segítéségével juttatnak majd el a rászorulóknak.

– Akadnak olyanok is, akik segíteni szeretnének. De külföldről ez nem egyszerű.

– Az elmúlt egy hónapban rengeteg e-mailt kaptunk Magyarországról azzal kapcsolatban, hogy élelmiszergyűjtést kezdenének. Viszont az élelmiszersegély behozatala nagyon nehéz. Ahhoz, hogy a határon átengedjenek egy szállítmányt, először is értesíteni kell az illetékeseket a szállítmány érkezéséről, már 4-5 héttel korábban, s ezzel egyidejűleg el kell küldeni engedélyeztetésre egy listát a szállítmányban lévő dolgokról Kijevbe. A vámmentességre feljogosító engedélyre nagyon sokat kell várni. Ha pedig nem kapjuk meg, az egész rakományra vámot kell fizetni. Aztán a szállítmányban lévő minden egyes élelmiszer gyártójától szükség van egy igazolásra. Ez azért is bonyolult, mert nem csak egyfajta élelmiszer van a szállítmányban, és nem csak egy gyártótól. Ezért, ha pl. a makarónit Hollandiában gyártották, akkor nekünk Hollandiából kell bekérnünk ezt az igazolást egyenesen a gyártótól. Egy egész szállítmánnyi élelmiszer esetében ennek lehetetlen eleget tenni. Emellett az élelmiszerekből mintát vesz a Köjál is, az általuk végzett laboratóriumi vizsgálatok akár két hétig is eltarthatnak. De a szállítmánynak addig is lennie kell valahol. Ezért vagy a kamionban marad, aminek kb. 100 euró a bérlése egy napra, vagy a kamionból kipakoljuk, ami csak a vámudvaron lehetséges. Persze itt is fizetni kell a raktárért, ahol aztán megtámadhatják a rágcsálók, és az is sokszor megtörténik, hogy közben lopnak belőle. Ha ez utóbbi lehetőség nekünk „megfelel”, akkor két hét után ismét munkásokat kell fogadnunk, kamiont kell bérelnünk, mert az élelmiszert fel kell pakolni a kamionra, aztán, amennyiben megvannak a szükséges igazolások és a Köjál engedélye is, elszállítani a vámról, elvinni a Karitász raktárába, ott pedig ismét lepakolni. A segély behozatala tehát nemcsak sok procedúrával jár, de anyagilag is költséges. És itt csak a legnagyobb problémákat emeltem ki…
Fülünkbe jutott a hír egy megegyezésről, amelyet Magyarország és Ukrajna kötöttek a segélyek behozatalának megkönnyítésére. Magyarországon emiatt sok helyen gyűjtésbe is fogtak, abban a tudatban, hogy megoldódott a behozatal gondja. Viszont a megegyezésben állítólag volt egy kikötés is: a Kárpátaljára érkező szállítmánynak csak az egyik fele maradhat Kárpátalján, a másik felét Ukrajna távolabbi részeire vinnék. Ez elég nehezen kivitelezhető, és ezzel becsapnánk az adakozókat is, hiszen ők a kárpátaljaiakat akarják segíteni. Érdeklődtünk az itteni hatóságoknál a megállapodásról, de nem tudtak róla semmit. Ezért egyelőre csak a bizonytalanság van arról, hogy lesz-e egyáltalán valamilyen engedmény, s ha igen, milyen feltételekkel. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy „túl sok” segélyszállítmányt nem is tudnánk fogadni, mert csak 4 olyan helyi karitász szervezet van Kárpátalján, amely rendelkezik a fogadáshoz szükséges engedéllyel és raktárhelyiséggel is. És persze annak a négynek is korlátozott a befogadóképessége.
Ha bárki segíteni szeretne, vagy ismer a környezetében olyat, akinek segítségre lenne szüksége, az bátran vegye fel a kapcsolatot a szolgálat szervezeteivel, a kárpátaljaiak esetében a helyi karitásszal vagy annak hiányában a helyi plébános által megbízott felelőssel (ha helyben nem derül ki, akkor a központi karitásznak is írhatnak a munkacs@caritas-transcarpathia.com e-mail címen vagy hívhatják a +380313154671-es telefonszámon). Ha pedig a határon túl tartózkodik, a Katolikus Karitász segítségét e-mailben az office@caritas.org.hu címen, az 1/372-0910-es telefonszámon és az 1/372-0914-es faxszámon kérheti.

Espán Margaréta

Forrás: karpataljalap.net

Reklám

Nem véletlenül időzítette húsvét hetére a Partiumi Keresztény Egyetem vezetősége azt a sajtóértekezletet, amelyen örvendetes fejleményekről számolhatott be a romániai magyar felsőoktatás, a szellemi építkezés, illetve a közösség- és régiófejlesztés vonatkozásában. Ma délelőtt Tőkés László, a PKE Alapítók Tanácsának elnöke, Pálfi József, a szenátus elnöke és János Szabolcs rektor tájékoztatta a média képviselőit.

Erdélyi európai parlamenti képviselőnk, aki a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökeként magvetője volt a rendszerváltás utáni magyar nyelvű felsőoktatásnak Nagyváradon s ezáltal az egész Partiumban, felidézte az elmúlt negyedszázad főbb eseményeit, történéseit, stációit az egyetemépítés tekintetében. A Váradi Biblia (1661) tudós kiadójának, Köleséri Sámuelnek egy oldalszéli feljegyzésében ez áll: „A hitnek által erőt veszünk a háborúságokon, ha Isten segíti a mi hitünket.” Tőkés László rámutatott: huszonöt éve ezzel a hittel indultunk el az isteni szabadítás útján, negyed század elteltével pedig ugyanezzel, a feltámadott Krisztusban vetett hittel állunk meg számba venni eredményeinket és jövőbeni feladatainkat. Ezen emberöltőnyi időben sikerült megvetni a váradi akadémiai élet alapjait, kezdve a 25 éve megalapított Sulyok István Református Iskolával, amelyből kinőtte magát másfél évtizeddel ezelőtt az egyházi alapítású, alapítványi hátterű Partiumi Keresztény Egyetem, amely azóta szüntelen fejlődésen ment át. Az alapító püspök utalt a megtett rögös útra, amely időnként kálváriává változott, vázolta az akkreditációhoz elengedhetetlen infrastruktúraépítés nehézségeit és méltatta a magyar kormány kezdeti és azóta folyamatos támogatását, megjegyezve: a román főhatalom nemcsak az állami magyar egyetem visszaállítására nem mutatott hajlandóságot, de egyetlen garast sem áldozott a romániai magyar adófizetők pénzéből az időközben nagy erőfeszítésekkel létrehozott és fenntartott magyar magánegyetemeinkre.

Tőkés László elégtétellel jelentette be: már megkezdődött az egyetem új szárnyának építése a jelenlegi főépület – a református püspöki palota – mögött, illetve teljében van az az egyetemi reformfolyamat, amely a hagyomány és modernitás kettőségében nemcsak az oktatásra, a kutatásra, az adminisztrációra terjed ki, hanem még a kollégium rendszerre is, hiszen minden fejlesztésnek alapvetően a tanuló ifjúság, a diákság és a tudásalapú társadalomban boldogulni kívánó értelmiség érdekeit kell szolgálnia.
Pálfi József, az egyetemi tanács elnöke az említett reform irányát, szélességét és mélységét körvonalazta, jelezve: július végéig tart ez a tavaly megkezdett folyamat, ami bár átfogó, hiszen az intézmény minden szegmensét érinti, mégsem zárul le végleg ekkor. Hiszen az egyetemnek folyamatosan lépést kell tartania a korral, reagálnia kell a fejleményekre, kihívásokra. Utalt rá, hogy a felsőfokú képzés már a 16. században elkezdett kibontakozni Váradon, a 17. század közepére intézményesült, de a történelem viharai számos megtorpanást, sőt szünetet iktattak be. Legutóbb 2006-ban volt egy ilyen momentum, amikor bár sikerült letenni a most épülő szárny alapkövét, az ínséges évek és bürokratikus akadályok miatt nem volt mód a munkálatok beindítására. Röviden szólt a reformbizottság törekvéseiről, feladatairól is.

János Szabolcs rektor bejelentette: a magyar kormány konkrét pénzbeli támogatásával épülő új szárny gyakorlatilag az egyetem központi épületeként fog szolgálni, majd vázolta annak tervezett rendeltetését, beosztását. Kitért a művészeti kar számára végzett beruházásra, amelynek hamarosan kiállítóterme is nyílik. Az egyetem oktatási stratégiájának fő eleme a testvérintézményekkel folytatott együttműködés, az Európai Felsőoktatási Térség területén tanuló hallgatók más országok társintézményeiben való tanulmányait segítő Erasmus ösztöndíjprogram kihasználása, a mesterképzés és a felnőttoktatás kiterjesztése és fejlesztése. Ez utóbbi téren Szatmár megyében (Szatmárnémetiben és Nagykárolyban) terveznek kihelyezett oktatási formákat meghonosítani. A Nyíregyházi Főiskolával kiteljesedett kooperáció keretében, a Kölcsey Társaság közreműködésével, napokon belül megnyitják a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengeren azt a kutatási központot, amely a Partiumnak mint történelmi régiónak a tudományos vizsgálatával foglalkozik akadémiai szinten – jelentette be a rektor, megemlítve azt is: a 2015-16-os tanévben vélhetően sikerül beindítani a turisztikai mesterképzést a PKE-n.

A tájékoztatót követően az egyetemi vezetők és a média képviselői felkeresték az új egyetemi székház építőtelepét.

Forrás: kms.mtva.hu

Reklám

A várakozásoknak megfelelően rengetegen jöttek el a Likaskő című rajzfilm udvarhelyi, hivatalos bemutatójára, elvégre nem minden nap kerül sor ehhez hasonló eseményre Székelyföldön. Jelen volt a stáb, bekukkanthattunk a kulisszák mögé. Egy a lényeg: négy év után elkészült az első székelyföldi rajzfilm.

Moccanni sem lehetett a rengeteg érdeklődőtől március 26-án este a székelyudvarhelyi volt mozi nagytermében, ahol hivatalosan is bemutatták aSzékelyföldi Legendárium által készített rajzfilmsorozat első részét.

Amint a bevezetőben elhangzott, a Likaskő című résztől nem kell félteni a gyerekeket, elvégre rólunk, székelyekről szól. Azért ragaszkodtak az udvarhelyi bemutatóhoz, mert a Legendárium stábjának java része is helybéli. Fazakas Szabolcs producer, a Legendárium ötletgazdája a bemutató elején kihangsúlyozta: fontosnak tartották, hogy ízig-vérig székelyföldi erőforrásokból készüljön el a produkció.

„Gábor Áron is azt mondta, ha nincs ágyunk, csinálunk. Mi is ezt vallottuk: ha nincs székely rajzfilm, csinálunk. A gyerekek ismerik Shreket, ismerjük a gallok, a skótok figuráit. Ebből kiindulva jött az ötlet: miért ne lehetne nekünk is? Amúgy az ötlet burjánzik, mert egy korondi mester már Likaskövet készít”

– mondta Fazakas. Nagyon jó alkotó csapat állt össze, a következő részeknél eljuthatnak oda, hogy külföldi tévékben is sugározzák. A csapatnak sikerült meggyőznie a londoni Her Majesty Színházat, hogy szinkronizálják nemcsak az első, de mind a 12 részt. Ezáltal a külföldiek nemcsak Drakuláról hallanak, hanem a székelyekről is.

A bemutatóra számos helyi szakembert is meghívtak, hogy meséljen a Likaskő, illetve a helyi várak létrejöttéről. Gyöngyössy János történeti grafikust kérték fel meséljen pár szóban a várakról, Pál Zoltán geográfus magyarázott röviden, tudományos szempontból a Likaskőről, mint szikláról.

Miklós Zoltán néprajzos szerint a rajzfilm egy olyan történetet dolgoz fel, amely a közösségnek saját kincse. A régmúlt korok falusi embere nem volt kíváncsi a geológusok véleményére, inkább azt vették figyelembe, amit a nagyszüleiktől hallottak. Így alakult ki a Likaskő legendája is.

„Szubjektíven azt tudom elmondani, hogy Székelyföldnek két brandje van jelen pillanatban. Az egyik a székely zászló, a másik a Székelyföldi Legendárium”

– mondta Miklós Zoltán. A rajzfilm előtt Bálint Zsófia – aki sorban nyeri a mesemondó versenyeket – elmesélte a Likaskő legendáját. Hadd ismerje meg mindenki, miről szól a rajzfilm.

A Likaskő – ahogy a címe is mutatja – a Korond határában levő kő legendáját dolgozza fel, amint a gonosz Tartód tündér testvérétől, Firtostól ellopja a Likaskövet Tartód várának a megépítéséhez. Persze nem sikerül teljes egészében, mert a hajnal hasadtával megszűnik a varázslat, a kő pedig Korond határában lezuhan. A rész egyik főszereplője is egy gyerekről van megmintázva, Szűcs-Olcsváry Zetéről.

A rajzfilm levetítése után az egész rajzfilmkészítő stáb bemutatkozott, az animátortól kezdve a szinkron színészekig. Fazakas Szabolcs producer minden érdeklődőnek, támogatónak köszönetet mondott, a polgármesteri hivatalnak a teremért. Fazakas a bemutató végén is alig hitte el, hogy ilyen sok érdeklődő lesz.

A következő rész bemutatása is ebben a teremben lesz – vetítette előre az ötletgazda.

Forrás: mihir.ro

Reklám