Nagy Katalin Budapestről érkezett 2016-2017 évben KCSP ösztöndíjasként Chicagóba, ahol részt vett a chicagoi magyar közösség életében. Gyermekkora óta aktív tagja a táncházmozgalomnak, felnőttként hivatásos táncos volt a mai Magyar Nemzeti Táncegyüttesben. Szociológiai és design menedzsment tanulmányait követően projekt menedzserként és szakmai tanácsadóként részt vett az Országház Látogatóközpont, országimázst érintő szegmensének kialakításában. Tanulmányai és munkái során mindvégig a magyar kultúrában rejlő értékeket és azok hiteles bemutatását tartja szem előtt.
Az 57. Magyar Kongresszusi előadásában néhány kérdésre kereste a választ. Miért annyira érdekes és különleges a magyar néptánc a világ számára? És nekünk, magyaroknak? Mi az oka annak, hogy éljenek bárhol a világban, a magyar közösségek mindenütt szívesen szerveződnek táncegyüttesekbe? Hogyan alakult át a táncházmozgalom az 1970-es évekből indulva egy szubkultúrából világhírű és az UNESCO által elismert kulturális jó gyakorlattá? Többek között ezekről a kérdésekre válaszolt, miközben arról is beszélt, hogy milyen kockázatos vállalkozás volt Erdélybe gyűjtőútra menni. Végig kísérte a mozgalom legmeghatározóbb személyiségeit útjukon, majd eljutott napjainkba és a jövőt is érintette. Szó volt táncosokról, zenészekről, fotósokról, költőkről és mindarról az értékrendről, világról, amit a táncházmozgalom megtestesít. Az elmúlt 45 évnek köszönhetően mára biztosan tudjuk, hogy „a betonon is kinő a fű”.
Egy rövid interjúban, amelyet a Bocskai Rádiónak adott, a fentebb említett témákról kérdeztük Katát azért, hogy azokhoz is eljuthassanak gondolatai, akik valamilyen oknál fogva nem voltak jelen az előadásán.
Katalin Nagy-t kérdeztük az 57. Magyar Kongresszus alkalmával tartott előadásáról, a táncház mozgalomról.
Posted by Bocskai Rádió the Voice of Hungary at WJCU on Sunday, December 3, 2017
További képek megtekinthetőek a konferenciáról a Bocskai Rádió Facebook oldalán ITT és ITT
