Ábrándozni szabad, senki meg nem tiltja, 
Miért ne ábrándoznék, ha kedvem úgy tartja.
A tejuton sokszor lovagolok végig,
Reklám
Babylon tornyot is építgetek égig.
Telivér vad csikó, az én képzeletem,
A csillagok közé! Pillanat…. ott terem.
Le a föld mélyibe, a más pillanatban,
S mint egy virgonc gyermek megfürdik lángokban
Igy szép csak az élet, és én boldog vagyok,
Villámló szárnyakon cikkázva rohanok.
Szabadság! Istenség! Felséges égi lény!
Csillagok Atya Te! a tiszta ég ívén.
A nemzetek zöme, dicsővé tett téged,
Vakítva ömöljön szerte sugárfényed.
Én én leborulok és áldom szent neved,
Mint bálványimádó a szoborszenteket.
