A MTI Brüsszeli tudósítása  – A Benes-dekrétumok eltörlését, a közigazgatás átalakítását és a kettős állampolgárság engedélyezését követeli Szlovákiától az MTI-hez eljuttatott közleményében az Emberi Jogok Közép-Európai Bizottsága nevű, Belgiumban működő civil szervezet.

   A Pierre Gillet elnök és Tajnay Mária főtitkár által jegyzett nyilatkozat tanúsága szerint Szlovákia politikai rendszere évtizedek óta az ott élő magyarság hátrányos megkülönböztetésén alapszik, Szlovákia pedig úgy lett 2004-ben az EU tagja, hogy “bizonyára nem tett eleget” a koppenhágai kritériumoknak.

   Az Eduard Benes csehszlovák elnök által a második világháborút követően hozott rendeletek közül több lehetővé tette, hogy az akkori Csehszlovákia területén élő németeket és magyarokat kollektíven bűnösnek mondják ki, megfosszák állampolgárságuktól, kitelepítsék, földjeiket pedig elkobozzák. A belgiumi civilek ezért az elkobzott vagyon visszaszolgáltatását, vagyoni és erkölcsi kártérítést követelnek a szlovák államtól.

   “Nem szabad elfogadni, hogy egy letűnt, gyalázatos korszak törvényei tovább éljenek Európa szívében” – szögezi le a szervezet.

   A közigazgatási rendszer átalakítását azért tartja szükségesnek a civil szervezet, mert úgy ítéli meg, hogy Szlovákia jelenlegi adminisztratív felosztása “kizárólag a magyar közösség ellen jött létre”, az észak-déli irányú felosztás ugyanis ahhoz vezetett, hogy a magyarság a legtöbb helyen statisztikailag kisebbségbe került. A bizottság szerint emiatt visszaszorul a magyar nyelvhasználat lehetősége, és ez módot teremt magyar iskolák bezárására is.

   Külön kitér közleményében a civil szervezet arra is, hogy a szlovákiai nyelvtörvényt is sérelmezi, mert úgy véli: “ez a törvény mindenek felett sérti a Szlovákiában élő magyarok emberi jogait, célja nem más, mint az ottani magyarság további asszimilációja”.

Reklám

Miután a rendszer működőképessé válik, életjáradékot kapnak, halálukig a nevükön marad és használhatják is a földeket azon gazdák, akik a magyar államnak szeretnék eladni területeiket. Interjú Szabó József Andorral, a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséjával.

– Ön nemrég egy Marosvásárhelyen tartott gazdasági előadásában azt állította, hogy mind Romániában, mind Magyarországon egyre nagyobb azoknak a száma, akik visszasírják a ’90-es éveket. Miért van ez így?

– A rendszerváltást követően, az új struktúrák kialakulása közepette mindkét ország gazdasági és jogi környezete tele volt olyan kiskapukkal, melyek kihasználása lehetővé tették az adómentesített azonnali haszonszerzést. Mint tudjuk, ez ma már nem így működik, életbe léptek a szigorítások, megjelentek a nemzetközi jogszabályok, új szereplők és új lehetőségek vannak. De a zavarosban való halászás nem valamiféle román vagy magyar különlegesség volt, az összes kelet-európai volt szocialista ország keresztülment ezen, és nem csak az agrárium területén.

– Apropó új szereplők és új lehetőségek: minek tudható be az, hogy ezt inkább Magyarország használja ki, mint Románia, hisz az áruáramlás onnan errefelé jóval nagyobb, mint fordított esetben.

– Valóban oly nagy az eltolódás, hogy ez az áruáramlás majdnem egyoldalú. Ez elsősorban a Romániában még mindig érvényes derogációs időszakból keletkezett nyersáru-hiánynak tulajdonítható. Magyarán: ha Románia exportálni akar az EU-ba valamiféle tej- vagy húsipari terméket, az kizárólag az unióból származó alapanyagból készült lehet. A saját alapanyagát csak belső használatra dolgozhatja fel. Másrészt Romániának – nagyon érdekes módon – agrárium szempontból nem is jelent prioritást az uniós piac. Az itteni termelőknek sokkal fontosabb a történelminek számító arab meg ukrán piac, valamikor így voltak a magyarországi exportőrök az orosz piaccal. Így jut el például a romániai búza Egyiptomba, egy olyan helyre, ahol a magyarországi jóformán nincs is jelen.

– Azon túl, hogy nagyságrendileg az arab piacok konkurálják az uniós piacokat, igénytelenebbnek is nevezhetők?

– Ez esetben nem igényesség kérdése. Inkább az különbözteti meg a kettőt, hogy míg az európai államokban feldolgozott terméket vásárolnak, az arab országokban alapanyagra van igény.

– Bár a vegyesvállalatok révén a külföldiek romániai földvásárlására eddig is kínálkozott lehetőség, egy statisztika szerint aránylag kevés erdélyi föld került magyarországi beruházók tulajdonába. Létezik-e egy állami stratégia arra, hogy január elsejétől, amikor már magánszemélyek is vehetnek földet nálunk, Budapest támogassa az efféle befektetéseket?

– Van erre egy programunk, amelynek az a lényege, hogy ha valaki a földjét el szeretné adni, akkor egy olyan szerződést köthet a magyar állammal, melynek értelmében életjáradékot kap, ráadásul a terület is a tulajdonában marad élete végéig. Persze felmerül a kérdés, hogy mihez kezd a magyar állam egy olyan földdarabbal, ami teszem azt egy kis székely falu határában található? Nos egy olyan fiatalnak adhatja oda, akinek nincs földje, de szeretne gazdálkodni.

– Mivel szinte visszafordíthatatlan az erdélyi magyar falvak elöregedési és elszegényedési folyamata, könnyen megeshet, hogy a magyar állam túlkínálattal találja szembe magát. Erre is felkészültek?

– Lehet, hogy az erdélyi falvak többsége kiöregedőben és elszegényedőben van, de meggyőződésem szerint ezt a földhöz való ragaszkodás ténye ellensúlyozhatja. Ez az erdélyi, de különösképpen a székelyföldi ember történelmi vonása. Ebből fakadóan tudjuk, hogy a magyar ember nem szívesen válik meg a földjétől. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a városi keretek telítődtek és egyre többen költöznek ki falura. Romániában is beindult egy természetes visszaáramlási folyamat. Aki munkahely- vagy lakáshiány miatt városon már nem találja a helyét, ám ugyanakkor fantáziát lát a mezőgazdaságban és ráébred arra, hogy az agrárium igencsak jó üzlet lehet, meg vagyok győződve, hogy visszatér a gyökereihez.

– Technikailag miként kivitelezhető az állam terve? Magyarán mi a teendője annak a megöregedett, megfáradt gazdának, aki már nem tudja művelni a földjét és nincs is kire hagyja?

– Miután a rendszer működőképessé válik, az atyafinak annyi dolga lesz, hogy megkeresse a majdani irodánkat, amelynek munkatársai a helyszínen felbecsülik a földet és előrukkolnak egy ajánlattal. Ha ez nem felel meg, próbálkozhat a szabadpiacon; ha igent mond, mint említettem, életjáradékot kap, és amíg meg nem hal, a föld az ő nevén marad és ő is használhatja.

– Erdőügyben is létezik egy hasonló stratégia?

– Van, azzal a kis különbséggel, hogy azt nem Budapest találta ki, hanem a székelyföldi önkormányzatok. Látván, hogy milyen ütemben fogynak az erdőterületek, a magyar államhoz fordultak segítségért. Ugyanis számos községháza rendelkezik saját erdővel, viszont képtelen azt menedzselni, de eladni sem szeretné. Szólnék egy pár szót a vízalapról is, ami egy nagyon új dolog, és egyelőre még kevesek által ismert lehetőség. Nem a folyókról vagy a tavakról van szó, hanem a többé-kevésbé kihasznált vagy akár kihasználatlan borvízforrásokról. Nem megengedett, hogy egy olyan híres ásványvíz, mint például a bibarcfalvi, akkor jusson csődbe, amikor Európa-szerte a borvizek a reneszánszukat élik.

– Felkészültek arra az esetleges diplomáciai háborúra, amit a földek felvásárlása, a közösségi erdőt megtartani szándékozó székelyföldi önkormányzatok megsegítése vagy az ásványvíz-palackozó üzemek támogatása kapcsán az amúgy is hisztériakeltő román nacionalista ki fog robbantani?

– Nem félünk ettől, ugyanis az uniós alapelvek egyértelműen támogatják a szabad tőkeáramlást, a szabad lakhely- és munkahelyválasztást. Ezt mindkét ország, Románia is, Magyarország is elfogadta, meghozta a maga földtörvényét, sőt azt is hozzátenném, hogy a románok a magyar jogszabály alapjaira építették a sajátjukat. Ha a román állam képes megvédeni a termőföldeket és az azt dolgozó gazdákat, nagyon jó. De, ha nem képes arra a bizonyos területre valamit is ajánlani, akkor szabad a piac és jöhet bárki – nem feltétlenül magyar, lehet az dán is vagy francia –, aki fel szeretné vásárolni.

forrás: szekelyhon.ro

Reklám

Malina Hedvig felvette a magyar állampolgárságot, családjával Győrbe költözik. Borkai Zsolt győri polgármester előtt csütörtökön, december 19-én tette le az esküt. Semjén Zsolt szolidaritást vállalt az üldözött Hedviggel.
Magyarország természetes kötelességét teljesíti azzal, hogy a magyar állampolgárság és a magyarországi letelepedés által menedéket biztosít Malina Hedvignek és családjának –  közölte Semjén Zsolt, a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes csütörtökön.
Semjén az MTI-nek küldött közleményében azt írta: Malina Hedvig nehéz döntése ugyanakkor önmagában vádirat a szlovák politika és hatósági zaklatás embertelenségével szemben.
A miniszterelnök-helyettes szerint Malina Hedvig emberi jogainak durva és sorozatos megsértése okozta azt, hogy kényszerből el kell hagynia szülőföldjét. Az ő kálváriája felkiáltójel a szlovák társadalom és “a kisujját nem mozdító európai uniós bürokrácia felé is” – fogalmazott.
A politikus közölte: Magyarország minden magyarnak hazája, és így megbecsüléssel fogadja Malina Hedviget. “Egyúttal kifejezzük teljes szolidaritásunkat az üldözött Malina Hedviggel, családjával és minden felvidéki sorstársával” –  fűzte hozzá.
Malina Hedvig azt mondta, hogy nem menekül az ügyészségi eljárás és az esetleges per elől, de gyermekeit meg akarja óvni a folyamatos rendőri zaklatástól.

“A Jobbik Magyarországért Mozgalom végtelenül álságosnak és képmutatónak tartja Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csütörtöki nyilatkozatát, miszerint Magyarország „természetes kötelességét” teljesíti akkor, amikor befogadja a hét éve tartó szlovák hatósági zaklatások miatt áttelepülő Malina Hedviget és családját. A magyar kormány éveken át semmit nem tett a magyarsága miatt megvert, majd folyamatos vegzálásnak kitett fiatalé nő érdekében, semmilyen nemzetközi kiállás, diplomáciai nyomásgyakorlás nem történt. A kétoldalú találkozók során a Fidesz számára mindig a gazdasági szempontok voltak az elsődlegesek, ez az ügy – számos más jogsértéshez hasonlóan – fel sem merült. A felvidéki magyar közösséget folyamatosan megfélemlíteni, végső soron pedig beolvasztani vagy elűzni szándékozó szlovák állami sovinizmus ismét fényes győzelmet aratott a megalkuvó és nemzetietlen magyar diplomácia felett.
A Jobbik szerint a pofátlanság határát súrolja és az egyértelmű felelősség eltolását jelenti, hogy Semjén Zsolt a „kisujját nem mozdító európai uniós bürokráciát” kárhoztatja, miközben hazánk fél éven át betöltötte az EU soros elnöki tisztét, mégsem volt a kormány számára fontos sem Malina Hedvig, sem az állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok ügyének nemzetközi képviselete.
A Jobbik kormányra kerülve a külpolitikában is valódi fordulatot fog végrehajtani, így a kétoldalú kapcsolatokban elsődlegessé fogja tenni az elcsatolt területeinken élő magyar közösségek érdekeinek képviseletét.
Malina Hedvignek és családjának szívből kívánjuk, hogy találjanak békét és nyugalmat Magyarországon, legyen boldog és kiegyensúlyozott az életük” – áll a Szávay István országgyűlési képviselő, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke közleményében.

Malina Hedvig ügye 2006. augusztus 25-én kezdődött, amikor az akkor 23 éves diáklányt Nyitrán két férfi megverte, vallomása szerint azért, mert magyarul beszélt. Robert Fico akkori kormányfő és belügyminisztere, Robert Kaliňák később nyilvánosan azzal vádolták meg, hogy az eset vagy nem történt meg, vagy nem úgy, ahogy elmondta. 2007 májusában hamis tanúzás vádjával a hatóságok eljárást indítottak ellene.
2012 februárjában a szlovák kormány nyilatkozatban fejezte ki sajnálkozását Malina Hedvig ügye miatt, mondván: bizonyos körülmények arra mutatnak, hogy sérülhettek a panaszosnak az általános emberi jogi charta által biztosított jogai. Ugyanakkor a Malina Hedviggel szembeni eljárás nem zárult le, az ügyészség ennek keretében elmeorvosi vizsgálatot indítványozott.
Azt még nem lehet tudni, hogy a magyar állampolgárság felvételének és a költözésnek milyen hatása lesz az ügyészségi eljárásra.

Felvidék.ma

Reklám

Dobó Istvánnak és fivérének, Domokosnak állítottak ünnepélyes keretek közt emléktáblát egykori birtokaik központjában az Ungvárhoz közeli Szerednyén.
Az egri vár hős védője és testvére emlékét megörökítő domborművet a szerednyei polgármesteri hivatal épületének falán helyezték el. Az ünnepélyes avatásra 2013 utolsó keddjén került sor.

Avatóbeszédében Emerih Krickij, a ruszin-ukrán ajkú település polgármestere elismerő szavakkal emlékezett meg Dobó Istvánról és testvéréről, aki egykor nagyon sokat tett Szerednye és környéke fejlődéséért. Mint mondta, a Dobó család honosította meg a térségben a szőlő- és borkultúrát, erősítette meg a romjaiban ma is látható szerednyei várat. Ugyancsak Dobó István építtette ki a településen az összesen több mint négy kilométer hosszúságú pincerendszert, amelynek tufába vájt járatai a helyben termelt bor tárolására szolgáltak.

Az elöljáró köszönetet mondott Magyarországnak és a Külügyminisztériumnak az emléktábla-elhelyezéshez nyújtott támogatásért, amelynek köszönhetően – mint jelezte – a szerednyeiek méltó módon ápolhatják tovább Dobó István emlékét.

Az avatóünnepségen Bacskai József ungvári magyar főkonzul bejelentette, hogy a jövő évben Dobó István Emlékmúzeumot alakítanak ki magyarországi támogatással a szerednyei polgármesteri hivatalban. Úgy vélekedett, a Mihajlo Beleny ismert ruszin szobrászművész által készített Dobó-emlékmű, az emlékmúzeum és a vár sok magyar turistát vonz majd Szerednyére.

Az Ungvári Nemzeti Egyetem turisztikai tanszéke azt tervezi, hogy a kelet-szlovákiai Dobóruszkán lévő Dobó-emlékhely folytatásaként Kárpátalján Dobó Istvánról elnevezett turistaútvonalat létesít, amely ukrán oldalon Palágykomorócot és Szerednyét érinti majd.
Forrás: MTI/hirado.hu

Reklám