Január 18-án, Zentán a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ) szervezésében 2013. január 18-án 18 órakor kerül sor a magyar kultúra napja délvidéki központi ünnepségére, amelyet ezúttal is a zentai Művelődési Ház színháztermében rendeznek meg.

Az egybegyűlteket Dudás Károly, Magyar Örökség díjas író, a VMMSZ elnöke üdvözli, majd ünnepi köszöntőt mond Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális ügyekkel megbízott tanácsosa.
A rendezvényen sor kerül a VMMSZ Magyar Életfa díjának, Aranyplakettjének és Plakettjének ünnepélyes átadására, illetve a Vajdasági Szép Magyar Könyv 2012 című pályázat eredményhirdetésére is.
Magyar Életfa díjban Erdei Ernő, pancsovai művelődésszervező, Hódi Sándor adai pszichológus, társadalomkutató, közíró, Tóth Rozália, csókai népdalkörvezető, népdalénekes és Vass Borsodi Borbála, topolyai nyugalmazott irodalomtanár, versfelkészítő részesül. Aranyplakettet a Kaláka együttes, Plakettet pedig a Csalóka zenekar, valamint Fodor István a zentai levéltár igazgatója, Juhász Irén, oromhegyesi nyugalmazott tanító, művelődés- és közösségszervező, Kisimre Árpád, topolyai néptáncoltató és koreográfus, illetve Pál Károly bácsfeketehegyi művelődésszervező kap.
A műsorban közreműködik Csizmadia Anna, a Fölszállott a páva tehetségkutató verseny szólóének és –hangszer kategóriájának nyertese, Török Tilla, Junior Prima díjas népdalénekes, akinek a produkciójában közreműködik Török Flóra és Török Ádám. Színpadra lép még Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó néptáncospár, a Fokos zenekar, valamint a Kossuth- és Prima Primissima díjas Kaláka együttes.

Reklám

Több mint ezer euróval büntethetik Romániában azokat a székelyföldi önkormányzatokat, amelyek törvénytelenül függesztik ki a magyar zászlót – derült ki Hargita megye prefektusának körleveléből.

Az Adevarul című román lap internetes kiadásában szerdán azt írta: Jean-Adrian Andrei prefektus körlevelet intézett a Hargita megyei polgármesteri hivatalhoz, amelyben arra figyelmeztette az elöljárókat, hogy 2 500 lej (165 ezer forint) és 5 ezer lej (330 ezer forint) bírságot szabhatnak ki a hivatalukra, ha törvénytelenül függesztik ki más államok zászlóit.

A prefektus leszögezte: más államok lobogóját csak a törvényben megszabott feltételek mellett tűzhetik ki, így a magyart is csak a románnal együtt lehet kihelyezni, hivatalos látogatás alkalmával vagy amikor nemzetközi konferenciát szerveznek a településen. Hozzátette, a magyar zászlót nem lehet állandó jelleggel kitűzni.

A prefektus a Mediafax hírügynökségnek elmondta, hogy a Hargita megyei polgármesteri hivatalok és közintézmények épületén Románia zászlaján kívül más lobogók is ki vannak függesztve, így a magyar zászló is, ennek ellenére 2002 óta nem róttak ki bírságot a hatóságok. Székelyföldön a székely zászló használata is jogi vita tárgyát képezi az önkormányzatok és a kormánymegbízott szerepét betöltő prefektusi hivatalok között.

erdely.ma

Reklám

Először is szögezzük le, Ukrajna nem jogállam. Az elfogadott normaszövegek nem érvényesülnek automatikusan, pontosan. Ha Ukrajna jogállam lenne, a nyelvtörvény életbelépésének, működésének nem lenne története, mert kihirdetése után az államapparátus azt azonnal betű szerint betartaná.
Jegyezzük meg azt is, hogy a törvény – ha maradéktalanul betartanák – lehetővé tenné az átlag kárpátaljai magyarnak, hogy a megyei-, járási hivatalokban is magyarul intézze szóban és írásban az ügyeit, ne csak a községházán, ha magyar faluban él.
Konstatáljuk a tényt, a nyelvtörvény kárpátaljai magyar vonatkozásban nem működik: ahol idáig nem beszéltek-leveleztek velünk anyanyelvünkön, azóta sem teszik.

Mi az, ami eddig történt, és mi annak az értelme?

Ukrajna, mint a premodern államok általában, szokásjogi alapon működik. A komszomolistákból  álló vezető réteg kialakítja azokat a nem hivatalos normákat, amelyek szerint a hivatalos törvényeket értelmezik és működtetik.
A kárpátaljai ruszin származású elit formálisan ukrán államnacionalista nézeteket vall, egyébként pedig lekezelően másodrangú emberként bánik a magyarokkal. Számára nem létezik nyelvi kérdés, hiszen mióta az eszét tudja, a jobbágyként kezelt magyarok valahogy az ő nyelvüket törve próbálták magukat megértetni.
Kész-e ez a társaság a törvény miatt részlegesen megtanulni magyarul, vagy a magyarok javára változtatni az összetételen? A kérdés szónoki. Persze, esze ágában sincs.
Mi késztethetné arra, hogy a törvényt betartsa?
A kijevi politikai akarat talán, amelynek a „jóvoltából” megszületett a törvény? A törvény megalkotói – a régiós vezérek – azonban egyértelműen jelezték, hogy az orosz nyelv használatát akarták biztosítani, és nem holmi krími tatároknak, meg magyaroknak jogalapot teremteni. Az is világos volt, hogy a törvényt kampányeszköznek szánták szavazóik mozgósítására. Ezért kellett az általuk uralt megyékben és nagyvárosokban tanácsi határozatba foglalni az orosz regionális státusát.
Itt jött a képbe a magyar érdekvédelmi szervezet, amely hasonló határozatok elfogadását kezdeményezte a kárpátaljai megyei, valamint az érintett járási, városi, községi tanácsokban.
A helyi elit ebben a helyzetben, miután Kijevből nem nehezedett rá nyomás, maga pedig nem akarta, simán elutasíthatta a magyar nyelv regionális státusát. Mégsem ezt tette, hanem teljesen üres, semmire nem kötelező szövegek elfogadását választotta az esetek többségében.
A donyecki és a többi régió oroszokra vonatkozó határozatát másoló, a magyar nyelv regionális státusát kimondó testületi döntés azt jelentette volna, hogy a kárpátaljai főnökség legalább elvben elismeri magára nézve kötelezőnek a törvényt és legalább a szokásjog kialakulásának kezdetén nem zárja ki a nyelvi jogok kiterjesztését a magyarok számára.
Az engedékenység irányába két tényező hatott, hathatott volna. Az egyik maguknak a kárpátaljai magyaroknak a nyomása. A régiósok azonban – mint az eredmények is jól mutatták – érzékelték a magyar közösség gyengeségét, nem tartottak annak bűntető-ellenszavazatától.
A másik Magyarország reakciója, amely két konzulátust is fenntart Kárpátalján. Az alvilági sémákban gondolkodó kárpátaljai elit, amikor menekülési útvonalakat tervez arra esetre, ha véget ér számára az „arany élet”, nem tudja kikerülni Magyarországot. Magyar vízumaik, magyar állampolgárságuk, magyarországi gazdasági érdekeltségeik vannak.
A magyar állam idáig nem mutatta jelét, hogy a kárpátaljai brigantikat magyarellenességük miatt úgy kezelné, ahogy azoknak jár, egy ilyen irányú fordulatot a szomszéd állam politikájában mégsem lehet kizárni.
A mérleg azonban egyelőre negatív. Beregszászban és a járásban elkenős szöveget fogadtak el, hogy a magyarul beszélő segéderők valamit fel tudjanak hozni a nemzetárulás vádjával szemben. Az ungvári járásban és Ugocsában, a két vegyes járásban engedékenyek voltak, a regionális státus kimondása bekerült a határozatokba. A megyei tanács azonban még az alibiző UMDSZ-es szöveg mögül is kihátrált. Ezek után ezt tették Csapon is Baloga emberei. A munkácsi járásban meg végképp nem történt semmi – a barvások onnan még az előző választáskor kiszorították a KMKSZ-t.

Miután a KMKSZ még megvan, a történet folytatódni fog. A be nem tartásra szánt törvénynek vannak mindenféle rendelkezései, amelyek végrehajtásáért ilyen-olyan szervek, bizottságok legalábbis papíron felelősek. Lehet nyomulni feliratok, formanyomtatványok, pecsétek, fordítások, stb. ügyében. Mulasztás esetén lehet feljelenteni, pereskedni.

Folytatjuk, nem adjuk fel. Magyar érdekvédelmi szervezetként küzdünk, ahogy lehet.

Kovács Miklós
Kárpátalja

Reklám