„Ti pedig kinek mondotok engem?” – hitvallás és megmaradás
Az igehirdetés központi igéje Máté evangéliuma 16. részéből szól, amikor Jézus megkérdezi tanítványait: „Ti pedig kinek mondotok engem?” Péter válasza egyértelmű hitvallás: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Az üzenet szerint ez a kérdés minden korban újra megszólítja a keresztény embert: tudjuk-e, kiben hiszünk, és meg tudjuk-e őrizni hitünket akkor is, amikor környezetünk más irányba próbál bennünket terelni?
Az igehirdetés történelmi példaként a hercegszőlősi kánonokat idézi fel. 1576-ban, a török hódoltság nehéz körülményei között mintegy negyven református lelkipásztor fogalmazta meg azokat az alapelveket, amelyek segítették a közösséget hitének és egyházi rendjének megőrzésében. A Szentháromságba vetett hit, Jézus Krisztus követése és a Szentíráshoz való ragaszkodás olyan biztos alapot jelentett számukra, amelyre a bizonytalan történelmi környezetben is építhettek.
Az igehirdetés üzenete szerint ma ugyanez a feladat áll előttünk. A keresztény embernek nem a pillanatnyi érdekek, a pénz, a hatalom vagy a környezet elvárásai alapján kell meghatároznia önmagát, hanem Istennel való kapcsolatából. Ha tudjuk, kinek valljuk Jézus Krisztust, akkor van olyan üzenetünk is, amelyet továbbadhatunk másoknak.
A hitvallás azonban nem csupán kimondott mondat. Arra hív, hogy az evangélium jó hírének hordozói legyünk, és reménységgel, szeretettel forduljunk egymás felé. Az igazi megmaradás végső soron nem pusztán intézmények vagy hagyományok fennmaradását jelenti, hanem azt, hogy Isten Lelke olyan hitet formál bennünk, amely a próbák között is megtart, és amely által a versengő emberekből testvérek lehetnek.
Az igehirdetés végső bátorítása ezért egyszerű és személyes: legyen hitvallásunk, ragaszkodjunk mindenekelőtt a Szentíráshoz, és merjük továbbvinni Krisztus örömhírét a világba.
