(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)

Tisztelt amerikai-magyarok,

Honfitársaim,

Kedves Barátaim,

Hosszú, csaknem 2 hónapos elszigeteltséget követően elég furcsa módon érkeztünk el május utolsó hétfőjéhez, amikor normális körülmények között személyesen, egymás gondolatait megosztva szoktunk megemlékezni azokról, akik oly sok áldozatot hoztak hazájuk, nemzetük és családjuk boldogulásáért, otthon, vagy a világ bármely más részén. Ezúttal a sokunk életét veszélyeztető járvány miatt virtuális üzenetben szeretném megosztani Önökkel az Emlékezés Napja alkalmából gondolataimat.

Hadd kezdjem Batsányi János szavaival: (Batsányi János – Biztatás)

A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni –

Hétköznapi életünk során gyakran szembesülünk azzal, hogy saját gyermekeink olyan nyilvánvaló kérdéseket tesznek fel nekünk, amelyekre a válaszokat túl közelről látjuk, éppen emiatt csak nehezen tudjuk pontosan megfogalmazni azokat. Mitől kék az ég, miből van a sötét, vagy honnan fúj a szél?

Az én 9 éves kislányom néhány hete azt kérdezte tőlem, hogy mi a bátorság és ki a bátor ember? Könnyűnek látszó kérdés, de ha belegondolunk, elég nehéz megfogalmazni a pontos választ.

Jómagam egy rögtönzött definíción át gyorsan eljutottam a példák felsorolásáig amikor kimondtam a HŐS szót is. Egy szó, amely további magyarázatot igényel, így hát tovább próbálkoztam: a hős az, aki ugyanúgy fél bizonyos következményektől, mint minden más ember, de megteszi, ami a feladata, vagy amiről úgy gondolja, hogy az fontos, pedig tudja, hogy veszélyekkel jár.

Nem biztos, hogy a magyarázatom pontos volt, de legalább elgondolkodtatott a Megemlékezés Napjainak közeledtével. Hiszen a Memorial Day, vagy a Hősök Napja alkalmával pont ezekről a bátor emberekről emlékezünk meg, felidézzük tetteiket, érdemeiket és azoknak az életünkre gyakorolt hatását. Mert a változásokhoz hősök kellenek, akik meg mernek tenni oly tetteket, amitől mások visszariadnak. A változásokhoz hősökre van szükség és büszkén kijelenthetem, nekünk magyaroknak a nehéz időkben mindig voltak hőseink.

Engedjék meg, hogy a megemlékezés napján felidézzem hazánk, néhány sorsfordító időben hőssé váló történelmi személyének életútját és tetteit, melyekkel, ha néha csak rövid időre is, de megváltoztatták a bennük bízók életét, egyszersmint máig feledhetetlen módon olyan dolgot/dolgokat tettek, amelyre az utódok hőstettként gondolnak vissza.

Kérem nézzék el nekem szakmai elfogultságomat, de katonaként elsősorban egyenruhás hős bajtársaim emlékét szeretném felidézni, főként olyanokét, akik tetteik, vagy életük révén hidat képeznek hazánk és az Egyesült Államok között.

A 18. században kezdem, amikor egy harcedzett katonánk, aki Európa nagyhatalmi összetűzéseinek szinte összes csataterét bejárta, 1777-ben végül az amerikai függetlenségi háború kellős közepén találta magát. Fabriczy Kováts Mihály, akit az amerikai könnyűlovasság társ-megteremtőjeként tartanak számon, vészterhes időkben hagyta el hazáját és ugyancsak háborús időkben érkezett meg Rhode Island-re. Azonnal tudta, hogy közel 30 éves katonai tapasztalatát melyik oldalon kell hasznosítania, Washington tábornokkal egyeztetve, porosz minta alapján létrehozott és kiképzett egy lovas-légiót, amely megváltoztatta a függetlenségi háború csatáinak taktikai megoldásait. A mai napig az ő általa bevezetett kiképzési és bevetési rendszerre tekint alapként az amerikai könnyűlovasság. Kovács Mihályról maga Washington is azt gondolta, hogy lengyel származású, mivel minden újítását és javaslatát barátja, a lengyel Pulasky ismertette a tábornokkal, de a magyar ezredes nem egyéni babérokra tört, csak tette, amit katonaként és emberként a kötelességének érzett.

Csupán 70 évvel később Európában ismét vitézkedett egy kiváló magyar katona, a toporci Görgei Artúr, aki civil foglalkozását, a vegyészséget adta fel az katonai pályáért, majd kevesebb, mint 2 évtizeddel később már a Szabadságharc Honvédseregének főparancsnokaként aratta az általában túlerőben lévő ellenség ellen sikereket.

Kevesen tudják, de Görgei tábornok a magyar hadak vezetése mellett – eredeti szakmai tudását kihasználva – elkészítette egy magyar gyutacs és csappantyúgyár felépítésének és működésének terveit is. A sors azonban úgy akarta, hogy inkább katona és hadvezér, mint gyárigazgató legyen.

A forradalom kitörésekor, 1848 márciusában még századosi rangban szolgáló Görgei októberben már elérte a 2 csillagos tábornoki rangot. A kiváló stratéga a téli hadjárat során hetekig úgy mozgatta a mintegy 15 000 fős hadosztályát, hogy a leghíresebb bécsi katonaiskolákban végzett stratégáknak fogalmuk sem volt a magyar sereg következő lépéséről, néha még helyzetéről/lokációjáról sem.

Miközben felszabadította a felvidék legfontosabb stratégiai területeit, még arra is tudott időt szakítani, hogy egy hét pihenőt adjon katonáinak, mindezt az ellenség közvetlen közelében, de számukra láthatatlan módon. Görgei a magyar hadtörténelem talán legsikeresebb esztendejének katonai vezetője magáról később csak azt nyilatkozta: „nem voltam én katonai zseni, csak rendet tartottam a katonáim között.” Ez a szerény önismereti mondat talán még nagyobb tiszteletet ébreszt a tetteit méltatók körében.

A II. Világháború időszakának is voltak magyar hősei, mint például az élete alkonyán Clevelandben nyugalmat találó Oszlányi Kornél tábornok, akinek élete és katonai pályafutása során 2 háború is kijutott. Az I. Világháború idején még a gyalogezred századosaként érdemelte ki a Tiszti Arany Vitézségi Érmet, a II. Nagy Háború idején pedig a 2. Magyar Hadsereggel együtt a Donnál harcolt, ahol sebesülten is vezette csapatát, mellyel csaknem két hétig tartotta féken az ellenséges áttörést egy elképzelhetetlen túlerővel szemben. Oszlányi Kornél vezérőrnagy az egyetlen magyar katona, aki példamutató bátorságával és vitézségével kiérdemelte a Katonai Mária Terézia-rend Lovagkeresztjét. A tábornok 1951-től Clevelandban élt, egészen 1960-ban bekövetkezett haláláig……

Legendás nevek mentén jutok el a közelmúlt egyik amerikai-magyar hőséhez, Czégényi Wass Hubához. Wass Huba tábornok Kolozsváron született, de már a West Pointon szerzett tiszti diplomát, méghozzá évfolyamelsőként. Két vietnámi missziót teljesített, mielőtt a Harvardon is diplomázott volna, majd egy katonai tudományos munkaprojektnek lett a vezetője, mely során a 80-as években haditechnikai és technológiai fölényét építő Egyesült Államok számára egy egészen új, modern harcászati doktrínát dolgozott ki. Munkájára 1983-tól kezdve az amerikai haderő egy komplett Felsőfokú Katonai Iskolát épített fel, a ma is sikeres SAMS-et, Kansas-ben.

Wass tábornok az Egyesült Államokban a modern Air-Land-Battle alapjait, a legmodernebb fegyverek leghatékonyabb együttműködésének stratégiáját dolgozta ki, amely miatt nevét itt Amerikában is megőrzi a történelem.

A bátor és kezdeményező emberek tettei időtállóak, amelyekre a következő generációk számára jó példát mutatnak.

Amint látjuk napjaink eseményei ismét hősöket követelnek, hiszen a koronavírus-járvány legnehezebb periódusában az egészségügyi dolgozók, a kutatóorvosok és a katonák bizonyítják itt, az Egyesült Államokban és Magyarországon is, hogy felkészültséggel, szorgalommal és fegyelemmel ezt az ellenséget is le tudjuk győzni. Kérem önöktől, hogy a mai napon mindenképpen álljunk meg egy percre és gondoljunk azokra a bátor emberekre, akik kortárs történelmünk talán legnagyobb egészségügyi háborúját vívják értünk, szeretteinkért, barátainkért. Isten áldja meg az orvosokat és az ápolókat!

A magyar történelem szép számmal szült hősöket, akik nem csupán szülőföldjükön, de a történelem zegzugos útvesztőin át megtalált, vagy választott új hazájukban is bátor tetteket hajtottak végre. Bátorságuk révén jobb lett a világ, jobb lett azok élete, akikért harcoltak, dolgoztak és áldozatokat hoztak.

Kérem önöket, ahogy eddig is tették, ezután is ápolják a magyar és magyar-amerikai hőseink emlékét, mert ahhoz, hogy értékelni tudjuk napjaink legbátrabbjainak cselekedeteit, tisztelnünk és becsülnünk kell, egyben mértékül kell állítanunk múltunk hőseinek emlékét.

Engedjék meg, hogy Berzsenyi Dániel szavaival zárjam soraimat:

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Marathont s Budavárt híressé.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Meghitt emlékezést és jó egészséget kívánok mindannyiuknak!

Hess János ezredes
Magyarország Washingtoni Nagykövetségének katonai attaséja

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.