Először megjelent a magyarnemzet.hu portálon.
Az anyák vasárnapja (Mothering Sunday) nevű vallási ünnepet a Nagy-Britanniában és az Írországban élő keresztények a húsvéti időszakhoz kötődően, hagyományosan nagyböjt negyedik vasárnapján ünneplik. Manapság már ezekben az országokban is egyre inkább Anyák napjának (Mother’s Day) hívják ezt az ünnepet, amely így összemosódik az Észak-Amerikában 1914 óta megtartott világi ünneppel. Mint minden mást, ezt az alkalmat is gyorsan „felkarolták” a virág- és ajándékkereskedők, így az eredeti elképzeléshez képest – amely az élő és elhunyt anyák tisztelete volt – ez az ünnep is egyfajta „kötelező” vásárlási-ajándékozási alkalommá vált.
Az anyák ünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza, ahol tavaszi ünnepségeket tartottak Rhea, az istenek anyja és vele együtt az édesanyák tiszteletére. Az anyák vasárnapja (Mothering Sunday) nevű vallási ünnepet a középkortól a Nagy-Britanniában és Írországban élő keresztények a húsvéti időszakhoz kötődően, nagyböjt negyedik vasárnapján ünnepelték, és elsősorban nem a biológiai anyaságra, hanem az „anya-templomra vagy gyülekezetre” (Mater Ecclesiae) utalt: ilyenkor sokan meglátogatták azt a templomot , ahol őket megkeresztelték. A családjuktól távol dolgozó közrendűek (később munkások) pedig szabadnapot kaptak, hogy azt édesanyjukkal tölthessék. Ajándékként elkészítették a hagyományos, marcipánnal díszített és sok aszalt gyümölccsel készült Simnel-tortát vagy -kenyeret, amit együtt fogyasztott el a család.
Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját; eredetileg a béke napjaként, tisztelve és támogatva a polgárháború folyamán fiaikat, férjüket vesztett anyákat. Nemzeti ünneppé válása Ann Reeves Jarvis-hez kapcsolódik, aki az emberi jogok és az anyák elkötelezett aktivistájaként „anyák napi mozgalmakat” szervezett, ahol az anyák elsajátíthatták az alapvető egészségügyi és gyermeknevelési ismereteket, hogy könnyebben leküzdhessék az akkoriban sok gyermek megbetegedését vagy akár halálát okozó egészségtelen életkörülményeket. Lánya, Anna Maria Jarvis, 1906-ben, anyja halálának egyéves évfordulóján meghívta családját és barátait egy különleges istentiszteletre, hogy leróják tiszteletüket édesanyja iránt. Minden anyára szegfűt tűzött, ez volt édesanyja kedvenc virága. A megemlékezés annyira megindítóra sikeredett, hogy eldöntötték, folytatják a hagyományt és idővel kiterjesztették azt minden édesanyára. Anna folytatta édesanyja aktivista múltját is: leveleket és petíciót írt politikusokhoz, amivel 1914-ben érte el célját, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök hivatalos ünnepé nyilvánította az anyák napját az Egyesült Államokban, amelyet azóta május második vasárnapján tartanak.
Azonban hamarosan az ünnepet „felkarolta” az üzleti világ és Európában is népszerűsíteni kezdték. Az eredeti elképzeléshez képest – amely az élő és elhunyt anyák tisztelete volt – az ünnep így eltolódott az ajándékozás, Anna véleménye szerint főképp a virágkereskedők hasznának növelése irányába, ami ellen később heves tüntetésekkel tiltakozott; sőt a ‘40-es évekre már nevét sem akarta kapcsolatba hozni az anyák napjával.
Fehér szegfű, vörös rózsa, óriáslufi és anyák napi gyűrű
Míg például a Valentin-nap gyakran hétköznapra, az anyák napja mindig vasárnapra esik, így több idő és lehetőség van a nyugodtabb ünneplésre, például családi vagy éttermi vacsorákra. E nap esetében ezért a virág (és egyéb ajándékok) jellemzően csak kiegészítésként szolgálnak, a fő ajándék maga az együttlét. Az amerikai hívő családok többsége templomba is megy ezen a napon, ahol a prédikációban is szóba kerülnek az anyák. Előtte/utána pedig együtt reggelizik vagy ebédel a család, kiegészülve a közelben élő nagymamákkal, esetleg meglátogatják őket otthon vagy a temetőkben. Az amerikai magyarok hasonlóan, de a magyarországi hagyományokhoz illeszkedve május első vasárnapján és elsősorban családi körben ünnepelnek, az étterembe járás kifejezetten anyák napjára időzítve ritkának mondható.
A gyerekek mind az amerikai, mind a hétvégi magyar iskolákban saját készítésű ajándékokkal készülnek e napra, mitöbb, a magyar iskolákban és a külföldi magyar cserkészet csapataiban ilyenkor ünnepi műsorok is zajlanak, amelyekre legtöbbször a péntek esti vagy szombati foglalkozásokon kerül sor. Május első vasárnapján a magyar templomokban is megemlékeznek e napról, például a passaic-i (New Jersey) Szent István magyar katolikus templomban hagyományos Mária koronázási ünnepet is tartanak, így akár az egész hétvége az anyák ünnepléséről szól.
Mindemellett az anyák napja és az azt megelőző néhány nap a virágárusok legnagyobb forgalmú időszaka, túltéve a Valentin-napon is. Ahogy a több mint százéves múltra tekintő, Cleveland egykori magyar negyedében (a Buckeye-on) működő Orban’s flowers tulajdonosa, a magyar-lengyel származású, a boltot 56 éve vezető Edward Wrobbel a Valentin-nap kapcsán is említette: „párja nem mindenkinek van, de anyja igen”. Mint elmondta, régebben a fehér és piros szegfű fogyott a leginkább: a vörös az élő, a fehér az elhunyt anyák tiszteletére szól. (Szerinte anyák napján szintén rekord méretű forgalmat bonyolítanak a temetők melletti virágárusok is.) Ma már a szegfű és annak színe nem bír szimbolikus jelentőséggel, így aznap is a rózsa a legnépszerűbb, hiszen a „a férfiak többsége nem ismer más virágot, és sokan ilyenkor is a legdrágábbat veszik”.
Emellett – tekintve, hogy anyák napján nők is vásárolnak –, népszerűek a színes tavaszi virágok és a napraforgó is, de tartóssága és legjobb ár-érték aránya miatt újra keresett lett a szegfű, ugyanis manapság a virágok messziről, Dél-Amerikából érkeznek: jellemzően Kolumbiából és Ecuadorból Miamiba, ahol hatalmas elosztó-központokon keresztül jutnak el egész Észak-Amerikába. A clevelandi magyar származású virágárus szerint a férfiak mindig az utolsó percben vásárolnak, így a megtervezett és a beeső vásárlások aránya kb. 50-50%. Egyes távol élő anyák szintén kapnak virágot (például online rendeléssel), de ennél sokkal népszerűbb a telefonos felköszöntés – állítólag ekkor több telefonhívás zajlik, mint az év bármely másik napján.
A virágok mellett népszerű ajándékok az üdvözlőkártyák és az óriáslufik. Utóbbiak keresettsége a hélium drágulása miatt kissé csökkent az elmúlt években, de méreteit tekintve még mindig a leglátványosabb és legjobb ár-érték arányú ajándéknak számít. Idővel felsorakoztak a parfüm- és az ékszergyártók is, utóbbiak a kifejezetten anyáknak szóló gyűrűvel (Mother’s Ring). Ahogy az Amerikában született, Cleveland (Ohio) környékén élő Barbara (Bőjtös) Johnson, a Jewelry Art ékszerbolt magyar származású tulajdonosa kifejtette: az anyák napi ékszerek (nemcsak a gyűrűk) népszerűek és mindig szimbolikus jelentőségűek. Az egyedi tervezésű gyűrűket többféle, de mindig a gyerekre jellemző elképzeléssel szokták megvalósítani, például a gyerekek száma szerinti darabszámú és/vagy azok születési hónapjának megfelelő színes követ foglalnak bele. Sokgyermekes család esetén a túl sokféle színű és formájú kő helyett inkább az egyszerűbb, egységesebb és ízlésesebb kivitelezést szokta javasolni. Az ajándékozás alkalma változó, leggyakoribb az első vagy az utolsó gyermek születése, így gyakran előfordul, hogy az ékszerhez utólag adnak hozzá további egy vagy több követ. Gyakori az anyák gyűrűjének továbbajándékozása is, a gyerek(ek) életének egy-egy fontos pillanatában (például esküvő) vagy épp az anya halála után.
Mindannyian mások vagyunk
Bárkit is kérdeztem, az anyasággal kapcsolatban kizárólag szuperlatívuszokban fogalmazott, egyszerre említve az örömöt és a felelősséget: a „legnagyobb”, a „legnehezebb”, a „legörömtelibb” feladat, önfeláldozás és 24 órás szolgálat. A négygyermekes Nicole Rowland például így fogalmazott: „Hiszem, hogy az anyaság a legnemesebb és legfontosabb felelősség, amit egy nő vállalhat. Ez a meggyőződés számomra sosem változott, viszont tartalma igen. Amikor először lettem anya, azt gondoltam, ez azt jelenti, hogy csak a gyermek(ek)re kell figyelnem, és minden gondolatomat, energiámat és figyelmemet nekik kell szentelnem. Azóta megtanultam egy egészségesebb szemléletet: a saját példámon mutatom meg nekik, hogyan lehetnek a társadalom egészséges és boldog tagjai. Ahelyett, hogy csak gyermekeimre és igényeikre összpontosítanám az időmet, és ‘tökéletes’ környezetet biztosítanék nekik, lehetőséget nyújtok nekik a tanulásra, az önálló döntésekre, a hibák elkövetésére; bizalmat, tiszteletet, függetlenséget adva nekik.”
A példamutatás fontosságát emelte ki a háromgyermekes, másodgenerációs Marshall Olga is: „Példát mutatok, ahogy nekem is anyukám, hogy fontos keményen dolgozni: főállású anyaként is mindig dolgozom valamin, mindennap főzök vacsorát, a kertet rendben tartom, takarítok, stb. Lányaimat otthon tanítom, és úgy érzem, sőt már látom is, hogy ezekben a nagyon fontos első években tudom a legjobban beléjük nevelni a tanulás szerepét. Mivel mindent együtt csinálunk, könnyen belefűzöm a tanulást bármilyen tevékenységbe. Mivel hárman vannak, az én figyelmem és időm is megoszlik, így már egyre önállóbbak; de nem mindig volt így, eltartott egy ideig, hogy ide eljussunk.”
Azzal kapcsolatban, hogy mit tartanak legfontosabbnak átadni gyermekeik számára, szintén sok a hasonlóság: a hívő anyák, származástól/nemzetiségtől függetlenül hitükben erős, erkölcsösen élő, másokkal figyelmes gyereket szeretnének nevelni, akik a közösség/társadalom boldog és elégedett tagjai; a nem hívők pedig főként az önállóságot és önmegvalósítást emelték ki, de hozzátették: nem az a fontos, hogy a legjobbak legyenek, hanem az, hogy a legjobbat próbálják kihozni magukból.
Hogy az anyák mennyi segítséget kapnak, elsősorban attól függ, hogy a nagyszülők hol élnek: a közelben élők általában sokat segítenek; a távol élő nagyszülők esetében (Amerikában nyilván ez a gyakoribb), az anyák egyedül, férjük támogatásával vagy külső segítséggel boldogulnak, viszont hangsúlyosan kiemelték: az apák a gyerekek pici korától kezdve kiveszik a részüket az otthoni teendőkből, már amennyire munkájuk engedi. Van olyan apa, aki kislányait is szívesen bevonja a ház körüli munkálatokba, az anyák pedig igyekeznek a háztartási feladatok elvégzésébe bevonni a fiúgyerekeket is, így családi segítségként a férjeik mellett a nagyobb gyerekeket is megemlítették.
Végül abban sincsenek jellemző különbségek, ki milyen házimunkát szeret legjobban vagy legkevésbé: a legtöbben a főzést említették, de van, aki a kerti munkát, sőt van, a takarítást végzi a legszívesebben, legkevésbé pedig a vasalást, rendrakást vagy bevásárlást. A további hasonlóságokat a kétgyermekes Adrienne Villani foglalta össze a legplasziktusabban: „Nem tudok eleget arról, hogy az európai anyák hogyan működnek otthon és a munkahelyen ahhoz, hogy határozott véleményt tudjak formálni, de úgy képzelem, hogy az európai anyák abban hasonlítanak az amerikai anyákhoz, hogy ‘mindannyian mások vagyunk’. Van, aki főállású anya; van, aki a kenyérkereső; van, aki segítséggel vagy segítség nélkül végzi a házimunkát. Vannak, akik egyedülállóak. Vannak, akik párkapcsolatban élnek és megosztoznak a terheken. Vannak, akiknek szülei vagy szomszédai segítenek. És vannak, akiknek nincs semmilyen külső segítségük.”
Munka és/vagy család?
Bár arra a kérdésemre, vajon az amerikai vagy az európai/magyar anyák dolgoznak-e többet, óvatosan válaszoltak, hiszen legtöbbjüknek egyáltalán nincs összehasonlítási alapja, mégis kirajzolódott néhány fontos különbség, melyek jellemzően külső tényezőkön múlnak. Az egyik legnagyobb eltérés a szociális ellátórendszerben rejlik. Amerikában az anyák szülés után csak hat hét fizetett „szabadságot” kapnak (van, aki még annyit sem); és még újabb hat hét szabadságot lehet a munkáltatótól kérni, de azt már nem, vagy csak részben fizetik – miközben Magyarországon fél évig jár a fizetés közeli összegű terhességi-gyerekágyi segély (tgyás), két évig a részösszegű gyerekgondozási díj (gyed), és még egy évig az alacsony összegű gyerekgondozási segély (gyes).
A kétgyermekes ingatlanügynök, Jennifer K. Taylor szerint: „Nálunk nincs jó egyensúly a munka és a család között. Sok amerikai anya küzd ezzel. Az a kultúránk, hogy dolgozunk, dolgozunk, dolgozunk. A munkáltatók nem nyitottak a rugalmas munkavégzésre. Nincs elég időnk arra, hogy a szülés után otthon maradjunk a babánkkal. Sok munkavállaló nem tud egyszerre még egy teljes hétre sem szabadságra menni. Szerencsém, hogy anyukám közel lakik hozzám. Iskolás korában lányomat ő vette fel a buszmegállóban, és vitte el az iskola utáni tevékenységekre. Ma is mindig ott van mellettem, amikor szükségem van rá.”
A szintén kétgyermekes Kristin Petrucci így fogalmazott: „Nem vagyok benne biztos, hogy az amerikai anyák többet dolgoznak, mivel úgy érzem, hogy ez az egyes családok anyagi helyzetétől függ. Úgy gondolom, sok olyan anya dolgozik, aki szívesen maradna otthon, ahogyan vannak olyan anyák is, akik szívesen építenek karriert. Én mindkét oldalt megértem, és magam is dolgozom, miközben igyekszem minél többet részt venni a gyermekeim életében. Néha nehéz az egyensúly, de amikor működik, akkor megéri. Sok segítséget kapok a férjemtől és a szüleimtől. Amikor nem vagyok elérhető, mindig van egy családtag, aki beugrik, hogy segítsen, ahogy anyámnak is mindig segítettek, amikor én gyerek voltam. Ebből a szempontból nagyon szerencsés vagyok.”
Sok nő azonban lemond a karrierjéről, hogy gyermekei mellett lehessen, Adrienne Villani például így mesélt erről a döntéséről: „Mindkét szülőm teljes munkaidőben dolgozott, miközben hármunkat neveltek. Mindig nagy volt a szeretet a családunkban, de szüleim nem tudtak részt venni a mi iskolai tevékenységeinkben. A mi családunkban a férjem teljes munkaidőben dolgozik és gyakran utazik, én viszont lemondtam a karrieremről, hogy gondoskodhassak a gyerekekről. Ez a velük töltött idő lehetővé tette, hogy jelen legyek számukra. Miközben én végzek minden házimunkát és ügyintézést, a lehető legtöbb iskolai rendezvénybe bekapcsolódom, hogy a legjobb gyermekkori élményeket szerezzem nekik, mielőtt majd egyszer visszatérek a munkába. A férjemmel együtt döntöttünk e beosztás mellett. Igyekszünk sok időt tölteni a gyermekeinkkel, és havi két-három estét kettesben, amikor anyám vagy bébiszitterek vigyáznak a gyermekeinkre.”
Nicole Rowlandnak viszont egyáltalán nincs családi segítsége, távol élnek a nagyobb családtól, így ők is úgy döntöttek, hogy az első gyermekük születésétől kezdve otthon maradt mindaddig, amíg a negyedik is el nem kezdte az óvodát. Az anya most részmunkaidőben dolgozik. Bár férje sokat dolgozik, de igyekszik segíteni. „Ez mindenképpen egy vallási és kulturális döntés volt, amiről még mindig úgy gondolom, hogy a mi családunk számára ez volt a helyes.”
A negyedik gyermekével várandós Kelemen Bíbor viszont az utolsó pillanatig dolgozik, bár szíve szerint inkább otthon maradna, de nem teheti: ápolóként éjszakai részmunkaidős műszakot vállal, hogy ki tudják fizetni a számlákat. Ezért „nincs meg az egyensúly otthon, mert se 100%-os anyuka, se 100%-os ápolónő nem tudok lenni – ilyen szempontból nagyon megnyomorítják az anyaságot Amerikában. Azt hiszem, az egész társadalom ezért van ilyen ramaty állapotban, mert sokszor az állam neveli a gyerekeket, és nem elég egységes és erős a család.”
Fontos különbség Magyarországhoz képest az ingyenes állami óvodai ellátás hiánya is, illetve a nagy fizikai távolságok miatti többlet-logisztika, amit a háromgyermekes, több mint húsz éve Amerikában élő Krasznai Beáta így fogalmazott meg: „Nem volt egyszerű, hogy csak ötévesen mentek el egész napos oviba, iskolába, nem pedig háromévesen. Nagy kihívás volt összehangolni egy újszülött napi programját és egy 4-5 éves igényeit. Magyarországon talán séta közben is bevásárolhattam volna, így azonban folyamatos külön program volt a bevásárlás, bank, hivatalok, játszótér. Minden ügyintézésben részt vettek a gyerekek. Saját szüleimhez viszonyítva én egy sokkal beosztottabb, szorosabb időbeosztással éltem, mint ők valaha.”
A harmadik nagy különbséget a magyarsággal kapcsolatos extra feladatok jelentik, hiszen az amerikai magyar anyák a munkájuk és/vagy a házimunka mellett foglalkoznak gyermekeik magyarságának megőrzésével is: magyarul olvasnak nekik és velük, elviszik őket hétvégi magyar iskolába, cserkészetbe, néptáncra, táborokba és egyéb programokra, valamint sokan nagyon aktívan részt vesznek a magyar közösségi életben is, rengeteg önkéntes munkát is vállalva. Marshall Olga így beszélt erről: „Magyarul énekelünk, imádkozunk, játszunk; és a hitünket is magyarul adjuk tovább nekik. A mai világban azt tartom a legfontosabbnak, hogy megtanítsam nekik, hogy a jó és a rossz utat tisztán meg tudják különböztetni, és Isten tanítását követve éljenek. Olyan magyar és amerikai közösségekbe tartozunk, ahol ugyanezek az erkölcsi elvárások léteznek. A közösségi életünk ezért is nagyon fontos; a lányaimat is erre nevelem saját példánk alapján. Nemcsak tartozunk a közösséghez, hanem aktívan hozzájárulunk annak életéhez, sikeréhez.” Krasznai Beáta számára a legfontosabb, hogy gyermekei „Istenre bízzák életük minden dolgát és két dolgot továbbvigyenek a magyarságukkal kapcsolatban: beszéljék a nyelvet és szeressék Magyarországot, minden politikai vagy gazdasági körülménytől függetlenül.”
Antal-Ferencz Ildikó
Először megjelent a magyarnemzet.hu portálon.