Mi az ember célja? Csak boldognak lenni!
Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni?
Meg kell változtatni az egész világot,
úgy kell felkutatni tán a boldogságot?

Eljön majd magától? Harcolni kell érte?
Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte?
Mindent eltaposni, ami gyenge, élő?
Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!

Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje,
vagy a harag, s bánat az ember keresztje?
Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük,
vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?

Hej, ha körül néznél, lehet megtalálnád,
ha a világodat nyitott szívvel járnád,
és a szeretetet engednéd rád hatni,
ha nem csak elvárnál, képes lennél adni!

Szívvel körülnézve meglátnád a szépet,
szádat elhagyná pár hálás, szép dicséret,
parányi örömöt értékelni tudnál,
szeretetet, hálát kicsiktől tanulnál.

Értékelnéd, amit mások szívvel adnak,
jó szót, nem tartanál, soha meg magadnak.
Bátorítanád a ma még elesettet,
s lelkét táplálnád, ha félelemtől reszket.

Kedvességgel, szóval mosolyt varázsolnál,
Te magad a mosoly, a ragyogás volnál.
Hitet adnál másnak, képes legyen látni:
előbb lássa vágyát, aztán kezdje várni!

Mert az nem működik – “Hiszem, hogyha látom!”
– A képzelet teremt, a hit – kis barátom!
Azt is jó ha tudod, a szeretet éltet,
s amíg szeretet van, semmi sem ér véget!

Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!
Ahogy Te változol, követnek a dolgok!
Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,
ahol megtalálod vágyott boldogságod!

Aranyosi Ervin © 2015-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Forrás: aranyosiervin.com

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.