Emberség, kedvesség, barátság. Ezek a szavak jutnak először eszébe a hallgatónak Ildikó néni interjúját követően. Az idős hölgy csak hétvégi magyar iskolába járt gyermekkorában, de gyönyörű választékossággal beszél. Tudatosan sok időt szánt arra, hogy a magyar közösségért munkálkodjon, akár a cserkészetnél, akár a római katolikus egyháznál. Véleménye szerint mindennek a kommunikáció a kulcsa: tudni kell egymásról, a helyi eseményekről, amelyeknek ő is aktív résztvevője. Megható boldogsággal tölti el a népi ruhába öltözött gyerekek látványa, és az,  hogy törekednek megtartani anyanyelvüket.

YouTube player

 

A 33. számú Szilágyi Erzsébet leánycserkészcsapat cserkésztisztje a szépkorú cserkészek táborát erősíti Clevelandben. Az ő története a második világháború legrosszabb éveiben kezdődött. Mindössze másfél évet élt Nagyváradon, a családnak menekülnie kellett. Szüleivel,  tizenkét évvel idősebb bátyjával és nagymamájával az orosz front elől mindig egy kicsit nyugatabbra költöztek. 1949-ig egy osztrák menekülttábor egyetlen szobája volt az otthonuk. 

Társadalmi célú reklám:


Még azelőtt, hogy testközelből megismerkedett volna a cserkészettel, látta, hogy valamilyen különleges dologról lehet szó. Fiútestvére mindig kitörő lelkesedéssel készült a foglalkozásokra, cserkésztáborokba, hazatérve pedig élménybeszámolót tartott a családnak. 

Az Egyesült Államok South Dakota nevű államában, egy kietlen vidéken található farmon kapott helyett a hatéves Ildikó és családja. Egészen mostoha körülmények között éltek közel egy évig. Egy ún. lake cabin volt  a lakásuk, amibe a villany be volt vezetve, de a víz nem. Nem volt könnyű barátokra találnia, hiszen nem beszélte az angolt, iskolán kívül pedig nem találkozott gyerektársakkal. Édesapja súlyos betegségének idején karolta fel őket az egyik lelkész, segített, hogy Clevelandbe, a Buckeye Negyed-be költözhessenek. Nagy felüdülés volt az egész család számára, hogy végre magyar közegbe kerültek.

 Ildikó néni a Szent Margit elemi iskolába járt, barátaival hamarosan csatlakozott a cserkészethez: “Olyan érzést nyújtott, hogy valahova tartozom.” Az első őrsvezetők kedvessége is sokat számított a beilleszkedés időszakában. Dudinszki Jutka és Strada Éva mindent megtettek, hogy a Tulipán őrs tagjai szeressenek cserkészetre járni. Tizennégy évesen jutott el az őrvezetőképző táborba, ebben az évben alakult meg egy külön csapat a kelet oldali cserkészek számára, és a 33. számot viselték. Peller Ildikó 1959-ben szerezte meg a segédtiszti rangot, a tiszti tábort pedig – Bodnár Gábor meghívására – már akkor végezte el, amikor saját gyermekeit kísérte a cserkészetre. Jubitáborban kétszer volt lehetősége részt venni, Kanadában, 1956-ban és 1960-ban. Ahogy erről beszélt, azonnal előtörtek a portyázások, kirándulások, népdal- és néptánc-tanulások örömteli emlékei Ildikó néniben.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit már új hazában élte meg. A clevelandi Kossuth-szobornál  a magyarok tiltakozó beszédeket tartottak. Üzenni próbáltak az amerikai kormánynak, hogy a magyarországi nemzettársak segítségre szorulnak. A forradalom leverését követően sokan kerestek menedéket Amerikában. Ildikó cserkésztársaival üzlethelyiségeket festett ki, ágyakat cipelt, hogy az emigrálni kényszerült családok elhelyezése gördülékenyebb legyen. Még csak tizenhárom éves volt ekkor, de kötelességének érezte, hogy segít.  

Ildikó néni számára teljesen természetes volt, hogy a családjával magyarul beszél. Az viszont, hogy közösségben volt hol használnia a nyelvet, az a cserkészetnek köszönhető. Úgy véli, a nyelv megtartása érdekében muszáj tartozni egy közösséghez, muszáj kommunikálni. A cserkészettől azonban jóval többet kapott: életreszóló barátokat. Vallja, hogy az élete is a cserkészet miatt alakult úgy, ahogy alakult. 

Jó munkát! – sokak számára ez a felkiáltás nem csak a cserkészek közötti üdvözlés egyik formáját jelenti,  hanem a cserkészek 1982 óta megjelenő újságát is. Friedrich Mária alapította a lapot, Ildikó néni négy évvel később vette át a szerkesztést, és huszonhét évig végezte a munkát. Az indulás éveiben évi egyszer-kétszer jelent meg a lap. Mi a CSBK, központi akadályverseny, hősi emlékmű-avatás, nemzeti ünnepek, lelkigyakorlat, Cserkésznap, Cserkészbál. Többek között ezeknek az eseményeknek a beszámolóiból, hirdetésekből, továbbképzési lehetőségek leírásáról állt össze az anyag. Berta László volt a nyomdász, az írógéppel megírt anyagot újraszedte kiadás előtt. A számítógép megjelenése később határozottan megkönnyítette a munkafolyamatokat. A jelenlegi lapszámokért jelenleg Gulden Julianna a felelős.

Peller Ildikó néni és férje, Miklós nagy szerepet játszottak a római katolikus Szent Imre Templom megnyitásában. Ők fogalmazták meg a Vatikánnak címzett fellebbező levelet. Leírták, hogy elsősorban a liturgikus események helyszínét jelenti az épület, de a magyar ifjúság nevelésének a fő színtere. A cserkészek pedig az egyházmegyei püspöktől kérvényezték, hogy foglalkozásaikra igénybe vehessék a termet addig is, ameddig kinyílik a templom. A cserkészet és a templom együttműködése, összekapaszkodása a kezdetektől fogva fontos volt az amerikai magyarság számára. 

“A cserkészetben a gyerekek megtanulnak felelősséget vállalni, kapnak önbizalmat.” – Életreszóló tapasztalatot és tanulságot ad a gyerekeknek a cserkész életmód. Isten, haza és az embertársak felé teljesítendő kötelességek ma sem kevésbé lényegesek. Ildikó néni szavai határozottan bátorítják a fiatal szülőket abban, hogy elindítsák gyermekeiket a cserkészet világa felé. A körülmények változnak, de az a kapcsolat, hogy magyarok vagyunk – nagyon erős.

Dorgay Zsófia

 

Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!

Támogatom!

Kárpátalján születettem, jelenleg is itt élek. Igyekszem aktív és hasznos tagja lenni a közösségemnek. Hamar felismertem a kisebbségi életben rejlő értékeket és előnyöket. Az írást még gimnáziumban elkezdtem, majd az egyetemi magyar diákszervezet sajtósa voltam. A Bocskai Rádióval egészen friss a kapcsolatom. Boldog vagyok, hogy cikkeimmel segíthetem a munkájukat.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.