Kedves hallgatóink, mint ahogyan a múlt heti adásunkban említettük, Washingtonba DC -ben voltunk a Hungarian folklife fesztiválon, ami Washington legnagyobb, 1967 óta évente megrendezett kulturális fesztiválja, látogatóinak száma minden évben 1-1,5 millió, a média útján pedig akár 40 millió embert is elérhet. Magyarország első ízben meghívottja e rangos eseménynek. Az amerikai fővárosban a fesztiválon bemutatkozott a magyar zene, tánc, kézművesség, borászat és gasztronómia.
A fesztivál piacterén jelentek meg a mesterségek Makovecz Imre által tervezett standjai. Az itt felépített parasztporta három szobája a textil- és viseletkultúrával kapcsolatos női munkák bemutatásának volt a helyszíne, három tájegység – Sárköz, Szék és Kalocsa – stílusában.
Az itt elkészített termékeket a Piac nevű sátorba meg is lehetett vásárolni, vagy közelebbről megnézni, kézbe venni őket.
A három óriási sátor egyikében, a színpadon óránként követték egymást a színvonalasabbnál színvonalasabb előadások, amik szintén a magyar hagyományokon alapuló táncokat, zenéket, ruhákat és szokásokat mutattak be a népes közönségnek. Fergeteges, hosszan tartó tapssal jutalmaztak minden fellépést a lelkes, vegyes hallgatóság. Egy másik födött táncparketten, magyar népdalt, magyar táncokat tanítottak az érdeklődőknek, ami szintén óriási sikert aratott úgy a merészebb vállalkozó kedvűek, akik táncoltak is, mint pedig a nézők körében.
Két fő látványosság volt, ami mellett nem lehetett elmenni anélkül, hogy meg ne akadt volna a szemünk rajta. Az egyik egy fából (Itt mi One by One nak mondjuk) épített óriás fekete magyar pulikutya, a másik a rendezvény lógójával, a kiterített farkú pávával díszített úgynevezett “Páva torony” volt. Ezekről a weboldalunkon vannak fotók és természetesen sok más fotó is van ott, amit ajánlunk szíves figyelmükbe. 
A magyar konyha is jelen volt és természetesen a magyar borvidék is képviseltette magát. Hosszú sorokban vártak a vendégek a csirkepaprikásra vagy a kolbászra, az innivalós sátrat is sűrűn látogatták egy-egy hideg sör vagy egy jó fröccs erejéig.
A program szerint a második hét is színesnek ígérkezett, ami úgy-e ma fejeződik be.
Összességében egy egyedi és nagy esély volt ez Magyarországnak föleleveníteni újra Amerikának és azon kívül a nagyvilágnak, azt a színes és mély hagyományt, amit a magyar nemzet őriz és tovább ad a jövő nemzedék számára.
Zsolt készített egy 54 perces nagyon tömör és lényegre törő videofilmet, interjúkkal és előadásokból bevágott részletekkel tarkítva, amit szintén a weboldalunkon meg lehet nézni. Érdemes megnézni annak főleg, aki nem jutott el oda, mert teljes képet ad a rendezvénysorozat hangulatáról és a szépségéről.
