A hét verse

Nem a dicső hadvezért zengem, Ki tervezte a háborút, Kinek nevét örök hír őrzi, Kitől a világ lángra gyúlt. Én az egyszerű embert zengem, Kit mozgósított a plakát, Akit a...

Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!   Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fejem fölött míg...

A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add...

Ha a fontos vagy nekem, már kevés Ha szeretném elmondani, több vagy nekem Ha szeretném, hogy tudd Te vagy velem az ébredés Mert fontos vagy este is...

Mosolyod… Mely szívből fakad, Aranyozza be arcodat. Mosolyod nem kerül pénzbe, Mégis sokat ér testvéred szemében, Gazdagítja azt, aki kapja S nem lesz szegényebb az sem, aki adja, Pillanatig tart csupán, De...

Kis sömlyék szélin tehenek legelnek, Fakó sárgák a lompos alkonyatban, A szürke fűzfák egyre komorabban Guggolnak a bús víz holt ága mellett. Távolba néznek és a puszta távol Egy...

Addig várok rád, amíg tudok. Alkukat kötök a sorssal, s ha kell, a csillagokra is rácáfolok. Ha kell, időt utazok, múlt leszek érted, s azért harcolok, hogy lénye...

Jön a húsvét, vegyél könyvet, locsolkodni könyvvel könnyebb! Vagyis, ha van pár jó szavad, meglocsolhatsz néhány hajat! Na jó, ezt csak kitaláltam, de jó könyvet vegyél bátran, hisz azt szeretik...

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre...

Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a...

Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák...

Consolatio mystica Tudod hogy érted történnek mindenek -- mit busulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bûnös...

Ne fogjon senki könnyelmûen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége...

Nem tudom elhordani a hegyeket… Kicselezni, mit az élet közénk taszít. Előre látni mi láthatatlan lesz, És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs. De azért kicsit mégis adhatom...