Arany kalásszal ékes rónaság,

Melynek fölötte lenge délibáb

Enyelgve űz tündér játékokat,

Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!

ReklámTas J Nadas, Esq

 

Rég volt, igaz, midőn e jegenyék

Árnyékain utószor pihenék,

Fejem fölött míg őszi légen át

Vándor darúid V betűje szállt;

 

Midőn az ősi háznak küszöbén

A búcsú tördelt hangját rebegém;

S a jó anyának áldó végszavát

A szellők már régen széthordozák.

 

Azóta hosszu évsor született,

És hosszu évsor veszte életet,

S a változó szerencse szekerén

A nagyvilágot összejártam én.

 

A nagyvilág az életiskola;

Verítékemből ott sok elfolya,

Mert oly göröngyös, oly kemény az út,

Az ember annyi sivatagra jut.

 

Ezt én tudom – mikép nem tudja más –

Kit ürömével a tapasztalás

Sötét pohárból annyiszor kinált,

Hogy ittam volna inkább a halált!

 

De most a bút, a hosszu kínokat,

Melyektől szívem oly gyakran dagadt,

És minden szenvedés emlékzetét

Egy szent öröm könyűje mossa szét,

 

Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén

Az anyatejnek mézét ízlelém:

Vidám napod mosolyg ismét reám,

Hű gyermekedre, édes szép hazám!

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.