A hét verse

Felkelt a fénylő Nap, a világ is ébred… Jöttem köszönteni Édesanyám, téged. Virág a kezemben, szeretet szívemben, te általad váltam azzá, aki lettem! Mosollyal locsoltál, – mint vízzel...

1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a...

Előadja Hargitai István:   Sírod szélén szinte félve, iszonyattal üldögélve, ó - mekkora vád gyötör, mardos, majdnem összetör: mily látás a kétkedőnek, törvény ellen vétkezőnek, hogy üres a sírgödör. Nyitott sírod szája szélén sóhajok...

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek, és közben milyen nagyra nőttetek! hüvelyknyire! … Kilombosodtatok és ezer könnyű és friss fodrotok halványzöld lángként repdesi körül a gallyakat és táncol és...

Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallok, nők, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek,...

Szoktál-e néha meg-megállni, és néhány percre megcsodálni a zöld mezőt, a sok virágot, az ezerszínű, szép világot, a dús erdőt, a zúgó fákat, a csillagfényes éjszakákat, a völgy ölét, a...

Ha kályhádban vidám a tűz, S a villany csatját elcsavartad; Ha láng, kapkodva, lángot űz, Mert üszkét vassal fölkavartad; Ha izzó, rózsaszín parázs Baráti szemmel húny-hunyorgat, És szétdereng vörös varázs, S...

Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó...

Hasadnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar! Bölcsődtül kezdve sírodig Ezt ápold, ezt takard. A nagy világon ekivűl Nincs más, amit mivelj: Áldjon vagy verjen sors keze, Itt enned, innod kell. Ez a...

Rólad, terólad. Míg erőm tart, s a lopott pillanat szabadsága szavakra bomlik, megnyitja torkomat. Ó, hadd kiáltsam messzire, mi vagy nekem e súlyos ég alatt! Talán utólszor. Mert a...

Emlékszel még az augusztusi égbolt Tüzeire? - a cirpelő mezőn Álltunk s szemednek mélyén elveszőn Csillant egy csillag-testvér fény... be szép volt. S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol...

Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zúzmarásak. Mozdíthatatlan függönyök. Meg kell tanulni azt a sávot, hol a kristály már füstölög, és ködbe úszik át a fa, akár a test...

Zöld partján éltem a Tiszának, Hű keblen, hű fedél alatt, Szelíd napok tisztán folyának, Kertem hozott virágokat; Körültem lelkesült az élet, Bánat s öröm lágy énekké lett, Még is ki...

APOKRIF 1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő...