A hét verse

Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen. Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében. A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett, mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek. Szép volt...

Mint egykor Erdély meghajszolt határán A fölriasztott utolsó bölény, Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván Búd vadonának reszkető ölén. És én, mint véred lüktető zenéje, Ahogy most lázas...

Régi, izgalmas, gyerekkori emlék szemem előtt futó tarka tájkép alattam zajosan zakatol a vonat arcom az ablaknál, nyújtom nyakamat végre megpillantsam, száguldó fák között várom, hogy csillanjon, dombok háta...

„Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége – ne legyen béke,...

Dózsa György unokája vagyok én, Népért síró, bús, bocskoros nemes. Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni Kaszás népemmel, mert a Nyár heves. A Nyár heves s a...

Az ódonművű óra ver, a mennyezeten pókok szőnek. Homlokodon bánat hever, bánata özvegy, néma nőnek, ki fogyton vékonyul, mint a Hold, mert arra gondol, ami volt, s hunyó tűznél fonnyadva...

Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) - Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S...

A kis jércét nem irígylem én, amikor kapar az udvar szemetén. Irígylem a kotlóst: lázban, egyedül az áthevülő tojásokon ül s a változás titka körülkerengi. A boldogság útszéli szemét, szedhet...

Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve, S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye, Sok, sok ringó virág, száz apró légi...

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett! Ha eljő az idő...

Thomka Beátának Magadba nézz, ha szólít a vágy s a kétség, mert sehol máshol nem lelhetsz rá, s ha ez vétség, vállald, - mert, lehet, Ott van fűben, fában, vele...

Emberek barátja vagyok. Közöttük élek és szívem kézről-kézre jár. Ismerek gyermekeket, akik bácsinak szólítanak, ismerek ifjakat, akikkel elborozgatok, világra szóló terveket szövögetvén. Ismerek leányokat, akik vidáman kacagnak tréfáimon és búcsúzáskor...

Ha kérded tőlem, szemem miért szomorú, Elmondom neked, hogy lelkemben háború Dúl még mindig, nem csitultak el a fegyverek, Elmúlt évek lőnek, miket annyiszor feledtek, S tagadtak meg...

Uram, a tél bevert a templomodba. Álltam vaspántos portádon belül s ámulva néztem botra-font kezemre sugárban omló fényességedet. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: „Ez...