Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.

Novoszáth Tamás sportolói pályafutásának jelentős részét Szegeden töltötte. Kalandos úton, sportösztöndíjjal jutott be a Dél-Karolinai Egyetemre, ahol az egyetemi tanulmányok és a mesterképzés alatt is folytatta úszókarrierjét. A mesterdiploma megszerzése után úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban marad. Jelenleg Atlantában, egy japán multinacionális vállalat üzleti adatelemzőjeként dolgozik, miközben két saját vállalkozást is elindított, és idővel több társadalmi célú vállalkozást is tervez alapítani Magyarországon. 2022-ben a floridai Hungarian Summiton az egyik induló vállalkozásáról, 2024-ben a clevelandi Magyar Kongresszuson a sport és üzlet kapcsolatáról tartott előadást.

Kalandos és tanulságos úton kerültél Amerikába…

Utólag akár szerencsésnek is lehet nevezni, de megélni valóban kalandos volt. Nem sokkal mielőtt leérettségiztem Szegeden 2016-ban, elkezdtem az SAT és TOEFL vizsgákra készülni, hogy jelentkezhessek az amerikai egyetemekre. A George Washington University úszóedzőjével tartottam a kapcsolatot, de amikor megírtam a felvételi vizsgákat, egyetlen ponttal elmaradtam a megkövetelt ponthatártól. Nem vettek föl, viszont az edző nagyon szerette volna, hogy jöjjek, ezért azt javasolta, menjek el egy akadémiára Virginia államba fél évre, ahol tudok tanulni és sportösztöndíjjal úszni is, s majd fél év múlva újra megpróbálhatom az egyetemi felvételit. Mivel az intézet neve Fork Union Military Academy, és gyakorlatilag a semmi közepén van, még viccesen vissza is kérdeztem: tényleg el akar küldeni egy katonai akadémiára? Azt mondta, ne aggódjak, az csak annyiban katonai, hogy egyenruhát kell viselni. Megkaptam a sportösztöndíjat, csak a repjegyet kellett megvennem és kérték, hogy hozzak magammal ezer dollárt.

ReklámTas J Nadas, Esq
Novoszáth Tamás

Azért az nem aprópénz… azt is elmondták, mire kell?

Nem. Szerencsés voltam, mert ifjúsági válogatottként, a Gerevich sportösztöndíj keretében abban az időben kerestem valamennyi „zsebpénzt” az úszással. A szüleim segítettek kifizetni a repülőjegyet, viszont az az 1000 dollár az én pénzem volt. A reptéren az akadémiai edző vett föl, és a 3-4 órás autóút alatt elkezdtem őt kérdezgetni, hogy tudjam, mire számíthatok. Akkoriban Szegeden volt az országban egyedülálló módon versenyúszásra alkalmas nyitott medence, és mi, szegediek nemcsak arról voltunk híresek, hogy hosszú távokra készülve rengeteget úsztunk és jó volt az állóképességünk, hanem arról is, hogy nagyon barnák voltunk, és a hajunk pedig jószerével fehér volt a naptól és a klórtól, mert májustól szeptemberig a szabadban edzettünk. Ezt csak azért említem meg, mert az edző azt mondta a kocsiban: milyen szép szőke hajam van, de sajnos le kell vágni. Ettől már kezdett egy kicsit rossz előérzetem lenni… Amikor odaértünk, megkérdezték, mi van a bőröndömben, majd elvették és elvitték egy raktárba, majd azt mondták, megyünk a felszerelésért, és hozzátették: legyen nálam a hozott pénz. Akkor már kezdett körvonalazódni, hogy miről van szó, ezért mielőtt még leadtam a bőröndömet (benne a civil ruháimmal), hazatelefonálást kértem. Fölhívtam szüleimet és elmeséltem nekik, mi történik éppen velem. Édesanyám megijedt, édesapám viszont azt mondta: várjak még, lássuk hova fut ki a dolog, hátha majd jobb lesz. Ez ugyan nem segített a döntésben, de végül maradtam.

Miután elvették a bőröndömet, valamint a telefonomat és a laptopomat, kaptam egy akadémiás laptopot, amin le volt blokkolva jóformán az összes olyan platform, amivel a külvilággal lehet tartani a kapcsolatot. A pénzemért pedig megkaptam a katonai felszerelésünket, terepruhát, díszruhát, kiegészítőket, és egy nem túlságosan komoly puskát. Voltak, akik használták is, de mi, legalábbis én, díszkatonák voltunk. Nem kellett lövöldöznöm, csak menetelnem vele. Egyszer voltam büntetésben is, amikor néhány órát kellett gyalogolnom a fegyverrel, mert 5 mm-nél hosszabb volt a hajam. Az első sokk után jobb lett a helyzet, lettek barátaim és az úszás is nagyon jól ment, beleértve a versenyeket is. Több egyetemi edző is eljött megnézni az edzéseinket, így ismertem meg azt a dél-karolinai edzőt is, aki a látottak alapján sportösztöndíjat ajánlott a dél-karolinai egyetemen.

Novoszáth Tamás

Ezért mondtad utólag szerencsésnek? Édesapádnak tehát igaza lett?

Igen. De azért nem volt olyan könnyű eljönni onnan… Október tájékán már jeleztem az akadémiai edzőnek, hogy nem bírom tovább, én hazamegyek. Azt válaszolta, csak akkor mehetek haza, ha kifizetem az egész tandíjat. Ezt nyilván sem én, sem a szüleim nem tudták kifizetni. Nem volt mit tenni, összeszorítottam a fogamat, és folytattam. Később közölték, hogy decemberben van még egy verseny, nem sokkal karácsony előtt, és ha ott még egyszer képviselem az akadémiát azaz jól úszok és hozom nekik az eredményeket és a pontokat, akkor utána elengednek tandíjfizetés nélkül. Így is történt. Pittsburgh-ben volt a verseny, onnan egyenesen a reptérre mentem… Visszatekintve ez egy olyan kaland volt, amit még sokáig fogok mesélni… De azért voltak még kevésbé szép részei is…

Anélkül, hogy horrorsztoriba fordítanám és a részletekbe belemennék, elárulom azt is, hogy ez alatt a fél év alatt két öngyilkosság is történt az akadémián, ráadásul a barakkok melletti templomban… Az is kiderült számomra, hogy erre az akadémiára olyanok jelentkeznek, akik a hadseregbe szeretnének kerülni, ahova számukra az akadémia egy amolyan „belépő”, vagy pedig olyan problémás fiatalok, akiket a szüleik küldtek oda, hogy „embert faragjanak belőlük”. Én az egyik kivétel voltam: csak azért mentem, mert a George Washington Egyetem úszóedzője, aki jóban volt az akadémia úszóedzőjével, fél évre odaküldött. Nyilván ezek után eszembe sem jutott visszamenni arra az egyetemre vagy hozzá. Hazamentem karácsonyra, és otthon maradtam bő fél évig. Eleinte nem is akartam visszajönni az USA-ba a kint ért negatív élmények miatt. A fél év alatt elkövettem néhány hülyeséget; nem is szívesen emlékszem vissza arra az időszakra. Megvoltam zavarodva, nem tudtam, hol és hogyan folytassam tovább az életem…

Novoszáth Tamás

Mi indított el újra, illetve vissza Amerikába? A sport?

Az úszás, a lehetőségek és az, hogy később pénzt tudjak keresni. Nagyon élénken élt a fantáziámban az a helyzet, amikor az akadémián azt mondták, ha nem fizetem ki a tandíjat… Mindig is érdekelt az üzlet, de akkor eldöntöttem: soha többé nem fogok olyan helyzetbe kerülni, hogy az anyagiak miatt korlátozva legyek. Talán az egyetlen jó dolog, amit tettem abban a félévben: elkezdtem megtervezni egy ruhamárkát és létrehoztam egy hirdető weboldalt. Egyelőre egyikből sem lett semmi, de gyakorlatot szereztem velük. Rájöttem arra is, hogy ha az üzleti életben valamit el akarok elérni, vissza kell jönnöm Amerikába. Bárki bármit mond, szerintem Magyarországon is létre lehet hozni egy jó üzletet, de sokkal nehezebben és lassabban megy, én pedig nem akartam ezt kivárni.

Elfogadtam a dél-karolinai egyetem sportösztöndíját és 2017 augusztusában visszajöttem. Az egyetem alatt úszni és tanulni kellett, így sem a ruhamárkás vállalkozás folytatására, sem másra nem volt energiám vagy pénzem. Csak tervezgettem…Pénzügyet tanultam, mert tudtam: hacsak nem nyerünk a lottón, pénzt kell keresnem és ahhoz szükséges a diploma. Ugyanakkor az egyéves mesterképzés alatt többet tanultam, mint az előző négy év alatt. Bárcsak visszakaphatnám azt a négy évet …

Utána viszont gyorsan elindultak a vállalkozásaid… Honnan jött az ötlet?

A USAthlete sportmenedzsment 2022-ben, a mesterdiploma kiosztása után indult volna, de az első évben nem volt megfelelő a stratégia, így az indulás egészen 2024 januárig váratott magára, azóta működik a vállalkozás a mostani, hivatalos formájában. Ebben a hozzám hasonló helyzetben lévő, tehát magyarországi középiskolában érettségizett sportolóknak segítünk sportösztöndíjat szerezni az USA-ban. Egyrészt azért alapítottam, mert több más magyar sportolótársammal együtt sok mindenen átmentem és szerettem volna, hogy másoknak könnyebb legyen, másrészt azért, mert bár természetesen kijutottak sportolók Amerikába előttem is, de számuk az utóbbi időben exponenciálisan növekszik. A közeljövőben ugyan egy kicsit nehezebb lesz, amióta egy sportoló pert nyert az amerikai egyetemi sportszövetség (National Collegiate Athletic Association, NCAA) ellen, ezért kicsit bekeményítettek az ösztöndíjak és a csapatlétszámok terén, és már jobban meg kell küzdeni a sport ösztöndíjakért, de így is bőven vannak még lehetőségek és sokan, egyre többen jönnek.

Amikor harmadéves voltam az egyetemen, egy kecskeméti focista fiú, Nagy Lorenzó, ugyanarra az egyetemre jött, ahol én tanultam. Nekem addigra már volt egy autóm és amikor elvittem őt jogosítványt szerezni a helyi közlekedési hatósághoz, elmeséltem neki, hogy mindazt, amiben én most segítek neki, nekem egyedül kellett kitalálnom és elintéznem. Amikor még nem volt autóm, csak biciklim, tömegközlekedés hiányában volt olyan nap, hogy összesen 50-60 kilométert bicikliztem: reggel edzésre, utána vissza a lakásomba, majd suliba és ismét vissza, onnan a közlekedési hatósághoz, hogy elvégezzem a KRESZ tesztet, majd vissza a lakásba, végül edzésre és onnan megint „haza”. És ez csak egy példa. Sok kellemetlen helyzetben volt részem és ezekből a frusztráló, nehéz tapasztalatokból merítve gondoltam úgy, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyektől jobb lenne megkímélni a következő generációt, akik sportösztöndíjjal jönnének tanulni ide.

Novoszáth Tamás és szülei

Milyen szolgáltatásokat nyújt a vállalkozás és hányan vették igénybe eddig?

Még csak egy éve indultunk, de mar tíz sportolónk van. Ahhoz, hogy megfizethető, ugyanakkor fenntartható is legyen, három csomagot hoztunk létre, amely közül attól függően választhat a sportoló, hogy mennyi információra és ügyintézési segítségre van szüksége, illetve anyagilag mennyit tud vagy akar rászánni. Talán a legnagyobb dolog, amiben segíteni tudunk az az, hogy az amerikai egyetemeken megtalálható legnépszerűbb sportágakban az egyetemek 99 százalékához van már élő kapcsolatunk, amit eleinte úgy építettünk ki, hogy több hónapos munkával gyakorlatilag manuálisan megkerestük az e-mail címeket és egyenként írtunk nekik, majd felhívtuk őket.

Amikor megkeres és megbíz minket egy sportoló, segítünk összeállítani a bemutatkozó anyagát és portfólióját, majd felvesszük a kapcsolatot az egyetemekkel és elküldjük azt nekik. A legegyszerűbb és legolcsóbb szolgáltatáscsomag ezzel le is zárul. Ha a sportoló nem sokat tud erről a folyamatról, akkor általában a magasabb és drágább csomagokat ajánljuk neki, amelyekben további kapcsolattartás és egyéb szolgáltatások is benne vannak. A harmadik fokozatban, a legdrágább csomagban például olyan dolgok is vannak, mint az amerikai érettségire és a TOEFL-nyelvvizsgára történő felkészítésben való segítség, vízum interjú jelentkezés és egyedi beiskolázáshoz való asszisztálás. De benne van az NCAA-regisztráció is, ahol egy hosszabb, néha trükkös kérdésekkel teli kérdőívet kell kitölteni ahhoz, hogy egyáltalán részt vehessenek az amerikai egyetemi sportéletben. A középső csomag értelemszerűen kevesebb szolgáltatást foglal magában, és egyedi csomagot is össze tudunk állítani. Van 10 tétel, amiből kiválaszthatja az illető, hogy mit tud maga elintézni, és miben van szüksége a segítségünkre; így össze tudunk állítani egyedi árajánlatokat is.

Van egy másik vállalkozásod is… Miről szól és honnan jött az ötlet?

Azzal szintén az emberi kapcsolatokat szeretném elősegíteni, megerősíteni. Az Ostva egy olyan mobilalkalmazás, ahova a felhasználók kölcsönzésre ajánlhatják fel használaton kívüli eszközeiket, amelyeket más felhasználók kikölcsönözhetnek. Ha például el akarunk menni valahová egy családi kirándulásra, akkor ne kelljen több különböző platformra felmenni, az egyiken szállást foglalni, egy másikon kamerát, a harmadikon biciklit kölcsönözni. A mi applikációnkban ezek a lehetőségek egyetlen felületen keresztül elérhetők. Emellett a felhasználók feltehetnek különböző munka jellegű szolgáltatásokat is, például, ha valakinek szüksége van segítségre egy autómosáshoz, fűnyíráshoz, vagy lényegében bármivel kapcsolatban, akkor ezt az igényét is meghirdetheti. Egyelőre az amerikai piacra terveztük és csak nemrég indult, november közepén kaptam meg a fejlesztőktől a zöld lámpát. Ezért most fut rajta egy nyereményjáték is, ahol az első száz és ezredik tranzakciót bonyolító felhasználó nyer 100, illetve 1000 dollárt, hogy ösztönözzük az indulást.

A tárgykölcsönzés ötlete egyébként még a családi nyaralások folyamán fogalmazódott meg bennem. Gyakran jártunk ugyanis Horvátországba nyaralni, és van egy városka, ahol mindig több használaton kívüli magán jetskit láttam a tengeren, de sehol nem találtam olyan helyet, ahol ki lehetne kölcsönözni őket. Már akkor gondoltam arra, milyen jó lenne egy olyan platform, ahol meghirdethetik tárgyaikat kölcsönzésre azok, akiknek van de nem használják éppen és ezáltal pénzt kereshetnek vele, én pedig tudnék jetskízni…A szolgáltatások ötlete pedig az egyetemi időkből származik. Gyakran voltak olyan szabad vasárnapjaim, amikor szerettem volna pénzt keresni. Akkor jutott eszembe, milyen jó lenne, ha lenne egy platform, ahol a felhasználók jelezhetnék, hogy kocsitakarításra, fűnyírásra, vagy bármilyen egyéb teendőben lenne szükségük segítségre. Ezt a vállalkozást egyedül alapítottam, de azóta már van egy üzleti társam.

Novoszáth Tamás

Mi az, amit a versenysportból tudtál kamatoztatni az üzleti életben?

Minden, amit a sportban tanultam, közrejátszott abban, aki ma vagyok; ezért is gondolom azt, hogy amikor lesznek gyerekeim, ők is mindenképpen sportoljanak majd, még ha a versenysport áldás és bizonyos helyzetekben átok is lehet egyszerre. Áldás, mert például fegyelmezettségre, koncentrálásra, önuralomra és kitartásra tanít, viszont teher is, mert sokszor nem az erőfeszítések, hanem az eredmények alapján ítélik meg az embert. Sajnos sokszor én is hajlamos vagyok leginkább magamat és néha másokat is az elért eredmények fényében értékelni. Ugyanakkor ma már látom, hogy nem ennyire fekete-fehér a helyzet és aktívan dolgozom ezen, járok pszichológushoz is, és közben próbálok magamtól is fókuszálni arra, hogy ezen túllendüljek, pontosabban jól tudjam kezelni…

…hiszen az már a személyiséged része. Mennyire fontos számodra a társadalmi szempont a vállalkozásaidban?

Azt gondolom, hogy a vállalkozásaim társadalomépítésről is szólnak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nonprofitok és nincs bennük üzleti szempont, de amire idővel rájöttem, és ami megfordította nálam a fókuszt, az az, hogy úgy gondolom: ha az emberek életére pozitív hatással vagyok, az életüket jobbá teszem, akkor az anyagi „jutalmak” követni fognak. Számomra az egyik legmeghatározóbb történet: amikor a szüleimet elhozhattam a szintén versenyúszó húgom ballagására a dél-karolinai egyetemen. Mind a hármójukat megleptem ezzel, mert a húgom nem tudott róla, hogy a szüleim is ott lesznek a ballagáson, a szüleim pedig nem számítottak arra, hogy ott lehetnek a ballagáson, mivel egy ilyen út anyagilag igen megterhelő tud lenni, és azokban az időkben nehezen lett volna kigazdálkodható. Pontosan ezért volt különösen nagy élmény nekem megélni ezeket az élményeket és látni az érzelmeiket…

De ilyen pillanatok például azok is, amikor a USAthlete sportolói aláírják az ösztöndíj-szerződéseiket és látjuk, érezzük rajtuk a megkönnyebbülést és boldogságot, hogy a segítségünkkel új lehetőségeket kapnak az élettől. Minden ilyen alkalommal egyre magasabbra kerül az a bizonyos léc, de ilyen és ehhez hasonló élményeket szeretnék átélni és hozzásegíteni az embereket, hogy egy jobb,  élményekkel teli életet élhessenek. Üzleti vállalkozások, igen, de úgy gondolom, ha valaki életre szóló pozitív élményeket tud előidézni mások számára, akkor annak a vállalkozásnak annak társadalmi célja is van. És ha ez együtt jár azzal, hogy nyereség is származik belőle, akkor az csak hab a tortán.

Novoszáth Tamás előad a clevelandi Magyar Kongresszuson – 2024. november 30.

Nonprofit vállalkozásra is gondoltál már?

Ha anyagilag már egy jó, stabil állapotban leszek, akkor igen, szeretnék létrehozni egy nonprofit vállalkozást is, Magyarországon. Az üzlet mindig ide fog húzni Amerikába, de mindenképpen szeretnék egy nonprofit vállalkozást megvalósítani Magyarországon, viszont a témája még nincs teljesen kiforrva. Egy biztos, szeretnék létrehozni egy speciális befektetési alapot és startupokat finanszírozni. Szerintem rengeteg olyan jó ötlet van, ami azért hal el, mert az ötletgazdának nincsenek meg az anyagi vagy egyéb forrásai a megvalósításhoz. Nekem szerencsém volt, mert a sport által el tudtam jutni odáig, hogy egy amerikai diplomával és munkahellyel két év alatt összegyűjtöttem az anyagiakat és megfinanszíroztam a vállalkozásaimat, amelyek semmiképpen nem mondhatók olcsó mulatságnak, a szoftverfejlesztés ugyanis még Magyarországon is rendkívül drága. Nem feltétlenül csak sportolókat támogatnék, nem korlátoznám le a tevékenységet erre a területre, én csak szeretnék egy csapatot magam mellé, akikkel fogadjuk a jelentkezőket, akik elmondják az ötleteiket, elbeszélgetünk velük és támogatjuk őket attól függően, hogy az ötletet hasznosnak, életképesnek tartjuk-e. Nyilván nekem is van már egy elképzelésem a világról, arról, hogy merre haladunk és mibe érdemes fektetni. Emellett szeretnék valami olyasmit is létrehozni, amivel a sportot elősegíthetem olyan területeken, ahol nincsen rá más lehetőség. Ahogy már említettem, szerintem a sport rendkívül fontos, kulcsfontosságú egészséges életmód- és jellemformáló eszköz, és szeretném, ha minden magyar kisgyermeknek és fiatalnak lenne lehetősége sportolni.

A Clevelandi Magyar Kongresszuson találkoztunk. Valamilyen formában bekapcsolódtál már a dél-karolinai vagy más helyi magyar közösségekbe?

Van egy rossz tulajdonságom. Introvertált vagyok, és nehezen lépek ki a komfortzónámból, nehezen ismerkedek. Sokat javultam már ebből a szempontból, és vannak témák, mint például az előzőek is, amelyekről már szívesen tartok előadást, illetve beszélgetek. De amikor Amerikába jöttem, nem kerestem más magyarok társaságát az egyetemen kívül. A dél-karolinai magyarokhoz is úgy kapcsolódtam, hogy élt a környéken egy rendkívül rendes és segítőkész fiatal magyar házaspár, akik a születésnapomon elvittek magukhoz, ahol összegyűlt több magyar is. Amikor átköltöztem Georgiába, ahol üzleti adatelemzőként dolgozom egy japán multinacionális vállalatnál, szintén nem kerestem magyar közösséget. Csak a munkámra és a vállalkozásaimra fókuszáltam és már nem volt energiám arra, hogy utánanézzek, hol vannak a környéken magyarok.

Novoszáth Tamással beszelget Antal-Ferencz Ildikó

A clevelandi konferenciára úgy jutottam el, hogy megkeresett a főszervező Nádas Gabriella, hogy beszéljek a sport és az üzlet kapcsolatáról. Két évvel ezelőtt úgy jutottam el Floridában, Daytona Beach-re, a Hungarian Summitra, hogy megkeresett Pazaurek Piros tiszteletbeli konzul; ott Lorenzóval a kinti életünkről és a USAthlete-ről beszéltünk. Egyelőre más magyar rendezvényen még nem jártam, ezért is örültem, hogy úgy döntöttem, hogy elmegyek Clevelandbe, ahol rengeteg emberrel ismerkedtem meg és rendkívül hasznos kapcsolatokra tettem szert, amiért nagyon hálás vagyok.

Antal-Ferencz Ildikó

Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.