Elhunyt Tony Gatlif algériai születésű, roma származású francia filmrendező, forgatókönyvíró, zeneszerző és producer, a cigány kultúrát és a hozzá kapcsolódó zenei világot különleges érzékenységgel bemutató alkotó, aki Erdélyben is otthonosan mozgott.A 77 éves filmes halálhírét magyar pályatársa és barátja, a nagyváradi származású Bereczki Csaba filmrendező-producer osztotta meg közösségi oldalán.
„Meghalt Tony Gatlif, algériai és roma származású francia filmrendező. Filmes szempontból ő volt a mesterem” – írta közösségi oldalán Bereczki Csaba filmrendező-producer. Gatlif szeptember 2-i haláláról beszámolt a francia sajtó több orgánuma is, amelyek szerint a 77 éves Gatlif egészségi problémát követően hunyt el, miközben a dél-franciaországi Arles-ban egy történelmi filmterven dolgozott.
„A Mester az Mester marad”
Bereczki és Gatlif együtt dolgozott a Gadjo Dilo című filmen, valamint a Vengo előkészítésében is. A nagyváradi származású filmrendező-producer megemlékezésében felidézte közös útjaikat Párizsban, a Camargue-ban, Romániában, Andalúziában és Marokkóban.
Rengeteg időt töltöttünk együtt
– írta, hozzátéve, hogy kapcsolatuk nem mindig volt felhőtlen. A búcsú végén azonban egyértelműen megfogalmazta, mit jelentett számára a francia rendező: „de a Mester az Mester marad… Paix à ton âme, Tony” – Nyugodj békében, Tony.
A Gadjo Dilo ikonikus szereplője, Izidor Serban Bereczki Csaba Nagyváradon forgatott nagyjátékfilmjében, a Bolondok énekében is szerepelt, amelynek egy jelenetében Gatlif neve is elhangzik.
Algírtól Párizsig
Tony Gatlif 1948. szeptember 10-én született Algírban Michel Dahmani néven. Kabil apától és cigány származású anyától származott. Az algériai háború időszakát követően, 1960-ban érkezett Franciaországba, ahol később a színészet felől közelített a film világához.
Sajátos élettapasztalatai későbbi filmjeiben is visszaköszöntek: alkotásaiban rendszeresen jelentek meg a társadalom peremére szorult emberek, az utazás, a szabadságkeresés, valamint a különböző kultúrák találkozásának kérdései.
Gatlif első játékfilmje, a La Tête en ruines 1975-ben készült. A rendező ezt követően fokozatosan alakította ki azt a jellegzetes filmes világot, amelyben a történet és a zene szorosan összetartozott. Filmjeinek jelentős részében maga is közreműködött forgatókönyvíróként és zeneszerzőként.
Bolyongás Cannes felé
Pályájának egyik legfontosabb állomása az 1993-ban bemutatott Latcho Drom volt. A film a roma közösségek zenei és kulturális világán keresztül vezet végig különböző országokon, Indiától Európáig. Gatlif számára a zene nem pusztán kísérőelem volt: munkásságának egyik meghatározó alkotóelemeként tekintett rá.A nemzetközi ismertséget azonban mindenekelőtt az 1997-es Gadjo Dilo – A bolond idegen hozta meg számára. A film egy fiatal francia férfi romániai utazását mutatja be, aki egy eltűnt énekesnőt keres, és végül egy roma közösségben találja magát. A főszereplőt Romain Duris alakította, partnere Rona Hartner volt. A film jelentős része Erdélyben készült, és a történetben a zene, a nyelv és az egymás mellett élő kultúrák találkozása egyaránt fontos szerepet kapott.
A Gadjo Dilo a locarnói filmfesztiválon több díjat is elnyert, Rona Hartner pedig a legjobb női alakítás díját kapta. Gatlif filmzenéjét később César-díjjal is elismerték.
Tony Gatlif pályájának legnagyobb szakmai elismerését a 2004-ben bemutatott Exils hozta el. A Romain Duris és Lubna Azabal főszereplésével készült film története Franciaországból Spanyolországon át Algériába vezet, vagyis részben maga is azt az utat járja be, amelyet Gatlif egész életében visszatérő témaként vizsgált: a száműzetés, az otthonkeresés és a kulturális határok kérdését.
Andalúzia és Erdély
Gatlif filmjeiben gyakran visszatérő elem volt az úton levés. A Bereczki Csaba által is megemlített Vengo 2000-ben az andalúz flamenco világába vezette el a nézőket, miközben a rendező ismét nagy hangsúlyt helyezett a zenére és a táncra. A filmben Antonio Canales világhírű flamenco-táncos is szerepelt.
A magyar közönség számára különösen érdekes lehet a 2006-os Transylvania, amelyben Palya Bea is szerepet kapott.
A film története egy Erdélybe érkező nő útját követi, miközben Gatlif ismét a kelet-európai, illetve roma kultúra, a zene és a határvidékek világát állította középpontba. A film a 59. cannes-i filmfesztiválon szerepelt, és Gatlif tizenötödik nagyjátékfilmje volt.A rendező későbbi munkái között olyan alkotások szerepelnek, mint a Liberté, amely a franciaországi roma internálások történetével foglalkozott, a Geronimo, a görögországi gazdasági és menekültválságot is érintő Djam, valamint a 2021-es Tom Medina. Legutóbbi filmje, az Ange, 2025-ben készült.
Borítókép: Elhunyt Tony Gatlif algériai születésű, roma származású francia filmrendező. Fotó: Balázs D. Attila
