Élő történelem, közös emlékezet – Így emlékeztek Passaic magyarjai

Március 15. piros betűs ünnep a diaszpórában. Nem a hivatalos naptárban, de annál inkább magyar családok szívében. Megemlékezés és közösségi esemény, ahol a hazaszeretet és a magyar kultúra iránti elkötelezettség mindenkit összekapcsol. Generációk találkoznak, hogy együtt idézzék fel a szabadságharc hőseinek küzdelmét, hogy a fiatalok számára megelevenedjen a történelem. A Bocskai Rádió a passaic-i magyar közösségben járt a nemzeti ünnepen. Antal-Ferencz Ildikó helyszíni riportjait gyűjtöttük egy csokorba.

„Ez az én közösségem, ez az én magyar közösségem” – mondja Lendvai-Lintner Imre, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) idén leköszönt elnöke, aki évtizedek óta szervezi és koordinálja a passaic-i nemzeti megemlékezéseket. A március 15-i ünnepségen mesélt arról, hogyan vált számára természetessé ez a közösségvezetői szerep: „Ha senki sem áll fel, akkor megteszem, és ez egy áldásos munka.” Az évente kétszer összehívott közösségi vezetőkkel történő egyeztetések biztosítják, hogy az ünnepségek megfelelően alakuljanak. Kiemelte, hogy a New York-i főkonzulátus hosszú ideje komoly partnerük ebben, hiszen az ünnepi szónokot rendszerint ők biztosítják – idén dr. Migléczki Petra  látogatott el a passaic-i közösséghez.

A szervezés egyik különlegessége, hogy a különböző magyar szervezetek – cserkészcsapatok, a magyar iskola, valamint a Lant és Toll hagyományőrző csoport – közösen vesznek részt az eseményeken. „Van olyan gyerek, aki mindegyik szervezetben benne van” – Lendvai-Lintner kiemelte, hogy a fiatalok aktív részvétele nemcsak a közösség életképességét bizonyítja, hanem a magyar nyelv és kultúra fennmaradásának záloga is. „Nagyon megható látni, hogy barátaim unokái, sőt, egyes tiszteletben tartott idősebb magyarok dédunokái is ékes magyar szóval szavalnak és énekelnek.” Ez a nyelvi és kulturális átörökítés szerinte a helyi magyar iskola, a cserkészet és a szülők érdeme, akik mind azon dolgoznak, hogy a magyar hagyományok élők maradjanak. A Lant és Toll Hagyományőrző Egyesület külön említést érdemel, hiszen az irodalom, népművészet és hagyományok ápolásával gazdagítja a közösségi eseményeket. Lendvai-Lintner Imre úgy véli, hogy ezt a modellt érdemes lenne más magyar közösségekbe is eljuttatni, mert igazán nagy érték.

Kertész Panni, a Lant és Toll Hagyományőrző Egyesület művészeti vezetője, aki immár több mint két évtizede építi a passaic-i magyar közösség kulturális életét. Kezdetben csak nemzeti ünnepeken léptek fel, majd az évek során önálló műsorok is születtek, amelyekben archaikus énekekkel és imákkal elevenítték fel a magyar hagyományokat. „Nagy szerencsém volt, hogy két barátnőm, Nyisztor Ilona és Budai Ilona rengeteg népdalt és imát tanított nekem, és ezt érdemesnek tartottam továbbadni az ifjúságnak.” A Lant és Toll előadásai az évek során kibővültek: virágvasárnap Jézus kínszenvedését kísérik végig, karácsonykor népi énekekkel és versekkel idézik fel az ünnep szellemét, emellett Balassi Bálint korából is készítettek már műsorokat. Különösen fontos számukra a világháborúk magyar áldozataira való megemlékezés, amely minden évben mély érzelmeket vált ki a közösségből.

Reklám

Az egyesület másik vezetője, Tarnóczy Ildikó is alaposan kiveszi a részét hagyományőrző munkából: „Nekem az a feladatom többnyire, hogy adott egy dal, népdal, és találjak hozzá kíséretet. Ma már egy picit valamennyivel könnyebbek ezek a feladatok, az interneten sok mindent meg lehet találni, de amikor kezdtük, kicsit bonyolultabb volt.”

Az egyesület utánpótlása biztosított, hiszen a második generáció is készen áll a staféta átvételére. „Az első Lantocskával nagyon sok színdarabot, mesejátékot adtunk elő, és szerencsére olyan belevaló szülők jöttek a gyerekekkel, akik maguk is szerepeltek a meséinkben” – emlékezett vissza Kertész Panni, aki most már a háttérből figyeli az eseményeket, és több időt tölt hét unokájával.

A Montclair-i Kőrösi Csoma Sándor Magyar Iskola igazgatónője, Tamás Zsuzsanna saját maga nevében és az intézmény képviseletében is küldetésének tekinti a magyar nyelv és kultúra átadását. A Kőrösi Csoma Sándor Magyar Iskola 3-14 év közötti tanulói hét csoportban sajátítják el a magyart: „A közösségépítés a lényeg, és ezt még a Covid időszaka alatt is igyekeztünk megtartani.” A szabadságharc emlékére idén különleges programot szerveztek: „Nem a szokásos helyszínen tartottuk az iskolát, hanem a Szent István templomnál, ahol egy állomássorozaton keresztül a gyerekek átélhették a Pilvax kávéház, a múzeumi jelenet és a forradalom hangulatát.” Az iskolások mellett a Külföldi Magyar Cserkészszövetség tagjai és a Lant és Toll Hagyományőrző csoport is hozzájárult a műsorhoz. „Kultúra, magyar szellem, hagyományok – ezek mind összekötnek minket, és ezek révén adjuk tovább a gyerekeknek, hogy mit jelent magyarnak lenni.”

Azt, hogy Passaicban milyen közösségépítő erővel bír a hagyományőrzés, Kelemen Bíbor is megerősítette. A Lantocska Hagyományőrző Gyermekcsoport vezetője elmondta, hogy a március 15-i megemlékezésre rendhagyó módon készültek: a Szent István templomnál egy élő történelmi játékkal idézték meg a forradalom eseményeit. Így a gyerekek nem csupán kívülállóként hallgatták a történeteket, hanem aktív résztvevőként élhették át az eseményeket. „Négy fiam van, és tudom, hogy nem elég, ha csak verset tanulunk és énekelünk – át kell élniük az örökségüket, hogy büszkék lehessenek rá.” A megemlékezés családi projekt is volt: Bíbor férje és gyermekeik is a fellépők táborát erősítették. „Én itt nőttem fel, már kicsi korom óta minden évben ennél a szobornál állok és emlékezem. Bár a családom már generációk óta itt él, mégis fontos számomra, hogy a gyerekeim is megőrizzék a magyar identitásukat, és a keresztény magyarság lelkületét tovább vigyék.”

Dorgay Zsófia