Egy kézzel írt recept, egy régi fénykép, egy ismerős dallam. Néha ennyi is elég, hogy felidézzünk valakit, aki fontos volt nekünk. De vajon a gyerekeink, az unokáink ismerik-e a történetet, amely ezekhez az emlékekhez tartozik?
A jövő hétvégi clevelandi Magyar Kongresszus jelmondata: „Küldetésünket ünnepelve, hagyományunkban gyökerezve.” Ennek kapcsán érdemes megkérdeznünk magunktól: mi az, amit szeretnénk továbbadni abból, amit otthonról hoztunk? A magyar nyelvet, a családi történeteket, a hitünket, a vendégszeretetet? Minden családnak megvannak a maga kincsei.
Kezdhetjük egy fényképpel. Mondjuk el, kik vannak rajta, hol készült, és írjuk fel a neveket is. Meséljünk arról, milyen volt a gyerekkorunk, ki segített az Amerikába érkezéskor, vagy hogyan találtunk rá a magyar közösségre. Ami nekünk hétköznapi emlék, az a fiatalabbaknak felfedezés lehet. Ha a mesélő is szeretné, telefonunkkal néhány percet fel is vehetünk: így a hangja, nevetése és jellegzetes szófordulatai is megmaradnak.
A konyha szintén jó hely a továbbadásra. A mai almás rétes készítése közben elmondhatjuk, kitől tanultuk a receptet, mikor sütötték nálunk, és mit változtattunk rajta az amerikai alapanyagok miatt. Az unoka mérhet, leírhatja a hozzávalókat, vagy lefényképezheti a kész süteményt. Egy közös receptfüzetbe az étel mellé rövid családi történet is kerülhet.
A magyar szó is helyet kaphat ezekben az együttlétekben. Egy mese, társasjáték, közösen énekelt dal vagy telefonhívás a rokonoknak alkalmat ad a beszélgetésre. Ha a gyerek keresi a szót, segítsünk türelmesen, és örüljünk a próbálkozásának. Többnyelvű családban angolul is elmesélhetjük, miért kedves nekünk egy szokás, majd megtaníthatunk hozzá néhány magyar kifejezést. Így mindenki bekapcsolódhat.
Közben arra is legyünk kíváncsiak, a fiatalabbak mit tartanak fontosnak. Lehet, hogy videót készítenének a családi receptről, magyar dalokból állítanának össze válogatást, vagy elhoznák barátaikat egy rendezvényre. Ezekben a saját ötleteikben már az ő kötődésük is megmutatkozik.
A közelgő hálaadás asztalánál mindenki felidézhet valakit, akitől fontos dolgot tanult. Egy név, egy emlék, egy köszönet is szép beszélgetést indíthat. Ezen a héten válasszunk ki egy történetet, dalt vagy receptet, amelyet megosztunk valakivel. Szánjunk rá időt, és hallgassuk meg, neki mit jelent. Így válhat közös, továbbélő örökséggé mindaz, amit magunkkal hoztunk.

























