Hogy mi hiányzik igazán egy magyar embernek Amerikában? Nehéz pontos és konkrét választ adni. Nekem se menne, pedig sokan kérdezték az elmúlt hetekben. Egy biztos, a top 5-ös listában szerepelnek a magyar konyha páratlan specialitásai a mákos bejglitől kezdve a lángoson át a gulyáslevesig. Így vannak ezzel a Clevelandban élő magyarok is. Nem véletlen, hogy 2024-ben is, a már hosszú évek óta tartó hagyomány szerint, az Északkelet-Ohioi Magyar Kulturális Központ hivatalos eseménysorozatát az október első szombatján tartott gulyásfőző verseny zárta, és egyben koronázta meg.
Már-már tradíció, hogy a titkos házi recepteket egy verseny keretén belül mérik össze a lelkes szakácsokból álló csapatok. Mindenki a maga praktikái szerint varázsol a fűszerekkel, vagy éppen a pörköltalap főzési idejével tesz csodát. Nevezni bármely tájegység gulyáslevesével lehet. Az alapanyagokat a versenyzők maguk szerzik be és készítik elő, de egy kritériumnak meg kell felelni, a kondérban minimum 20 liter levesnek kell bugyognia, hogy az érkező vendégek meg tudják kóstolni a specialitásokat.
Ugyan a hangulatból ítélve senki nem gondolta volna, hogy ez egy komoly verseny, sokkal inkább tűnt egy kellemes családi napnak, díjat két kategóriában lehetett nyerni. A három tagú zsűri anélkül, hogy tudta volna melyik gulyás kinek a kondérjából való, végigkóstolta mind a 14 féle gulyást, majd meghozta döntését. Idén a zsűri szavazata alapján az első helyet Simon István érdemelte ki, második Koppandi Alpár lett, míg a harmadik helyet Antony Kovacic nyerte.
De nem csak a felkért ételkritikusok véleménye számított! Sőt, ha lehet ilyet mondani, mindenki a közönség kedvence szeretett volna lenni! Az érkező vendégek a belépőjegy mellé kaptak egy kis szavazólapot is, amelyre felállíthatták a saját ízlésük szerinti sorrendet, amennyiben végigkóstolták a teljes repertoárt. Idén a közönség kedvence Antony Kovacic horvát gulyáslevese lett, a második helyet Rozsnyai Ferenc érdemelte ki, míg a harmadik legkedveltebb Csibi Lóránd főztje lett.
Ezúton is szívből gratulálok minden részvetőnek! Saját tapasztalatból mondhatom, hogy páratlanul finom ételek születtek, és jó volt újra érezni az otthonihoz hasonló ízeket. Ugyan díjazásban nem részesült, mégis szeretném kiemelni, egyfajta kuriózumként Simon-Benedek Zsuzsa csángó gulyáslevesét. Soha nem ettem még káposztás, rizses gulyást, de meg kell, hogy mondjam, nagyon ízletesre sikerült. Ebből is látszik, hogy ahány ház, annyi szokás. Mi, Palócföldön zöldbabot teszünk a gulyáslevesbe, és tejfölös rántással sűrítjük. De ha már a különleges hozzávalóknál járok, teknőshúsból sem ettem korábban gulyáslevest. Tény és való, hogy Magyarországon nem sok hentesnél árulnak tegnőscombot. Ehhez el kell utazni Clevelandba, hogy az ember megkóstolhassa a sós tengervíz ízére hajazó, kicsit rágós teknőshusit paprikás gulyáslében főzve.
Az értékelést követően a vendégek tombolasorsoláson nyerhettek finomabbnál finomabb, házi készítésű süteményválogatásokat. Nem tagadom, egy-két zserbó láttán nekem is összefutott a nyál a számban.
A lemenő nap utolsó sugarai még késő délután is kellemesen melegítették a hátamat, ahogy az asztalnál ülve beszélgettünk a clevelandi magyarság egy kisebb csoportjával. Mint újonnan érkező, nem tudtam pontosan mire számíthatok, de örömmel gondolok vissza az egész napra, és szívből ajánlom mindenkinek, hogy ha teheti, jövőre látogasson el a hirami parkba egy tányér gulyáslevesért.
Vágvölgyi Zsófia
A szerző a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
Képek: Vágvölgyi Zsófia
