Problémák mindig jönnek, rajtunk múlik azonban, mikor “mennek” tovább. Mutatunk 10 olyan alaptörvényt, amellyel sikeresebben átlendülhetünk rajtuk.
Gondolkodj pozitívan! Hányszor hallottuk már ezt a szinte már klisészerű jó tanácsot. Nem mindig vagyunk ráhangolódva, pláne sok kudarc után. De azzal mindannyian egyetérthetünk, hogy valóban érdemes így gondolkodni, és utána érkezik a siker is. De hogyan induljunk el ebbe az irányba?
Dr. Domján László, orvos, reumatológus és az agykontroll magyarországi meghonosítója szerint a pozitív gondolkodás egyenlő a megoldáscentrikus hozzáállással. A lényege, hogy kiutat keresünk a problémából. A szakértő azt is elismeri, hogy nem kell mindig jól járnunk, mert a kudarcainkból tanuljuk a legtöbbet. “Ha pofont kapok az élettől – ecseteli -, két kérdést teszek fel: mit tanulhatok belőle és hogyan fordíthatom a hasznomra?”
Vágjunk hát bele mi is! Első lépésként töröljük gondolatainkból az ilyen és hasonló kifejezéseket: “képtelen vagyok rá”, “nem akarom, hogy…”, “úgyis rosszul fog elsülni”, “kiborulok tőle”, “megőrjít, az hogy…” és így tovább. Ezekre nincs szükségünk. És gondoljuk át a következőket!
A pozitív gondolkodás 10 alaptörvénye
1. A vetés-aratás törvénye
Az ókori görögök még abban hittek, hogy az olümposzi istenek határozzák meg kényük-kedvük szerint a földi élet történéseit. Arisztotelész mutatott rá először, hogy ez nincs így, minden okkal történik. Ma már ebben semmi meglepőt nem találunk. Ha valami nincs rendben, annak mindig konkrét oka van. Ha nincs elég pénzünk, ha boldogtalanok vagyunk, okkal történik, és az ok általában önmagunkban keresendő. Először azonban fejlődnünk kell, hogy képesek legyünk nagy dolgokra és megvalósíthassuk céljainkat. Először vetünk, aztán aratunk. Ám azt aratjuk, amit vetettünk! Ha negatívumot bocsátottunk ki magunkból, azt is kapjuk vissza másoktól. És ne feledjük azt sem: minden, amit adunk, megsokszorozva kapunk vissza. Önzetlenségre fel!
2. A helyettesítés törvénye
Agyunk egy időben csak egy gondolattal tud igazán foglalkozni. Ez nem mindig nyilvánvaló, hiszen multifunkcionálisak vagyunk, tehát egyidőben többfelé is képesek vagyunk figyelni és cselekedni. Azonban igazán fókuszálni csupán egyetlen dologra tudunk. Ezért érdemes végiggondolnunk azt, hogy mi az, amit igazán szeretnénk elérni, és nyugodt pillanatainkban csak ezzel foglalkozzunk.
3. A választás törvénye
Csupán egyetlen dolog van, ami fölött kizárólagos hatalmunk van: ez a saját gondolkodásmódunk. Mindig, minden körülmény között szabadon dönthetünk erről. Márpedig ha a döntés kérdése a kezünkben van, akkor érdemes olyan előjelű gondolatokkal megtöltenünk fejünket, amelyre igazán vágyunk. Tehát tegyük oda azt a pozitív jelzőt, és hagyjuk, hogy áthassa életünket. Csak eleinte lesz nehéz, és némi önfegyelem kell hozzá. De gondoljunk bele: ha mi döntünk, mennyivel egyszerűbb a jó kimenetelre koncentrálni?
4. A jelenlét törvénye
A problémáink elől nem tudunk elfutni, valamikor meg kell oldanunk őket. Életünket előre éljük és visszafelé értjük meg. Nem tudjuk pontosan, miért kapjuk a problémákat, de egy biztos: foglalkoznunk kell velük. Ha kerülgetjük, szőnyeg alá próbáljuk söpörni, ideig-óráig elhalasztjuk a megoldását, attól függetlenül is mindig velünk maradnak. Bárhová megyünk, bármit csinálunk. Vajon mi a kényelmetlenebb: elkendőzni és örök életünkben magunkkal cipelni ezeket, vagy egyszer végleg szembenézni velük és letenni őket?
5. A Mátrix törvénye
Biztosan sokan emlékszünk még a Mátrix című film egyik meghatározó üzenetére, hogy amit látunk és tapasztalunk magunk körül, az nem a valóság. A gondolat nem túl lelkesítő, de nem is áll messze a valóságtól. Ahogy a világot látjuk, az tényleg nem az igazi világ. Mindent az érzékszerveink fordítanak le számunkra. Színek nem léteznek, agyunk teremti őket. Egy kék virág azért kék, mert a szirmai ezt a hullámhosszúságú fényt verik vissza. Egy fekete tárgy azért fekete, mert teljesen elnyeli a fényt. A Mátrix törvénye arról szól, hogy a valóság csak egy illúzió. Ugyanazt a szituációt mindenki másképp éli meg, mert saját gondolati szűrőjén engedi át az információkat. Olyan ez, mint az illúzióra épülő rajzok. Például van, aki esküszik, hogy egy fiatal nőt lát, mások ugyanilyen határozottan állítják, hogy egy öregasszony látható a képen. Melyik az igaz? Mindkettő! Ha nincs objektív valóság, akkor a saját kezünkben van a döntés, hogy milyennek látjuk. Döntsünk úgy, hogy ez pozitív legyen!
6. Buddha törvénye
Ebből azt tanulhatjuk meg, hogy az ember frusztrációjának nagy részét a megszerzésre irányuló vágyakozás okozza. A sohasem elég. A probléma nem az, ha valamit birtoklunk, hanem az, ha nincs meg és vágyunk rá. De akkor mi a jó választás? Ha lemondunk céljainkról és álmainkról? Egyáltalán nem: legyenek céljaink, küzdjünk meg értük, de ne kerüljünk függőségi viszonyba velük. Ha nem sikerül egy új lakást, autót, nyaralót vagy akár telefont megszereznünk, egyáltalán nem azon fog múlni a boldogságunk. Buddha tanítása arra int, hogy meg kell tanulnunk együttélni azzal a kettőséggel, mintha ez a nap lenne az utolsó, de ugyanakkor úgy tervezzünk előre, mintha örökké élnénk.
7. A mókuskerék törvénye
Minden bizonnyal ismerős lesz ez is számunkra, és az előző törvénnyel is szorosan összefügg. Arról szól a mókuskerék törvénye, hogy mindegy, mennyi pénzt, értéktárgyat, elismerést, sikert gyűjtöttünk össze, még többet szeretnénk belőlük. Soha nincs vége ennek, hiszen az egyik elért célból adódni fog egy következő elérendő cél. A megszerzendő dolgok listája végtelen. Tartsuk szem előtt az előző pontokban ismertetetteket, és kiegyensúlyozottabban tudunk majd hozzáállni ehhez is. Az élet véges, ezért prioritásokat is érdemes kitűznünk. Döntsük el, mit akarunk igazán!
8. Az érzelmi hullámvasút törvénye
A valóságot érzelmeink szűrőjén át látjuk. Ha a hullám tetején vagyunk, szépnek látjuk ugyanazt a helyzetet, amit a hullám alján borzasztónak. Ám érzelmeinket nem tudjuk olyan módon kizárólagosan irányítani, mint gondolatainkat. Csak közvetett módon tudunk rájuk hatni, időtartamukat és intenzitásukat tudjuk szabályozni. A bölcs emberek ezért nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget annak, hogy adott pillanatban hogyan éreznek. A düh például elmúlik egy fél óra múlva. Meg kell tanulnunk érzelmeinkre adott reakcióinkat kontroll alatt tartani. Érzelmi stresszben gondolataink nem tényszerűek. Vagyis: jelenleg rosszul érezzük magunkat? El fog múlni. Csodás a kedvünk? Az is el fog múlni. A kulcs a reakciónk kontrollja. Mi sétáltatjuk a kutyát, vagy a kutya sétáltat bennünket? Nagyon nem mindegy.
9. A fair play törvénye
A legtöbb ember úgy gondol a világra, mintha alanyi jogon bizonyos előjogok illetnék meg. Azonban a dolgok nem “járnak” csak úgy maguktól. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy van hol laknunk, van mit ennünk, a csapot megnyitva ivóvizet kapunk, és a villanykapcsolót elfordítva mindig kigyullad a lámpa. Ezt csak az érti meg igazán, aki már veszített el olyan dolgot, amit addig természetesnek vett. Például az állását. A fair play törvénye arra mutat rá, hogy az élet nem fair. Alapvetően nem vagyunk feljogosítva semmire és semmi nem jár automatikusan. Ezt fájdalmas lehet felismerni, de attól még így van. Azonban a veszteségek és a mélypontok hatására jobbá tehetjük életünket, és értékítéletünk is felnőtté válik: azt fogjuk értékelni, ami valóban érték számunkra.
10. Az örökmozgó törvénye
Sokan abban az illúzióban élnek, hogyha elég ügyesek és elegendő ideig keményen dolgoznak, akkor egy szép napon megszabadulnak az összes problémájuktól. Onnantól kezdve minden ugyanúgy marad az idők végezetéig. Ez az egyik legtragikusabb tévedés. A problémák áradata soha nem fog megszűnni. Soha nem jutunk a dolgok végére. A fejünkben lévő aggódásdobozt sosem hagyjuk üresen, mindig pakolunk bele valamit. A legokosabb, amit tehetünk: fogadjuk el, hogy maga az út, amelyet végigjárunk életünk során, ez adja életünk értelmét. És tegyünk azért, hogy minél több pozitív előjellel élhessük meg.
Forrás: Kerner Tibor: Sziklaszilárd önbecsülés, Bagolyvár kiadó.
Reklám 
