Három gyermek édesanyja, a 34. számú Zrínyi Ilona leány cserkészcsapat tisztje és egykori csapatparancsnoka, a Clevelandi Magyar Társaság motorja, a Kálvin Zsinat református kollégiumainak jótékonysági koordinátora. A felsoroltak közül mind külön megérne egy beszélgetést, azonban ezúttal – ahogy mindenki ismeri – Kuni cserkész karrierjére voltunk kíváncsiak. Édesapja és testvére is cserkész volt, mégsem általuk indult el ezen az úton. A legelső pillanattól kezdve bedobták a mélyvízbe, de ez csak a javára vált később. Nem tősgyökeres clevelandi, mégis a közösség nélkülözhetetlen tagja lett. 

(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)

 

„A szüleim Erdélyből jöttek, lángoló magyar szeretet volt bennük.” – felelte, amikor a cserkészet és a család összekapcsolódásáról kérdeztük. Nem a cserkészet befolyásolta a családjukat, hanem a magyarság megmaradása iránt való elkötelezettség.

Kuni már Kanadában született, olyan közegben éltek a Niagara-félszigeten, ahol a magyarok szórványban voltak. Édesapja középiskolai tanár volt, idővel Torontoi magyar házat vezetett, édesanyja a Torontoi Helicon magyar iskolában tanított. Nyaralások alkalmával gyűjtött a család clevelandi barátokat. 

Mészáros Andrea volt az, aki sokat mesélt Kuninak annak idején, aki 15 évesen azon kapta magát, hogy nyakában a zöld színű nyakkendő. Az első cserkész élménye egy kiscserkészeknek szóló vezetőképző tábor volt. A felavatásakor nem is tudta pontosan, hogy mibe vágta a fejszéjét, azt pedig főleg nem sejtette, hogy az életét végigkíséri majd a cserkészet. „Az volt az első nagy ajándékom a cserkészettől, hogy megkaptam azt az önbizalmat, hogy tudok emberek előtt felállni és beszélni.” – hálásan gondol vissza Papp Klárára, hogy a táborban felismerte az ő magyar tudását, és engedte, hogy meséket mondjon. Már önmagában azért fantasztikusnak tartotta az első tábort, mert korábban sosem találkozott annyi magyarul beszélő, vele egykorú fiatallal.

A kezdeti lelkesedése nem lanyhult a cserkészet iránt, a következő nyáron, 1969-ben segédtiszti táborba ment. Nehéz hét volt, a rossz időjárásról maradt emlékezetes, ugyanis sokat esett az eső. A táborparancsnok, Ubul bá felajánlotta a résztvevőknek, hogy hazamehetnek, de Kuni maradt, és ekkor jött rá a cserkészet egyik titkára: a tűzrakás ismerete elengedhetetlen. 

Az egyetemi évei Torontóba szólították, gyógyszerészeti szakirányt választott. Az első tanéve 1970-ben kezdődött. Legfontosabb dolgai között volt, hogy belépjen a torontói cserkészek csapatába.. Rögtön rajparancsnok lett, nyáron pedig az István a király tematikájú csapattáborban vett részt nem akármilyen szerepben: ő volt Gizella királyné. 

Egy év múlva kiscserkesz őrsvezető kiképzőként lépett elő, 1972-ben pedig meghívták a kiképzők közé a segédtiszti táborba, a titulussal 26 évet töltött.  A munkát az 1977-es tisztképző tábor szakította meg, ugyanis kiderült, hogy nem taníthatja úgy a többieket, hogy ő maga még nem tiszt. A foglalkozásokon nagyon sok elméleti anyagot adtak át az előadók, Kuni monotonnak érezte az egészet az előző táborélményei alapján, és erre még az esős időjárás is rátett egy lapáttal. Manapság viszont már másképp zajlanak a tiszti táborok, kiegészültek mozgalmasabb programokkal, sok beszélgetéssel és gyakorlati cserkészettel.

Szintén 1977-hez kötődik az eset, amikor Kuni nyári akadálypályát vezetett egy negyven fős csapattal, viszont a tavaszi terepbejárást követően éles helyzetben eltévedt a kizöldült, megváltozott természet látványától. Azért érdekes a történet, mert párhuzamot vonhatunk a cserkészet akkori és jelenlegi modernizációja között.

Házassága révén lett clevelandi. 1981-es esküvőjüket követően Chicagóban telepedtek le, de férje új munkalehetősége miatt néhány év múlva Clevelandbe költöztek. Ez az időszak nem a cserkészetről szólt, az anyaságra, kicsi gyermekei nevelésére koncentrált. Amikor 1988-ban elindították az óvodáskorú fiúknak szóló cserkészetet, végre kapcsolódni tudott a közösséghez, mert fiait elvitte foglalkozásra. A hivatalos visszatérése a mozgalomhoz 1989-ben jött el, hét év kihagyás után ismét segédtiszti képzéseket tartott.

A következő nagy lépcsőfok a cserkész hierarchiában az volt, amikor 2000-ben a 34. számú Zrínyi Ilona leánycserkészcsapat élére állt. A hatéves parancsnoki tevékenységgel életre szóló élményeket kapott: „Szeretek cserkészkedni, szeretek kint lenni a szabadban, szerettem azt, ha van egy ötletem, azt megvalósíthatom.” Hálásan emlegeti a szülői és cserkészvezetői gárdát, segítséggel és támogatással voltak iránta abban, hogy a 102 főből álló csapatot gördülékenyen tudja vezetni. Legszívesebben a Pennsylvania melletti táborozásokat emeli ki a korszakból.

Egy parancsnok életében kihívásokból sem volt hiány: a Cleveland-Toronto között lévő vetélkedés miatt meg kellett küzdenie néhány furcsa tekintettel abból kifolyólag, hogy ő csak bekerült a clevelandi közösségbe. De ha az adminisztrációs teendőkre is gondolunk, rájövünk, hogy több mint száz fős létszámnál nem lehetett egyszerű dolga. Természetesen nem volt egyedül, megszervezte a segítő csapatot, és visszajöttek a régi cserkészek segíteni.

Miután 2006-ban abbahagyta a csapattal való munkát, szövetségi felkéréseket kapott. Jubitábor altáborparancsnok, programtörzs parancsnok, programtörzs helyettes, tiszti kiképző – hogy csak néhányat említsünk a kétezres évek nagyobb megbízásaiból, amelyeknek Kuni mindig kiválóan eleget tett. Közreműködött cserkészkönyvek kiadásában, próbálta érdekesebbé tenni, modernizálni a vezetőképző felvételi vizsgáit.

„Általában évről évre élek, nem nézek annyira a jövőbe. De nekem természetes volt, hogy ez a mozgalom virágzik, itt fiatalok vannak, óriási ereje van.” – válaszolta az ominózus kérdésre, amit eddig minden cserkészvezető interjúalanyunknak feltettünk: meglepőnek tartja-e, hogy ma is van cserkészet. Kuni a sikert részben a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség érdemének könyveli el. A szervezet élén ma is önfeláldozó személyek vannak, tele tettvággyal. Úgy véli, hogy ahogy most is vannak, úgy mindig lesznek emberek, akikre lehet építeni a barátságokon alapuló cserkészet jövőjét. „A cserkészet az, ami megtartja a magyar nyelvet. Azt, hogy Clevelandben ennyi magyar szervezet van, a nagyon erős cserkészháttérnek köszönhető.” Kuni optimistán látja a magyarság helyzetét a városban. Minél több szervezet működik, annál többen szolgálják a magyarság megmaradását, és ez így van jól.

Sokszor szó esik arról, hogy a cserkészet kortalan. Kuni ezzel egyetért, ugyanakkor úgy látja, hogy egy bizonyos kor után érdemes visszavonulni, és lehetőséget adni az utánpótlásnak a tapasztalásra. Ő most ebben a stádiumban van, amikor arra törekszik, hogy a háttérben maradjon.

A cserkészet ad egy másik baráti kört az iskolán, a sporton kívül. Ebben a baráti körben felügyelet mellett a gyerek óriási élményekkel gazdagodhat, a nem mindennapi helyzetekben megismerheti önmagát. Fiatalok foglalkoznak fiatalokkal – ez megkönnyíti a bizalom kialakulását a gyerekek részéről. Nem utolsó sorban pedig emberi értékekre, Istenhitre, magyarság tiszteletre, emberségre nevel. Az alábbi gondolatokat Kuni azoknak a szülőknek címezte, akik még kételkednek abban, hogy beírassák gyermeküket cserkészetre.

Ha Kuniról beszélünk, nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy önkéntes munkája nem csupán a cserkészethez kapcsolódó szervezetekre korlátozódik. A Clevelandi Magyar Társaság ügyvezető elnöke, évente megszervezik a Magyar Kongresszust. Régebben könnyebb dolguk volt, mert több külhoni magyart tudtak delegálni, de mára már az is dilemmát és nehézséget okoz, hogy megtarthatják-e az előadásokat magyarul.

Az amerikai Kálvin Zsinat egyik missziója által erdélyi református kollégiumokban élő rászoruló diákokat támogat. Kuni társadalmi szerepvállalása az egyház területére is kiterjed, ő az amerikai gyűjtés koordinátora. Közvetlenül a kolozsvári, a marosvásárhelyi,  székelyudvarhelyi és a nagyenyedi iskolákkal van kapcsolatban. Nem ösztöndíjat, hanem lakhatási támogatást nyújtanak a nehéz helyzetben lévő családok szorgalmas gyermekeinek. A támogatók száma egyre kevesebb, de ígyis sikeres ez a jótékonysági ügy, mert a meglévő támogatók bőkezűsége nem csökkent.

Bölcsességet, élettapasztalatot, hitelességet sugároznak Kuni szavai. Sőt mit több, a tettei is, és ez az, ami igazán számít. A cserkészetben már sokat letett az asztalra, és jelenleg is barátként egyengeti az útjukat. Joggal lehet büszke cserkész pályafutására, amelyről teljes egyszerűséggel és szerénységgel beszélt a Cserkész Rádióban. Bőséges áldásokat kívánunk a további életére és szerteágazó munkásságára!

Dorgay Zsófia
Kárpátalja

Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Az Önök jóvoltából, mi tovább segítjük a kárpátaljai magyar újságírókat ebben a nehéz időben! Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!

Támogatom!

Dorgay Zsófia
Kárpátalján születettem, jelenleg is itt élek. Igyekszem aktív és hasznos tagja lenni a közösségemnek. Hamar felismertem a kisebbségi életben rejlő értékeket és előnyöket. Az írást még gimnáziumban elkezdtem, majd az egyetemi magyar diákszervezet sajtósa voltam. A Bocskai Rádióval egészen friss a kapcsolatom. Boldog vagyok, hogy cikkeimmel segíthetem a munkájukat.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.